Az Építőipari Nívódíj pályázati felhívását tavaly huszonkettedik alkalommal hirdette meg az Építőipari Mesterdíj Alapítvány Kuratóriuma (ÉMA), az alapítók és a csatlakozó neves építészszervezetek. A beérkező pályázatok közül a bírálóbizottság a Pasaréti úti Pasaréti Közösségi Házat részesítette Építőipari Nívódíjban, az elismerést május 18-án adták át a díjazott épületben.
Az eseményen beszédet mondott – az épület közösségépítésben és a helyi identitás megőrzésében betöltött kiemelkedő szerepét, valamint építészeti jellegzetességeit méltatva – Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere, Kálmán Peregrin, a Pasaréti Páduai Szent Antal-templom plébánosa, Gerencsér András, a kivitelező Laterex Építő Zrt. elnöke, Sajtos Gábor, a SAGRA Építész Kft. vezető tervezője, valamint Kontra Jenő, az Építőipari Mesterdíj Alapítvány képviselője. Az alvállalkozók tanúsítványait Kovács Imre, a bírálóbizottság referense adta át. Az eseményen részt vett többek között Trummer Tamás, a II. kerület főépítésze is.

A nívódíjról immár egy frissen felavatott tábla is megemlékezik. A pasaréti templom a főváros egyik jellegzetes épülete, amit a mellette álló buszvégállomással együtt Rimanóczy Gyula tervezett 1931-ben, a templomot 1934-ben szentelték fel. A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány néhány éve azért hirdetett meghívásos tervpályázatot, hogy a korábban rossz állapota miatt lebontott közösségi ház helyett egy letisztult, modern közösségi teret építsenek, amely a gyülekezet céljain túl befogadja a környék kulturális, egyházi és családi programjait is.

Az építési területet a kivitelező 2020 nyarán vette át, és a közösségi házat 2021. július 17-én már át is adták. A munkát nemcsak a koronavírus-járvány nehezítette, hanem a lejtős terep és a munkálatokhoz rendelkezésre álló szűkös terület.
Az épület gépészeti szempontból a legmodernebb technológiát képviseli, megjelenésében pedig szervesen kapcsolódik a templom és a buszforduló egységéhez. A kormány támogatásával megvalósult közösségi ház építésénél cél volt egy egyszerre nyitott, tiszta, átlátható, befogadó, de mégis védettséget sugárzó épület kialakítása, ami a plébániai közösség számára méltó helyül szolgál.
SZEG