„A siker titka: a hit és a lelkesedés”

Az Ankarában megrendezett nemzetközi versenyen a négyfős magyar csapat egyébként is kimagasló teljesítményt nyújtott: Sályi Gergő, az Apáczai gimnázium tanulója aranyérmes, Sveiczer Attila, az Eötvös gimnázium diákja ezüstérmes, Batki Bálint, az Apáczai gimnázium diákja pedig bronzérmes lett. Esztert a találkozóra elkísérte édesanyja, Kukorelly Eszter is, aki a Máriaremete–Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskolában tanít. Alighogy leültünk, Eszter széles mosollyal, kedves, közvetlen stílusban máris a közepébe vágott, és a versenyen átélt élményeit kezdte sorolni.
– Már a tavalyi, tokiói verseny idején is tartalék csapattag voltam. Idén, a kiválasztási forduló keretében, két héten át készültünk a megmérettetésre. Összesen harmincan voltunk, az országos középiskolai tanulmányi versenyek legjobb helyezettjei, és mindössze négyen juthattunk be a csapatba. A három fiú mellett idén végre nekem is sikerült!
Nem furcsa, hogy tinédzser lány létedre inkább a kémia rejtelmei nyűgöznek le, mint, mondjuk, az aktuális divat, ráadásul úgy, hogy leginkább fiúk között kell versenyezned?
A „fiús” környezetet már otthon megszoktam, mivel három fiútestvérem van. Amúgy minden olyasmi is érdekel, ami a velem egykorú lányokat. A barátnőimmel bármiről el tudunk beszélgetni. A környezet jelenségei, különösen a fényjelenségek kémiája régóta érdekel, ezért kezdtem el kutatni az egyetemen ebben a témában pár évvel ezelőtt. A természet iránti különös érdeklődésem talán onnan is ered, hogy a szüleimmel kiskorom óta rengeteget kirándulunk a környező Budai-hegyekben.
Feltételezem, hogy már az általános iskolában is szeretted a természettudományos tárgyakat.
Sokáig a matematika volt a kedvencem. Ma is szeretettel gondolok az elsős tanító nénimre, Dobos Gábornéra, Klári nénire, aki ma már nyugdíjas. Nemcsak azért, mert megszerettette a matematikát, hanem azért is, mert fontosnak tartotta, hogy felkészítsen minket különféle versenyekre. Így már egészen korán lehetőségem volt kipróbálni magamat.

Milyen élményekkel, tapasztalatokkal tértél haza az idei kémiai világversenyről?
Nagyszerű dolog volt annyiféle nemzetiségű diákkal találkozni. Az általános kommunikáció nyelve az angol volt. Én egy perui lánnyal laktam együtt az egyetem kollégiumában, aki azonban jobbára csak spanyolul beszélt. Szerencsére néhány szót én is tudok spanyolul, így egész jól elboldogultunk. Fontos a nyelvtudás, de tény az is, hogy a kémiai képletek minden nyelven azonosak. A tíznapos versenyen közel háromszázan vettünk részt. Két forduló volt, mindkettőre öt-öt óra állt rendelkezésre. Én az elméleti kémiát szeretem jobban: azt, amikor kísérletek nélkül, pusztán számításokkal lehet valamilyen jelenséget leírni. Talán nekem ez a forduló kicsit könnyebb volt. Összesen nyolc számítási feladatot kellett megoldani. A másik forduló, a laborgyakorlat, amely időben megelőzte az elméletit, nagyon izgalmasnak bizonyult. Nemcsak a három kísérletet kellett elvégezni, de még arra is figyelni kellett, hogy semmi el ne törjön, mindig minden a helyére kerüljön – ha nem így volt, pontlevonás járt érte. Nem csoda, hogy eleinte kicsit remegett a kezem. Izgalmamban egy elkészült vegyületet véletlenül kiöntöttem, de szerencsére addigra már megmértem, így a feladatot meg tudtam oldani. A rendezők jóvoltából a verseny mellett volt néhány izgalmas program is: többek között pantomim-show és rockkoncert. Vicces volt látnom a sok „komoly” embert, ahogy felszabadultan táncol, énekel.
A résztvevők mintegy 10%-a, összesen 33-an tértek haza aranyéremmel, én a mezőnyben a 39. lettem. Nem hivatalos összesítés szerint 70 országból Magyarország a 9. helyen végzett. A legjobbaknak a kínaiak, a tajvaniak és az oroszok bizonyultak.
Most, hogy felvettek az ELTE kémia szakára, mik a további terveid?
Szeretnék majd az egyetem mellett a régi középiskolámban kémia szakkört tartani, erre lehetőség van. Mint már említettem, elsődlegesen az elméleti kémia érdekel, ezért jó lenne az egyetemen ezen a területen folytatni a már megkezdett kutatást.
Nem tartasz attól, hogy pénz hiányában itthon nincs elég lehetőség tudományos területen kibontakozni?
Szerintem egy vegyész számára számos lehetőség van itthon is. Ha tudok, szívesen megyek más országokba is tapasztalatot gyűjteni, de ezeket mindenképpen haza akarom hozni, és inkább itthon kamatoztatni. A siker titka szerintem: a hit és a lelkesedés. 
SZILÁGYI ENIKŐ