Jubileumi Rákóczi-nap

A jubileumi ünnep alkalmából 126 volt rákóczis diák arcképét állították ki az iskola egyik folyosóján. A rákóczisok arcképcsarnokát Schanda Tamás, a Közoktatási, Kulturális, Oktatási, Sport- és Informatikai Bizottságának elnöke nyitotta meg. Beszédében a képviselő kiemelte: olyan korban élünk, amikor a mindenki által elfogadott értékek hiányában az értékválasztás egyéni feladattá, saját döntéssé vált. Ezért soha nem látott módon szükség van példaképekre, olyan emberekre, akik életükkel, hitükkel, munkásságukkal segítenek bennünket saját értékválasztó döntéseinkben. – A rákóczis arcképcsarnokban most kiállítottak egyrészt példaképek lehetnek mindannyiunk számára, másrészt annak megértését is segítik, hogy nem vagyunk egyedül céljainkkal és álmainkkal: vannak előttünk olyanok, akikre felnézhetünk – tette hozzá az önkormányzati képviselő.

Az arcképek láttán sokakat ért kellemes, örömteli meglepetés. Váncza József 1952-ben végzett, négy évig járt ide. – Jó szívvel emlékszem az itt töltött évekre, azért jöttem vissza most is. Mi, idősebb rákóczisok évente októberben összejárunk, a Krisztus Király kápolnában szoktunk találkozni. Nagyon jó tanáraink voltak, a kiváló Kiss Ernő tanár úr volt az osztályfőnökünk, Hegyi Károly tanított nekünk történelmet. Emellett nagyon jól tanították a természettudományi tárgyakat, talán emiatt is lettem mérnök. A rákóczis arcképcsarnokot boldogan néztem végig, örömteli meglepetést szerzett egy-egy fotó, nem is tudtam, hogy ennyi neves ember járt ebbe a gimnáziumba. 

Dr. Elek György ügyvéd és Balogh Dániel köztisztviselő tíz éve végeztek a Rákócziban, osztálytársak voltak: – Szívesen járunk vissza volt iskolánkba, igaz, mostanában egyre ritkábban jövünk, mert évről-évre kevesebb az ismerős arc. A rákóczis találkozó jó alkalom arra, hogy összejöjjünk volt osztálytársainkkal, tanárainkkal. Rengeteg emlék köt ide minket, örömmel gondolunk vissza az itt eltöltött évekre. Kedveltük a tanárainkat, az osztálytársainkat, jó közösség alakult ki. A közösségünk kiállta az idő próbáját, tíz év után is tartjuk a kapcsolatot, elég gyakran találkozunk osztálytársaink egy részével. A Rákóczi legnagyobb erénye talán a közösség összetartó ereje volt, meg az állandóság, amit itt tapasztalni lehet. 325 év nagy idő. Rengeteg hírességet, nagy elmét adott országunknak ez a gimnázium, büszkék lehetünk arra, hogy ide jártunk.

Csépe Béláné Kovács Cecília nyugdíjas építészmérnök már egy koedukált osztályban kezdte meg a tanulmányait 1965-ben, de az iskolában akkoriban még voltak csak fiú osztályok is: – Nagyon szerettem ide járni, szívesen emlékszem vissza az itt eltöltött évekre. Jó volt az osztályközösség, szerettük a matematika-fizika szakos osztályfőnökünket, aki sokszor vitt minket kirándulni hétvégén is. Ötévente most is összejár az osztályunk, de van, hogy gyakrabban is. Az arcképcsarnok ötlete és megvalósítása is nagyon tetszik, talán jó lenne ezt egy albumban is kiadni, hogy otthon is örömmel és büszkeséggel forgathassuk. 

Délután 5 órától a találkozó résztvevői a Rákóczi Kincsestár legjobb műsorszámaiból láthattak válogatást. Magócs Éva igazgatónő köszöntőjében hangsúlyozta: minden gimnázium azért ünnepli meg az évfordulóit, hogy a jelenlegi diákokat arra késztessék, ismerjék meg elődeiket, folytassák a hagyományokat, és gazdagítsák azokat kreatív ötleteikkel. Az igazgatónő kiemelte: a 325 éves évforduló a Rákóczi gimnáziumot Budapest legpatinásabb iskolái közé emeli. A nagy örökség egyben kötelesség is – idézte Hamvas Bélát. Ennek a kötelességnek egyrészt hagyományápolással, másrészt megújulással igyekeznek megfelelni. Az iskola vezetője arra is kitért, hogy a gimnázium megújulását elsősorban a fenntartó II. Kerületi Önkormányzatnak köszönhetik, amely finanszírozta a Keleti Károly utcai épület teljes rekonstrukcóját.

A jubileumi napot mise zárta a Krisztus Király Templomban.

LD

A 325 ÉVES ISKOLA

A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium csak 1909-től működik a Keleti Károly utcában, és ezt a nevet is csak 1949 óta viseli, története azonban 1687-ig nyúlik vissza. Az intézményt akkor alapította Széchenyi György esztergomi érsek Academicum et Universitatis Collegium néven. Az iskola a török kor utáni Buda első középiskolája volt. A reformkorban ismét egy szerzetesrend kapta meg a gimnázium vezetésének feladatát. A piaristák a haladást képviselték, a diákok és a tanárok a március 15-ei eseményeknek is a középpontjában voltak. A németesítés ellen küzdő igazgató, Lutter Nándor 1867-ben elérte, hogy új épületbe költözzön az iskola: a (Szabó) Ilonka utca 4. szám alá, Európa legszebb iskolaépületébe.

Az iskola 1924-től néhány évig II. ker. Királyi Egyetemi Katolikus Reálgimnázium néven működött. 1944. március 19-én, az Egyetemi Gimnázium alapításának 257. évfordulóján szállta meg hazánkat a náci Németország. Megdöbbentő adat, hogy amikor 1945. március 23-án összehívták az iskola diákjait a tanév folytatására, mindössze hárman jelentek meg. A romok eltakarítása után, 1945. április 3-án 5 tanárral és mintegy 80 diákkal újra megkezdődött a tanítás az Egyetemi Gimnázium kiégett falai között. 1946-tól az intézmény elveszítette a „királyi” jelzőt, 1948-tól a katolikus jelleg is megszűnt. 1949-ben az oktatásügyi miniszter a II. Rákóczi Ferenc (régen: Érseki Katolikus) Gimnáziumot beolvasztja az akkor 262 éves Egyetemi Gimnáziumba. 

2005 végére elkészült a korszerű, funkcionálisan és a kor építészeti követelményeinek megfelelően felújított, illetve kibővített új épület. A 2001-ben elindított Európai Unió tagozatos osztály egyre népszerűbb, mint ahogyan a 2004-ben indított nyelvi előkészítő is (angol és német nyelvből). Az emelt biológia és az emelt rajz hagyományosan eredményes, a hatosztályos programban pedig továbbra is él a humán-reál orientáció.