Kemény Simon kispolgári zsidó családban született, gyermek volt, amikor elvesztette édesanyját, és még nem nőtt fel apja halálakor. 

Mahunka Alajos, a hevesi származású asztalos a pesti Borjú téren dolgozott, miután pedig feleségül vette Pökl Aloyziát, elköltöztek Albertfalvára. Imre fiuk 1859-ben született az egy utcából álló falu Budával határos oldalán. 

 A lengyel származású Scitovszky János nőtincsi földbirtokosnak, Nógrád vármegye alispánjának hat gyermeke közül Scitovszky Béla belügyminiszter (1878-1959), dr. Scitovszky Tibor (1875-1959) a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója és külügyminiszter lett.

Tyirilow Teofil pesti csokoládégyáros 1941-ben kötött szerződést Vogel Jenő építőmesterrel, valamint a kiszemelt telek tulajdonosával az akkor Országút-dűlőnek nevezett Baka utcai bérháza felépítésére.

A minap felkereste szerkesztőségünket Hámori Vilmos, egy sportosan fiatalos, idős úriember, és olyan különleges képeket vett elő a táskájából, amelyekre a szerkesztőség minden tagja azonnal kíváncsi lett.

A fotografálás hajnalán még ügyes kezű ötvösök készítették bonyolult eljárással a fémképeket, akárcsak Strelisky Lipót aranyműves, a magyar fényképészet úttörője, de a vegyszerekhez jól értő gyógyszerészek, optikusok is próbálkoztak az új „hóborttal”.

A klasszicizáló stílusú Torockó utcai villa első emeleti, elegáns ablaksor mögött rejtőző lakásában töltötte „száműzetése” utolsó éveit Váncza József, aki a köztudatban csupán sütőporgyárosként él, pedig ennél sokkal több volt: korát megelőző, kreatív, gondolkodó ember.

Időutazásra indulunk, 1915 júliusáig ugrunk vissza. A zugligeti villamos már jár, s el is sétálhatunk a Széna térről az Új Szent János Kórház és a téglagyár közt a Hűvösvölgyi úton a Júlia utcáig, ahol megállunk. Előttünk beépítetlen, zöld térség, csupán néhány ház tarkítja.

A Hűvösvölgyi út elején, egy szerényen szélre húzódó villa verandáján már csaknem harminc éve üldögél egy életnagyságú szobor.

„Találkozzunk a Moszkván, az óra alatt!” – hangzott el számtalanszor Budán az elmúlt évtizedekben, hiszen mindenki ismerte és kedvelte a Széll Kálmán tér jelképévé vált, oszlopra szerelt órát, amely nemcsak az időt mutatta, de alatta a budaiak kedvelt találkozóhelye is volt.