Több mint harminc éve a Pasaréti Ferences Templom vegyes karának karnagya. A kezdetektől jelen van a Musica Sacra Civitatis hangversenysorozatokon, idén saját szerzeményét, a Cantate Dominót adja elő a Páduai Szent Antal Kórus.

Zenészcsaládban nőtt fel?

Hivatásszerűen senki nem zenélt a felmenőim közül, de közös családi eseményeken sokszor muzsikáltak. Anyai ágon sok a műkedvelő zenész. A testvéreimnek nagyon jó hallása volt a kezdetektől. Nekem sokáig botfülem volt, protekcióval – a testvéreimnek hála – vettek fel a Rádió Gyermekkórusába. Aztán eljött a pillanat – tízéves lehettem –, amikor felismertem a hangokat a zongorán. Akkor az életem 180 fokos fordulatot vett, zenében osztályelső lettem. 

Egyenes út vezetett a Bartók Béla Zeneművészeti Gimnáziumba?

Egy barátom javaslatára felvételiztem a konziba, zeneszerző szakra. Tetszett a felvételiztető tanároknak a zongorajátékom, de mivel nem vittem saját kompozíciót, nem vehettek fel. Bántainé Sipos Éva zongoratanár – akivel ma, 95 éves korában is tartom a kapcsolatot – utánam rohant, és szólt, hogy egy hét múlva jöjjek felvételizni orgona szakra, elintézik, hogy meghallgassanak. Csodák csodája, bejutottam, pedig csak zongorázni tudtam, korábban nem játszottam orgonán. Végül felvettek zeneszerzés főtanszakra is. A Zeneakadémia orgona szakának elvégzése után, 1980-ban beiratkoztam karmester szakra. Az iskolapadból 27 évesen kerültem ki, de nem volt állásom. Megint egy apró csoda történt, csörgött a telefon, Kóródi András – egykori tanárom, az Operaház akkori első karmestere – hívott, és tudakolta, hogy ugyan miért nem mentem az Operába felvételizni. Így tudtam meg, hogy korrepetitori állást hirdettek. Bár nem voltam operarajongó, azt gondoltam, nincs vesztenivalóm, és elmentem. Felvettek. Másnap találkoztam a miskolci zenekar karnagyával, Kovács Lászlóval, aki szintén állást ajánlott, így mindjárt másodkarnagy is lettem.

Micsoda szerencsés véletlenek!

Nem hiszek a véletlenekben. Mindezért hálás vagyok a Gondviselésnek. Azért, hogy egy időben állást kaptam az Operaháznál és Miskolcon, és hálás vagyok azért is, hogy még abban az évben, 1985-ben elnyertem egy három hónapos bécsi ösztöndíjat, az Operaház pedig elengedett. 

Különleges szerencséjét tehát az égieknek tulajdonítja. Gyerekkora óta vallásos?

Igen. Édesapámék szülei vallásosan nevelték mind a nyolc gyermeküket. Apámat papnak szánták, de végül az egyik testvére választotta  ezt a hivatást. Brüsszelben ő volt a katolikus magyaroknak az összefogója a 60-as évek elején. Megalapította a Magyar Házat, nagyon szerették az ottaniak. Hétévesen jártam nála, az az utazás nagy hatással volt rám. Apukám barátai is vallásos emberek voltak, egyik jó barátja volt például Ikvay László, Mindszenty József bíboros titkára.

Pesten nőtt fel. Hogyan került Budára?

A feleségem budai lány, beházasodtam a II. kerületbe. Nagyon szeretek itt élni. De már jóval korábban, a 70-es évek közepén átjártam Budára, mert mindkét nagy budai ferences templom kórusainál elvállaltam a zongora- és orgonakísérői feladatot. Később a pasarétiektől jött a megkeresés, hogy legyek a karnagyuk. Akkor nemet mondtam, hiszen nem tanultam a kórusvezetést. Sok év alatt, más karnagyok munkáját figyelve sajátítottam el ezt a szép mesterséget. 1981-ben egy rádiós ismerős – Dévény Mária – mégis rá tudott beszélni arra, hogy legyek a kórus karnagya. Nagyon megszerettem ezt a szolgálatot. Csodálatos a pasaréti ferences egyházközség, egy valódi hátország, amelyből mindig erőt meríthetek. A kórusunk pedig igazán szerencsés, eddig mindig jött utánpótlás, fiatalok is erősítik a csapatot.

Mennyire lelkesednek a fiatalok az egyházi énekekért?

A pasaréti templom Csibekórusa nagyon népszerű. Nyolc gyerekkel indult a nyolcvanas években, ma már harminc feletti a létszám, szinte túljelentkezés van. A legjobb magyar gyerekkórusok egyébként mindig ott vannak a világ élvonalában.

A gyerekei is énekelnek?

Bori és Tóni is örökölte a zene iránti szeretetet. Ők is a Rádió Gyermekkórusába jártak. Énekelnek és hangszeren is játszanak, muzikálisak, de úgy tűnik, más hivatást választanak. Ma már nagyon kell akarni a zenélést ahhoz, hogy valaki profivá válhasson. 

A kezdetektől részt vesz a Musica Sacra szervezésében. 

Ez egy fontos esemény, amely teret ad a II. kerület nagyszerű egyházi kórusainak. Tulajdonképpen egy „mini” fesztivál, amely húsvét után egy rövid templomon kívüli megmutatkozási lehetőséget kínál a hál’ istennek szép számú résztvevőnek. 

Idén az Ön művét énekli a Páduai Szent Antal-kórus a Musica Sacrán. Mióta komponál? 

2012 decemberében a leépítések következtében megszűnt az operaházi karmesteri státuszom, és csak évi tízegynéhány balettelőadás vezénylésére kapok felkérést egy szezonban. Hirtelen több lett a szabadidőm, és elkezdtem kisebb kompozíciókat írogatni. Néhány latin nyelvű egyházi kórusművem, valamint egy magyar népmisém elhangzott már Pasaréten, sőt, az egyik közülük Nagykovácsiban és Kapolcson is. Ez bátorított fel arra, hogy a tavaly nyáron komponált Cantate Dominót bemutassuk a XV. Musica Sacrán. 

Hogyan ünnepelte a húsvétot?

Az Operaházban május 3-án lesz bemutató, sokat dolgozunk. De a családommal közösen arra törekszünk, hogy legalább a nagypénteket szabadon hagyjuk minden évben. Fontos számomra, hogy legyen időm az elcsendesedésre. A feleségem gazdag húsvéti vacsorát és vasárnapi ebédet készít ilyenkor. A szüleinktől, nagyszüleinktől örökölt receptek alapján főz, a húsleves és a sonka a főszereplő. Húsvétvasárnap a két testvérem és a családjaik is el szoktak jönni hozzánk, és egy koccintással, vidám együttléttel is megünnepeljük a feltámadásba vetett hit örömét. 

Novák Zsófi Aliz

A fenti képen a Páduai Szent Antal Kórus tagjai a Csíksomlyói Ferences Kegytemplom előtt. A felvétel 2012 októberében a kórus erdélyi vendégszereplése alkalmával készült.

Több mint harminc éve a Pasaréti Ferences Templom vegyes karának karnagya. A kezdetektől jelen van a Musica Sacra Civitatis hangversenysorozatokon, idén saját szerzeményét, a Cantate Dominót adja elő a Páduai Szent Antal Kórus.

Zenészcsaládban nőtt fel?

Hivatásszerűen senki nem zenélt a felmenőim közül, de közös családi eseményeken sokszor muzsikáltak. Anyai ágon sok a műkedvelő zenész. A testvéreimnek nagyon jó hallása volt a kezdetektől. Nekem sokáig botfülem volt, protekcióval – a testvéreimnek hála – vettek fel a Rádió Gyermekkórusába. Aztán eljött a pillanat – tízéves lehettem –, amikor felismertem a hangokat a zongorán. Akkor az életem 180 fokos fordulatot vett, zenében osztályelső lettem. 

Egyenes út vezetett a Bartók Béla Zeneművészeti Gimnáziumba?

Egy barátom javaslatára felvételiztem a konziba, zeneszerző szakra. Tetszett a felvételiztető tanároknak a zongorajátékom, de mivel nem vittem saját kompozíciót, nem vehettek fel. Bántainé Sipos Éva zongoratanár – akivel ma, 95 éves korában is tartom a kapcsolatot – utánam rohant, és szólt, hogy egy hét múlva jöjjek felvételizni orgona szakra, elintézik, hogy meghallgassanak. Csodák csodája, bejutottam, pedig csak zongorázni tudtam, korábban nem játszottam orgonán. Végül felvettek zeneszerzés főtanszakra is. A Zeneakadémia orgona szakának elvégzése után, 1980-ban beiratkoztam karmester szakra. Az iskolapadból 27 évesen kerültem ki, de nem volt állásom. Megint egy apró csoda történt, csörgött a telefon, Kóródi András – egykori tanárom, az Operaház akkori első karmestere – hívott, és tudakolta, hogy ugyan miért nem mentem az Operába felvételizni. Így tudtam meg, hogy korrepetitori állást hirdettek. Bár nem voltam operarajongó, azt gondoltam, nincs vesztenivalóm, és elmentem. Felvettek. Másnap találkoztam a miskolci zenekar karnagyával, Kovács Lászlóval, aki szintén állást ajánlott, így mindjárt másodkarnagy is lettem.

Micsoda szerencsés véletlenek!

Nem hiszek a véletlenekben. Mindezért hálás vagyok a Gondviselésnek. Azért, hogy egy időben állást kaptam az Operaháznál és Miskolcon, és hálás vagyok azért is, hogy még abban az évben, 1985-ben elnyertem egy három hónapos bécsi ösztöndíjat, az Operaház pedig elengedett. 

Különleges szerencséjét tehát az égieknek tulajdonítja. Gyerekkora óta vallásos?

Igen. Édesapámék szülei vallásosan nevelték mind a nyolc gyermeküket. Apámat papnak szánták, de végül az egyik testvére választotta  ezt a hivatást. Brüsszelben ő volt a katolikus magyaroknak az összefogója a 60-as évek elején. Megalapította a Magyar Házat, nagyon szerették az ottaniak. Hétévesen jártam nála, az az utazás nagy hatással volt rám. Apukám barátai is vallásos emberek voltak, egyik jó barátja volt például Ikvay László, Mindszenty József bíboros titkára.

Pesten nőtt fel. Hogyan került Budára?

A feleségem budai lány, beházasodtam a II. kerületbe. Nagyon szeretek itt élni. De már jóval korábban, a 70-es évek közepén átjártam Budára, mert mindkét nagy budai ferences templom kórusainál elvállaltam a zongora- és orgonakísérői feladatot. Később a pasarétiektől jött a megkeresés, hogy legyek a karnagyuk. Akkor nemet mondtam, hiszen nem tanultam a kórusvezetést. Sok év alatt, más karnagyok munkáját figyelve sajátítottam el ezt a szép mesterséget. 1981-ben egy rádiós ismerős – Dévény Mária – mégis rá tudott beszélni arra, hogy legyek a kórus karnagya. Nagyon megszerettem ezt a szolgálatot. Csodálatos a pasaréti ferences egyházközség, egy valódi hátország, amelyből mindig erőt meríthetek. A kórusunk pedig igazán szerencsés, eddig mindig jött utánpótlás, fiatalok is erősítik a csapatot.

Mennyire lelkesednek a fiatalok az egyházi énekekért?

A pasaréti templom Csibekórusa nagyon népszerű. Nyolc gyerekkel indult a nyolcvanas években, ma már harminc feletti a létszám, szinte túljelentkezés van. A legjobb magyar gyerekkórusok egyébként mindig ott vannak a világ élvonalában.

A gyerekei is énekelnek?

Bori és Tóni is örökölte a zene iránti szeretetet. Ők is a Rádió Gyermekkórusába jártak. Énekelnek és hangszeren is játszanak, muzikálisak, de úgy tűnik, más hivatást választanak. Ma már nagyon kell akarni a zenélést ahhoz, hogy valaki profivá válhasson. 

A kezdetektől részt vesz a Musica Sacra szervezésében. 

Ez egy fontos esemény, amely teret ad a II. kerület nagyszerű egyházi kórusainak. Tulajdonképpen egy „mini” fesztivál, amely húsvét után egy rövid templomon kívüli megmutatkozási lehetőséget kínál a hál’ istennek szép számú résztvevőnek. 

Idén az Ön művét énekli a Páduai Szent Antal-kórus a Musica Sacrán. Mióta komponál? 

2012 decemberében a leépítések következtében megszűnt az operaházi karmesteri státuszom, és csak évi tízegynéhány balettelőadás vezénylésére kapok felkérést egy szezonban. Hirtelen több lett a szabadidőm, és elkezdtem kisebb kompozíciókat írogatni. Néhány latin nyelvű egyházi kórusművem, valamint egy magyar népmisém elhangzott már Pasaréten, sőt, az egyik közülük Nagykovácsiban és Kapolcson is. Ez bátorított fel arra, hogy a tavaly nyáron komponált Cantate Dominót bemutassuk a XV. Musica Sacrán. 

Hogyan ünnepelte a húsvétot?

Az Operaházban május 3-án lesz bemutató, sokat dolgozunk. De a családommal közösen arra törekszünk, hogy legalább a nagypénteket szabadon hagyjuk minden évben. Fontos számomra, hogy legyen időm az elcsendesedésre. A feleségem gazdag húsvéti vacsorát és vasárnapi ebédet készít ilyenkor. A szüleinktől, nagyszüleinktől örökölt receptek alapján főz, a húsleves és a sonka a főszereplő. Húsvétvasárnap a két testvérem és a családjaik is el szoktak jönni hozzánk, és egy koccintással, vidám együttléttel is megünnepeljük a feltámadásba vetett hit örömét. 

Novák Zsófi Aliz

A fenti képen a Páduai Szent Antal Kórus tagjai a Csíksomlyói Ferences Kegytemplom előtt. A felvétel 2012 októberében a kórus erdélyi vendégszereplése alkalmával készült.