Ez Újlak városrész főutcája, a II. és III. kerület határán húzódó forgalmas útvonal, amely legutolsó szakaszán, a Fenyőgyöngye vendéglőtől felfelé teljes egészében a II. kerület területén halad. De ennek az ősi nyomvonalnak nemcsak a hossza nagy, hanem a múltja is igen tekintélyes.
Kerületünk és Óbuda határán húzódik Budának az a része, amit ma a Schönthal név XIX. századi magyarosítása nyomán Szép-völgyként ismerünk. A névadás eredete homályba vész, de valószínűleg inkább a kirándulóknak köszönhető, mint azoknak a polgároknak, akik generációk hosszú sora óta ismerték és használták legelőként, erdőként, szőlőskertként ezt a földrajzi területet.
Amennyire régi a Duna-parti települések mögött kéklő hegyek hasznosítása, olyan régi a Szépvölgyi út nyomvonala is. A Látó-hegy és a Hármashatár-hegy tömbjéhez tartozó kisebb csúcsok (Mátyás-hegy, Remete-hegy, Alsó-Kecske-hegy) között kapaszkodik fel évszázadok óta a Pál-völgyön át a Szép-völgybe. A mai Újlak városrész két főútja, a Lajos utca és a Bécsi út nyomvonala bizonyosan ókori eredetű; s így valószínűleg a hegy felé elágazó Szépvölgyi út eleje is megvolt már e korai századokban.
Az Árpád-korban a Duna partján itt, a mai II. és III. kerület határán Szentjakabfalva települést találhatjuk a régi térképeken. Annak is van okleveles nyoma, hogy Óbuda és a falu határvonalát egy kőpárkánnyal ellátott árok jelezte: ez pedig éppen a mai Szépvölgyi út vonalában húzódott. Az árok és a kőfal nyomai még a XVIII. században is megtalálhatók voltak, szerepük a határjelzésen túl elsősorban az volt, hogy ez az árok vezette le a hegyről lezúduló esővizet a Dunába. A víz egyes szakaszokon még a XX. században is nyitott árokban folyt az út mellett.
A Szépvölgyi út középkori nyomvonaláról egy igen részletes leírásunk is van, mivel I. Lajos király emberei 1355-ben bejárták a településhatárt, hogy tisztázzanak vitás birtokviszonyokat. Sok dűlőút vezetett akkoriban is már a hegyek felé: ez is bizonyíték arra, hogy a magasabban fekvő területeket ekkoriban intenzíven használták. Ahogy talán a rómaiak, úgy a középkori Jakabfalva lakói is a Szép-völgy környékre járhattak fel legeltetni, építésre és tüzelésre alkalmas fát gyűjteni, disznókat makkoltatni. Valószínűleg építőkövet, agyagot is bányásztak itt már akkoriban.
Az Óbudába beolvadt Szentjakabfalva javarészt elpusztult a hódoltság korában; aztán a török kiűzése után német telepesek érkeztek, ők alapították meg Neustiftet, azaz Újlakot. A település széle az Ürömi utca és a Szépvölgyi út sarkán ma is álló, a XIX. század elején emelt Segítő Szűz Mária-kápolnánál volt. De az út vezetett tovább felfelé, az 1700-as évek elején úgy hívták: Weingart Strasse, azaz Szőlőskert utca. Később a Mátyás-hegy után Mathiasberg gasse, vagy egyszerűen Mathias gasse lett a neve. A mai Pálvölgyi út torkolatánál ágazott le belőle az út a Buda környéki falvak, például Hidegkút felé, a Határ-nyergen keresztül. A régi térképek tanúsága szerint a következő „átjáró” arrafelé csak a Hármashatár-hegy északi oldalán, a Virágos-nyeregnél nyílt.
A Szépvölgyi út virágkorát egyfelől a szőlőművelés felfutása hozta el. A XIX. század közepén a Cirbolya utca és a Szépvölgyi úti naposabb, délkeleti oldalába is tőkéket telepítettek; és a szőlőskertek vékony parcellái a Szépvölgyi dűlő mellett, részben a mai (elhagyott) parkolók területén is megjelentek. Másfelől, a szőlőművelésnél is jelentősebben alakította a tájat a bányászat: a szédületes ütemben fejlődő Budapestnek mérhetetlenül sok építőanyagra volt igénye. Az itt fejthető mészkő építőanyagnak is alkalmas volt, de mészégetésre is használták.
A Szépvölgyi út alsó szakaszán, a mostani Montevideo utcai irodaházak helyén a 1800-as évek második felében a Holzsprach-féle téglavető működött, a közeli Ürömi utcában a mai sportpályák helyén pedig a Melocco-cementgyár. Továbbhaladva az úton, a völgy bejáratánál ma is látható délnyugatra a Pál-völgyi kőfejtő, északkeletre pedig a Mátyás-hegy két egykori kőfejtőjének nyoma. Még feljebb a Remete-hegy oldalában és a Fenyőgyöngye vendéglő mellett találhatjuk meg egy-egy bánya nyomait, velük szemközt pedig a Látó-hegy oldalában működött a Francia-bánya, kissé feljebb pedig a Kecske-hegyi kőfejtő. Végül kőbánya volt a Selyemakác utca legfelső házainak helyén, illetve a mai Szépvölgyi dűlő mentén, az erdészház mögött is. A kitermelés miatt magát a Szépvölgyi út egy részét is lekövezték, karbantartották – talán ez is hozzájárult a környék későbbi turisztikai felfedezéséhez.
No meg híressé tették a Szépvölgyi utat a vendégfogadók is! A messze földön híres Daubner cukrászda helyén (az 50. szám alatt) például Knapp György vendéglőjében lehetett hörpinteni egyet, mielőtt nekivágott volna az ember a hegynek. Lebhardt vendéglője a 149-es szám alatt volt, de persze a legnagyobb hírnévre az 1935-ben épült Fenyőgyöngye étterem tett szert, ahol táncparketten lehetett táncolni, miközben sramlizene szólt.
A Szépvölgyi út nyomvonala csupán annyit változott, hogy a mai Virág Benedek utcánál egy szerpentines szakasz került bele. Ezzel az út meredekségét szerették volna csökkenteni – azért is, mert az 1920-as években egy hegyi villamosvonal kiépítésének terve is napirenden volt. Egyre nagyobb szükség mutatkozott a rendszeres tömegközlekedésre, hisz a XX. század közepére a környék a kirándulók körében nagyon divatossá vált. A sok helyen feketefenyvesekkel visszaerdősített hegyvidék viszonylag közel esett a városhoz, és 1928-tól a Hármashatár-hegyre is vezetett autóút a későbbi Fenyőgyöngyétől. A mostani nemzedékek pedig jól emlékezhetnek még a legendás H-buszra is, amely a csúcson lévő vendéglőbe szállította az utasokat.
A Szépvölgy környéke nagy megújulás előtt áll: hamarosan elkészül az Európai Unió INTERREG programjának támogatásával kialakított 16 hektáros tanösvény a legfelső szakaszon, ahol a korábbról itt maradt parkolók területét is visszaadják a természetnek. A Dunától induló aszfaltút az Újlaki-hegy csúcsa alatt véget ér, de a Szépvölgyi út története még bizonyosan sokáig folytatódik...
Viczián Zsófia