Az épület oldalsó homlokzata a Pusztaszeri út felől napjainkban

A korábban bemutatott Járitz-villa építése előtt tíz évvel, 1932-ben kapott megbízást Fischer József egy családi ház tervezésére az akkor még hézagosan beépített Szemlő-hegyre. A Pusztaszeri út 23/a alatti ingatlan tulajdonosa Schächter Ferenc mérnök volt. Nejével, Glück Jolánnal 1929 márciusában vásárolták a telket tizenkétezer pengőért, de csak három évvel később vehették birtokba új otthonukat. Ebben feltehetően közrejátszott a gazdasági világválság is, mely legsúlyosabban az építőipart sújtotta, a téglagyárak nagy része leállt, egy részét bezárták.


A tulajdonos

A megrendelő édesapja, dr. Schächter Miksa orvosprofesszor hét gyermeket nevelt, közülük a legidősebb Ferenc. A korabeli gazdasági évkönyvek alapján eleinte a Schlick-Nicholson Rt. üzemmérnöke, később egy traktorokat és motorekéket gyártó részvénytársaság igazgatója lett, a motorekéről 1924-ben könyvet is írt. A negyvenes évek elején a Weiss Manfréd Művek érdekeltségébe tartozó, szintén mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozó Agrárglobus Rt. igazgatója. Cégjegyzési jogosultsága feltehetően a zsidótörvények miatt szűnt meg 1944 júniusában.
1917-ben kötött házasságot Glück Jolánnal. Egy régi újságból tudni lehet, hogy 1928-ban feltehetően négyéves kislányuk, Ágnes mellé keresett „intelligens úrileányt” a délutáni órákra. Számtalan apróhirdetés őrzi nyomát annak, hogy a negyvenes évek elejéig szinte állandóan bejárónőt kerestek a délelőtti órákra és „főzéshez értő mindeneslányt” Pusztaszeri úti villalakásukba.
A vészkorszakban, amikor a belügyminiszter 1944 júniusában módosította a zsidó származásúak lakhelyéül kijelölt csillagos házak listáját, elsősorban a villákat és a családi házakat mentesítették a kijelölés alól. Ez azt jelentette, hogy a zsidóknak ezekből a házakból június 24-én éjfélig ki kellett költözni és ez, a felsorolás alapján a Pusztaszeri út 23/a lakóit is érintette. A villa egykori lakóinak sorsáról a korabeli lapokban megjelent hírek alapján annyit lehet tudni, hogy a családapa feltehetően 1945-ben meghalt, míg özvegye három évvel később még ezen a címen lakott.

Az épület

Fischer feladata nem volt egyszerű, mert egy lejtős terepen álló keskeny telekre kellett házat terveznie. Az épület lábra állítása a Járitz-villához hasonlóan a francia építész, Le Corbusier hatását mutatja, de az ily módon elért légies és lebegő hatást a későbbiekben mindkét épület elveszítette, mert átalakításuk és bővítésük során ezekhez a részekhez nyúltak először. Ahogy az archív képek mutatják, az alagsor nagyobb része eredetileg beépítetlen volt, a magasföldszint tömbjét hét oszlop emelte lábakra. Az épület kissé szigorú, derékszögű vonalait finoman lágyították a kerek oszlopok és a lépcsőház hengeres kialakítása.
Az utca szintjéhez képest az épület három méterrel lejjebb áll. A város felé néző homlokzatot a felső szinteken erkéllyel, illetve terasszal alakította ki Fischer, míg a Pusztaszeri út felőli oldalra került a félhengerben végződő, a párkány fölé emelkedő lépcsőház, középen egy függőleges ablaksávval. A lapos tetőn lévő napozóterasz szintén olyan részlet volt, amely megtalálható Le Corbusier alapelvei között. Az eredeti, 1932 januárjában keltezett építési engedélyezési tervek arról tanúskodnak, hogy a házat csak a Schächter család használhatta a háború előtt. A földszintet az „úriszoba” mellett az ebédlő és a konyha foglalta el, míg az emeleten voltak a hálószobák a fürdővel, egy gardrób vasalószobával, és itt lakott a cseléd is. Az alagsor rajzán csak a szárító-, mosó-, tüzelőhelyiségek és a kamra látszik. Fischer mellett ebben az esetben is felesége, Pécsi Eszter végezte a statikai számításokat. Végül a házat 1932. szeptember 30-án vehette birtokba a család.

A háború utáni idők

Európa egyes országaiban a modern internacionális mozgalom a totális diktatúrák előretörésével már a harmincas évek végén háttérbe szorult. Ez Magyarországon kicsit később következett be, de a háború után már nálunk is túl kozmopolitának, nyugatiasnak tartották a modern stílust, így ezek az épületek praktikus alaprajzuk és újszerűségük ellenére sem voltak kellően megbecsülve.
A lakásínség miatt a fővárosi ingatlanok többségét kisebb lakásokra szabdalták, így a szükséges átalakítások után a bérházak nagyobb lakásain és a családi házakon is több család osztozott. Az ötvenes évektől kezdtek el tömegesen lakásmegosztási engedélyekért folyamodni a hatóságokhoz. Az akkoriban végzett munkákat finoman szólva nem esztétikai szempontok vezérelték, így sok épület kevés pénzből, az egyszerűsítés szellemében lett átalakítva és vesztett kisebb vagy nagyobb mértékben eredeti értékeiből.
A tervtári dokumentumok alapján a Pusztaszeri úti ház a háború utáni évtizedekben több alaprajzi változtatáson esett át, az első átalakítási terv a földszinti lakásra 1958-ban kelt.
A ház tulajdonosa még a nyolcvanas évek második felében is a II. Kerületi Tanács, kezelője az IKV volt. Az utcáról nézve a legfeltűnőbb változás az alagsor szintjének beépítése, eltüntetve ezzel Fischer tervének egyik legkülönlegesebb részletét, a „lábakat”. A belső, alaprajzi változtatások következményeképpen módosult a nyílászárók elhelyezése és formája is, több bejárata lett.
Mindezekkel együtt az építésekor igencsak modernnek számító épület még mai formájában is tervezője tehetségéről tanúskodik, és ki tudja, hogy a jövőben nem alakulhat-e úgy a sorsa, hogy egyszer visszaállítják eredeti részleteit.

További közreműködők

Az ilyen kvalitásos és jól dokumentált, korabeli szaklapokban bemutatott villák esetében gyakran elérhető az építkezésben részt vevő iparosok és alvállalkozók neve, így emlékezzünk meg róluk is: a kivitelező Stern Imre okleveles építész, az üvegesmunkát a Bleyer Testvérek kispesti épületüvegezési vállalata, a szobafestő és mázoló munkát Hüttler Károly, az asztalosmunkákat Szántó és Csepcsényi végezte, a műkőlap burkolatokat a Melocco Rt. szállította.    

Fonyódi Anita

Az épület oldalsó homlokzata a Pusztaszeri út felől napjainkban

A korábban bemutatott Járitz-villa építése előtt tíz évvel, 1932-ben kapott megbízást Fischer József egy családi ház tervezésére az akkor még hézagosan beépített Szemlő-hegyre. A Pusztaszeri út 23/a alatti ingatlan tulajdonosa Schächter Ferenc mérnök volt. Nejével, Glück Jolánnal 1929 márciusában vásárolták a telket tizenkétezer pengőért, de csak három évvel később vehették birtokba új otthonukat. Ebben feltehetően közrejátszott a gazdasági világválság is, mely legsúlyosabban az építőipart sújtotta, a téglagyárak nagy része leállt, egy részét bezárták.


A tulajdonos

A megrendelő édesapja, dr. Schächter Miksa orvosprofesszor hét gyermeket nevelt, közülük a legidősebb Ferenc. A korabeli gazdasági évkönyvek alapján eleinte a Schlick-Nicholson Rt. üzemmérnöke, később egy traktorokat és motorekéket gyártó részvénytársaság igazgatója lett, a motorekéről 1924-ben könyvet is írt. A negyvenes évek elején a Weiss Manfréd Művek érdekeltségébe tartozó, szintén mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozó Agrárglobus Rt. igazgatója. Cégjegyzési jogosultsága feltehetően a zsidótörvények miatt szűnt meg 1944 júniusában.
1917-ben kötött házasságot Glück Jolánnal. Egy régi újságból tudni lehet, hogy 1928-ban feltehetően négyéves kislányuk, Ágnes mellé keresett „intelligens úrileányt” a délutáni órákra. Számtalan apróhirdetés őrzi nyomát annak, hogy a negyvenes évek elejéig szinte állandóan bejárónőt kerestek a délelőtti órákra és „főzéshez értő mindeneslányt” Pusztaszeri úti villalakásukba.
A vészkorszakban, amikor a belügyminiszter 1944 júniusában módosította a zsidó származásúak lakhelyéül kijelölt csillagos házak listáját, elsősorban a villákat és a családi házakat mentesítették a kijelölés alól. Ez azt jelentette, hogy a zsidóknak ezekből a házakból június 24-én éjfélig ki kellett költözni és ez, a felsorolás alapján a Pusztaszeri út 23/a lakóit is érintette. A villa egykori lakóinak sorsáról a korabeli lapokban megjelent hírek alapján annyit lehet tudni, hogy a családapa feltehetően 1945-ben meghalt, míg özvegye három évvel később még ezen a címen lakott.

Az épület

Fischer feladata nem volt egyszerű, mert egy lejtős terepen álló keskeny telekre kellett házat terveznie. Az épület lábra állítása a Járitz-villához hasonlóan a francia építész, Le Corbusier hatását mutatja, de az ily módon elért légies és lebegő hatást a későbbiekben mindkét épület elveszítette, mert átalakításuk és bővítésük során ezekhez a részekhez nyúltak először. Ahogy az archív képek mutatják, az alagsor nagyobb része eredetileg beépítetlen volt, a magasföldszint tömbjét hét oszlop emelte lábakra. Az épület kissé szigorú, derékszögű vonalait finoman lágyították a kerek oszlopok és a lépcsőház hengeres kialakítása.
Az utca szintjéhez képest az épület három méterrel lejjebb áll. A város felé néző homlokzatot a felső szinteken erkéllyel, illetve terasszal alakította ki Fischer, míg a Pusztaszeri út felőli oldalra került a félhengerben végződő, a párkány fölé emelkedő lépcsőház, középen egy függőleges ablaksávval. A lapos tetőn lévő napozóterasz szintén olyan részlet volt, amely megtalálható Le Corbusier alapelvei között. Az eredeti, 1932 januárjában keltezett építési engedélyezési tervek arról tanúskodnak, hogy a házat csak a Schächter család használhatta a háború előtt. A földszintet az „úriszoba” mellett az ebédlő és a konyha foglalta el, míg az emeleten voltak a hálószobák a fürdővel, egy gardrób vasalószobával, és itt lakott a cseléd is. Az alagsor rajzán csak a szárító-, mosó-, tüzelőhelyiségek és a kamra látszik. Fischer mellett ebben az esetben is felesége, Pécsi Eszter végezte a statikai számításokat. Végül a házat 1932. szeptember 30-án vehette birtokba a család.

A háború utáni idők

Európa egyes országaiban a modern internacionális mozgalom a totális diktatúrák előretörésével már a harmincas évek végén háttérbe szorult. Ez Magyarországon kicsit később következett be, de a háború után már nálunk is túl kozmopolitának, nyugatiasnak tartották a modern stílust, így ezek az épületek praktikus alaprajzuk és újszerűségük ellenére sem voltak kellően megbecsülve.
A lakásínség miatt a fővárosi ingatlanok többségét kisebb lakásokra szabdalták, így a szükséges átalakítások után a bérházak nagyobb lakásain és a családi házakon is több család osztozott. Az ötvenes évektől kezdtek el tömegesen lakásmegosztási engedélyekért folyamodni a hatóságokhoz. Az akkoriban végzett munkákat finoman szólva nem esztétikai szempontok vezérelték, így sok épület kevés pénzből, az egyszerűsítés szellemében lett átalakítva és vesztett kisebb vagy nagyobb mértékben eredeti értékeiből.
A tervtári dokumentumok alapján a Pusztaszeri úti ház a háború utáni évtizedekben több alaprajzi változtatáson esett át, az első átalakítási terv a földszinti lakásra 1958-ban kelt.
A ház tulajdonosa még a nyolcvanas évek második felében is a II. Kerületi Tanács, kezelője az IKV volt. Az utcáról nézve a legfeltűnőbb változás az alagsor szintjének beépítése, eltüntetve ezzel Fischer tervének egyik legkülönlegesebb részletét, a „lábakat”. A belső, alaprajzi változtatások következményeképpen módosult a nyílászárók elhelyezése és formája is, több bejárata lett.
Mindezekkel együtt az építésekor igencsak modernnek számító épület még mai formájában is tervezője tehetségéről tanúskodik, és ki tudja, hogy a jövőben nem alakulhat-e úgy a sorsa, hogy egyszer visszaállítják eredeti részleteit.

További közreműködők

Az ilyen kvalitásos és jól dokumentált, korabeli szaklapokban bemutatott villák esetében gyakran elérhető az építkezésben részt vevő iparosok és alvállalkozók neve, így emlékezzünk meg róluk is: a kivitelező Stern Imre okleveles építész, az üvegesmunkát a Bleyer Testvérek kispesti épületüvegezési vállalata, a szobafestő és mázoló munkát Hüttler Károly, az asztalosmunkákat Szántó és Csepcsényi végezte, a műkőlap burkolatokat a Melocco Rt. szállította.    

Fonyódi Anita