Június 12-én este 19 órától Weöres Sándor A teljesség felé című műve alapján készült zenemű ősbemutatóját láthatják-hallhatják a Millenáris Teátrumban. Gryllus Dániel huszonkét évvel ezelőtt megjelent albuma Weöres Sándor filozófiai műve egyes részleteinek zenei adaptációját tartalmazta. Akkor minden hangszeren ő játszott, most viszont fia, Gryllus Samu lehelt új életet a műbe. Lapunk a zeneszerző fiút kereste fel, hogy a II. kerületi önkormányzat támogatásával megvalósuló produkcióról és az ünnepeltről beszélgessünk.

 A Gryllus családba születni eleve meghatározza az ember útját?

Igen, bár az erős determináltság ellenállásra is készteti az embert. Gyerekkori lázadásként például másmilyen zenét hallgattam. Mostanra úgy érzem, harmonikus viszonyt alakítottunk ki édesapámmal. Sokat tanultam tőle zenéről, a hangok és a szövegek viszonyáról, bár közvetlenül sohasem tanított. Nagyon szeretem és élvezem mindazt, ami engem itt körbevesz, a közös munkákat, de kell, hogy legyen egy saját utam is, egy külső „buborék”, ahonnan vissza tudok ide nézni. Talán ezért is költöztem külföldre, éltem Amerikában, Németországban, most is hetente néhány napot Bécsben vagyok, ahonnan azért mindig a II. kerületbe jövök haza.

Édesapja egyengette zenei pályáját?

Mindig mindenben támogatott. Hangszereket vett nekem, a házban próbatermet alakított ki. Otthoni felvételt készített velem, amin saját zenémet játszottam több hangszeren. Amikor még kicsik voltunk, óvodások, anyukám nagyon szorgalmazta, hogy tanítson minket, Dorka nővéremet és engem zenélni. Egyszer adott is nekünk egy-egy furulyát, megmutatta, hogy hol vannak a lyukak, lejátszotta a Szeretnék szántani kezdetű nótát, majd azt mondta, hogy ő most két hétre elutazik, mire visszajön, keresgéljük ki a dallamot. De mi ezt nem tettük meg, ezért szerintem azt gondolta, hogy nincs bennünk elég akaraterő és kitartás, így hát közvetlenül nem tanított minket tovább.

 Születésnapi ajándékként áthangszerelte édesapja egykori darabját.

A harmincas éveit taposta Weöres Sándor, amikor megírta ezt a művét, ami, ahogy a szerző fogalmaz: "Kevesebb, mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberekért.Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.”

A nyolcvanas években, amikor édesapám szintén a harmincas évei elején járt, készítette el a zenei anyagot. Felvette egy kis négysávos magnóra, és elvitte a Hungaroton vállalathoz, ahol határozottan elutasították a lemez felvételét. Ennek az is oka lehetett, hogy akkoriban apámra nagy hatást gyakorolt az indiai zene és kultúra, ami a hanganyagon is tükröződik. Így azután később egy II. kerületi magánstúdióban készítette el a felvételeket, a saját költségén. Végül néhány évvel később, 1988-ban Weöres Sándor 75. születésnapjára adták ki az albumot. 

Hallgatta akkoriban a lemezt?

 Nagyon szerettem. Az eredeti hangzás főleg citerára épül, amelynek tonális zengése egy nagy apparátusra feltéve gyönyörűen szól. Ez már korábban is megfogalmazódott bennem, és mondtam is többször, hogy érdemes lenne más hangszerelésben is megszólaltatni darabot. Talán nem véletlen, hogy éppen most, amikor én is harmincas vagyok, éreztem úgy, hogy ezt én magam készítem el – születésnapi ajándékként.

 Mit szólt az édesapja?

 Nagyon boldog volt. Sikerült egy fantasztikus alkalmi zenekart verbuválni apám barátaiból és kollegáiból: Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Bognár Szilvia, Palya Bea, Szalóki Ági, Szirtes Edina Mókus, Both Miklós és Ferenczi György lesznek az énekesek, Balázs Gergő és Frankie Látó hegedűn, Balogh Kálmán cimbalmon, Halmos Béla brácsán, Bizják Gábor kürtön, Bolya Mátyás citerán, Bacsó Kristóf fúvós hangszereken, Kovács Zoltán bőgőn, Pálhegyi Máté fuvolán és Tömösközi László marimbán és egyéb ütőhangszereken játszik majd. Csupa csodálatos ember. Olyan melegség és szeretet volt jelen a próbákon, ami szavakkal leírhatatlan.

 Ön mégsem áll színpadra?

 Én vezénylem ezt a társulatot. Bár nem vagyok karmester, de ez a darab gyerekkorom óta „beépült”, én tudom igazán a tempókat, az árnyalatokat, és hát valakinek össze kell fogni a csapatot.

 Mit kíván édesapjának születésnapjára?

Hogy az ünnepi koncert mindannak a kisugárzása legyen, amit ő érzett és gondolt a Weöres-művel való találkozásakor, amit azzal üzenni akart. És azt, hogy sokan legyünk és szép estéje legyen mindannyiunknak június 12-én, amikor édesapám jubileumával együtt a lakóhelyünk, a II. kerület napját is ünnepeljük.

Június 12-én este 19 órától Weöres Sándor A teljesség felé című műve alapján készült zenemű ősbemutatóját láthatják-hallhatják a Millenáris Teátrumban. Gryllus Dániel huszonkét évvel ezelőtt megjelent albuma Weöres Sándor filozófiai műve egyes részleteinek zenei adaptációját tartalmazta. Akkor minden hangszeren ő játszott, most viszont fia, Gryllus Samu lehelt új életet a műbe. Lapunk a zeneszerző fiút kereste fel, hogy a II. kerületi önkormányzat támogatásával megvalósuló produkcióról és az ünnepeltről beszélgessünk.

 A Gryllus családba születni eleve meghatározza az ember útját?

Igen, bár az erős determináltság ellenállásra is készteti az embert. Gyerekkori lázadásként például másmilyen zenét hallgattam. Mostanra úgy érzem, harmonikus viszonyt alakítottunk ki édesapámmal. Sokat tanultam tőle zenéről, a hangok és a szövegek viszonyáról, bár közvetlenül sohasem tanított. Nagyon szeretem és élvezem mindazt, ami engem itt körbevesz, a közös munkákat, de kell, hogy legyen egy saját utam is, egy külső „buborék”, ahonnan vissza tudok ide nézni. Talán ezért is költöztem külföldre, éltem Amerikában, Németországban, most is hetente néhány napot Bécsben vagyok, ahonnan azért mindig a II. kerületbe jövök haza.

Édesapja egyengette zenei pályáját?

Mindig mindenben támogatott. Hangszereket vett nekem, a házban próbatermet alakított ki. Otthoni felvételt készített velem, amin saját zenémet játszottam több hangszeren. Amikor még kicsik voltunk, óvodások, anyukám nagyon szorgalmazta, hogy tanítson minket, Dorka nővéremet és engem zenélni. Egyszer adott is nekünk egy-egy furulyát, megmutatta, hogy hol vannak a lyukak, lejátszotta a Szeretnék szántani kezdetű nótát, majd azt mondta, hogy ő most két hétre elutazik, mire visszajön, keresgéljük ki a dallamot. De mi ezt nem tettük meg, ezért szerintem azt gondolta, hogy nincs bennünk elég akaraterő és kitartás, így hát közvetlenül nem tanított minket tovább.

 Születésnapi ajándékként áthangszerelte édesapja egykori darabját.

A harmincas éveit taposta Weöres Sándor, amikor megírta ezt a művét, ami, ahogy a szerző fogalmaz: "Kevesebb, mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberekért.Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.”

A nyolcvanas években, amikor édesapám szintén a harmincas évei elején járt, készítette el a zenei anyagot. Felvette egy kis négysávos magnóra, és elvitte a Hungaroton vállalathoz, ahol határozottan elutasították a lemez felvételét. Ennek az is oka lehetett, hogy akkoriban apámra nagy hatást gyakorolt az indiai zene és kultúra, ami a hanganyagon is tükröződik. Így azután később egy II. kerületi magánstúdióban készítette el a felvételeket, a saját költségén. Végül néhány évvel később, 1988-ban Weöres Sándor 75. születésnapjára adták ki az albumot. 

Hallgatta akkoriban a lemezt?

 Nagyon szerettem. Az eredeti hangzás főleg citerára épül, amelynek tonális zengése egy nagy apparátusra feltéve gyönyörűen szól. Ez már korábban is megfogalmazódott bennem, és mondtam is többször, hogy érdemes lenne más hangszerelésben is megszólaltatni darabot. Talán nem véletlen, hogy éppen most, amikor én is harmincas vagyok, éreztem úgy, hogy ezt én magam készítem el – születésnapi ajándékként.

 Mit szólt az édesapja?

 Nagyon boldog volt. Sikerült egy fantasztikus alkalmi zenekart verbuválni apám barátaiból és kollegáiból: Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Bognár Szilvia, Palya Bea, Szalóki Ági, Szirtes Edina Mókus, Both Miklós és Ferenczi György lesznek az énekesek, Balázs Gergő és Frankie Látó hegedűn, Balogh Kálmán cimbalmon, Halmos Béla brácsán, Bizják Gábor kürtön, Bolya Mátyás citerán, Bacsó Kristóf fúvós hangszereken, Kovács Zoltán bőgőn, Pálhegyi Máté fuvolán és Tömösközi László marimbán és egyéb ütőhangszereken játszik majd. Csupa csodálatos ember. Olyan melegség és szeretet volt jelen a próbákon, ami szavakkal leírhatatlan.

 Ön mégsem áll színpadra?

 Én vezénylem ezt a társulatot. Bár nem vagyok karmester, de ez a darab gyerekkorom óta „beépült”, én tudom igazán a tempókat, az árnyalatokat, és hát valakinek össze kell fogni a csapatot.

 Mit kíván édesapjának születésnapjára?

Hogy az ünnepi koncert mindannak a kisugárzása legyen, amit ő érzett és gondolt a Weöres-művel való találkozásakor, amit azzal üzenni akart. És azt, hogy sokan legyünk és szép estéje legyen mindannyiunknak június 12-én, amikor édesapám jubileumával együtt a lakóhelyünk, a II. kerület napját is ünnepeljük.