Basic HTML Version
2012/19 – október 5.
KULTÚRA
13. OLDAL
Ahogy arról már több sajtóorgánumban is beszámoltak,
Kocsis Zoltánt,
a Nemzeti Filharmo-
nikusok főzeneigazgatóját váratlan megbetegedése miatt kórházba szállították, ahol sikeres
kardiológiai műtétet végeztek el rajta.
A világhírű muzsikus november 14-én a II. kerületi Klebelsberg Kultúrkúria vendége lett vol-
na, ahol a Klebelsberg Hét keretén belül lépett volna fel a Nemzeti Filharmonikusok Grazioso
Kamarazenekarával. A koncert nem marad el, de Kocsis Zoltán felépülése több hónapot vesz
igénybe, így ő sajnos nem tud részt venni a hangversenyen.
Láng Zsolt polgármester, aki 60. születésnapján szintén a Kultúrkúriában köszöntötte a művészt
(képünkön), táviratban kívánt jobbulást a II. kerület nevében.
Osváth Júlia (1908–1994) a XX. század egyik
legnagyobb magyar opera-énekesnője volt.
Hazai dalszínházunk közönségemellett a Salz-
burgi Ünnepi Játékok közönsége is élvezhette
kivételes tehetségét Mozart-szerepekben.
A Magyar Állami Operaházban Szilágyi Er-
zsébetként mutatkozott be a ’30-as években,
majd a Verdi-, Puccini-, Wagner- és Mo-
zart-hősnők mellett évtizedeken át ő volt a
legnagyszerűbb Melinda, Erkel Ferenc
Bánk
bán
jában.
Rákóczi Katalin úgy döntött, hogy erre em-
lékezve, megalapítja az Osváth-díjat, amelyet
egy-egy Bánk bán-előadás kiváló szereplő-
je kap meg – produkciójáért, illetve művészi
életművéért. A díjat minden évben a szezon
kezdetén adják át az Operában. A kis szobrot
Domonkos Béla szobrászművész alkotta – a
szintén általa készített Osváth szobor-portré
alapján. Az eredeti, félalakos, Melinda jelme-
zes szobor-portré a dalszínházban, a Székely
Bertalan-terem bejárata előtt áll. A szobor-
díj mellé egy oklevél is jár, amelyben a kitün-
tetett művész részletesen értékelt életműve
olvasható.
Osváth Júlia a II. kerületben élt, Rákóczi
Katalin szintén itt lakik, és Budai Lívia – aki-
nek Kanadában van állandó otthona – pár éve
szintén vásárolt itt egy szép lakást. Ha haza-
jön, boldogan élvezi a környezetet.
Budai Lívia a budapesti Zeneművészeti Fő-
iskolán szerzett diplomája után négy évig volt
az Operaház magánénekese. Világkarrierje
a müncheni Operából és a londoni Covent
Gardenből indult. Különlegesen nemes, nagy
volumenű, magasságokat és mélységeket egy-
formán hibátlanul megszólaltató mezzoszop-
ránja mellé a természet kifogástalan színészi
képességekkel is megáldotta.
Az elmúlt évtizedekben bejárta a világot.
Az is tény, hogy nemcsak egyszer, hanem újra
és újra visszahívták a különböző helyszínekre.
Anglia, Franciaország, Olaszország, Német-
ország, Finnország, Spanyolország, Belgium,
Ünnep az Operában
Az Operaház évadnyitó társulati ülésén
ünnepélyes keretek között adta át Ókovács
Szilveszter megbízott főigazgató a világhírű
magyar mezzoszoprán művésznőnek, Budai
Líviának az Osváth-díjat. A díjat Osváth Júlia
örököse, hagyatékának gondozója, Rákóczi
Katalin alapította.
majd az USA, Kanada, Japán közönsége ünne-
pelte a nagy mezzo-szerepekben.
Többek között Azucena, Carmen, Eboli, Ul-
rika, Delila, Giulietta, Fenena és a Pikk Dáma
nem mindennapi Öreg grófnőjének különle-
gesen zseniális alakításával aratott hatalmas
sikereket. Verdi
Aidá
jának egyiptomi király-
lányát, Amnerist, más helyszínek mellett a
veronai Arénában és a müncheni Operában is
énekelte. Ott Placido Domingo volt a partne-
re, aki azt mondta neki az előadás után: „
Lívia
drága, ha ne adj’ Isten, egyszer elveszítenéd ezt a
gyönyörű hangod, olyan remek színésznő vagy,
hogy ebből is megélhetnél az egész világon.
”
Budai Lívia hangja szerencsére ma is töké-
letes. Repertoárja gyorsan bővült, ma már Ri-
chard Strauss és Wagner-művek hősnőiként
is számon tartják a legnagyobb operaházak-
ban.
Remekül beszél németül, angolul, franciául
és olaszul. Oroszul is megérti a szerepek szö-
vegét, és kifogástalan kiejtéssel énekli azt el.
Amásik négy nyelv – és persze a magyar – elég
arra, hogy mindenütt helytálljon.
Szabadidejében pár éve kedvet kapott a fes-
tészethez. Kanadában, ahol férjével él immár
több évtizede, az otthonukat körülvevő cso-
dálatos erdők, hegyek, tavak jelentik a témát
képeihez. Néhány éve, az Erkel Színházban
ezekből a festményekből rendeztek sikeres
kiállítást. A művésznő boldog, ha Magyaror-
szágon lehet, nagy a baráti köre, szívesen lát
vendégeket budai otthonában. Ha több ideje
van, akkor rendszeresen látogatja a színházi
előadásokat, és figyelemmel kíséri a hazai fia-
tal operaénekes-generáció produkcióit.
– Én itt születtem, itt tanultam, ha ritkán is
énekelek itthon, azért ez az én hazám. Nagyon
büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és
ezt a világ minden táján hangoztatom is – me-
sélte a Budai Polgárnak az énekesnő.
Eddigi pályájának elismeréseként 2010-
ben magkapta a magyar államtól a
Pro Cultura
Hungarica
kitüntetést.
Régi vágya teljesült azzal, hogy az elmúlt
szezonban végre a Bánk bán Gertrudisaként
állhatott a magyar közönség elé. Nem véletle-
nül kívánta elénekelni és megformálni Gert-
rudis figuráját: kiváló alakítása méltó volt Os-
váth Júlia legendás Melindájához.
Amikor megtudta, hogy az évadnyitó társu-
lati ülésen kívánják átadni neki az Osváth-dí-
jat, éppen Strasbourgban készült egy bemuta-
tóra. A nálunk kevéssé ismert, a múlt század
elején élt és alkotott, sikeres osztrák kompo-
nista, Franz Schrecker
Der ferne Klang
című
operájában énekel két szerepet is. A próbák-
ról elengedték két napra, így repülőre ült,
hogy jelen lehessen ezen a felemelő ünnepsé-
gen. Másnap már repült is vissza, hogy eleget
tegyen művészi kötelességének.
L
ászló
Z
suzsa
Jobbulást, Művész Úr!
Budai Lívia és Rákóczi Katalin az Osváth-díjjal