„Soha, de soha nem foglak elfelejteni”

De nemcsak hivatalos szinten ismerték el munkáját: egykori neveltjei, kollégái meghitt meglepetés ünnepségen köszöntötték őt a kerületi Rózsabimbó Bölcsödében. Több olyan család is részt vett az ünneplésen, ahol három generáció gyermekeit gondozta Panni néni.
Magyarországon a Bölcsődék Napján 2010-ben először hivatalosan is emlékezhetünk azokra, akik 158 évvel ezelőtt, 1852. április 21-én megnyitották Budapesten, a Kalap utcában az ország első bölcsődéjét. Az ünnepélyes nyitáskor a nép elözönlötte az utcát, és éljenzéssel adott kifejezést érzelmeinek. Az Akócsi Ágnes-díjat idén Temesvári Róbertné, Pető Anna kapta meg, „mindenki Panni nénije”.
Panni néni hatvan éve ugyanabban az intézményben dolgozik. 1950-ben a Kohó és Gépipari Minisztérium Bölcsődéjében kezdte munkáját még gyereklányként 15 évesen, majd a szervezeti átalakulás miatt névváltozáson átesett    bölcsődében dolgozott és dolgozik azóta is folyamatosan a Bimbó úton. Jelenleg két olyan neveltje is van, akiknek az egyik szülője és nagyszülője is hozzá járt, tehát immár a harmadik generációt gondozza, szeretgeti. Kis Adrien, aki mozgássérültként Panni néni szerető kezei alá kerülhetett, köszöntőjében így fogalmazta ezt meg:
– Én, az egykori kislány majd harminc év távlatából csak azért drukkolok, hogy mire gyermekem születik, Panni néni még mindig bírja a napi munkát. Tudom, hogy ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül az egykori neveltjei közül, hiszen jó páran már visszavitték hozzá csemetéjüket. Úgy gondolom, hogy ez a legtöbb, amit a pályán valaki kívánhat magának.
Mi lehet Panni néni titka? Bachné Pekáry Zsuzsanna, intézményvezető, aki Panni nénit az Akócsi Ágnes-díjra javasolta, előterjesztésében így jellemezte őt: 
" Munkáját szerényen végzi, a szakmai értékek iránti mély tisztelettel, hittel, a gyermekek iránti valódi elkötelezettséggel. Egy igazi gyermekszerető gondozónő, aki megnyerő személyiségével és az évek hosszú tapasztalatával segíti munkatársait, a szülőket, hogy a valódi értékek mentén szeressék, gondozzák, neveljék a kisgyermekeket.” Az intézményvezető elmesélte, hogy amikor harminc évvel ezelőtt kinevezték, elődje a lelkére kötötte, hogy vigyázzon Panni nénire, mert nagy kincs.
– Nem én vigyáztam rá, hanem ő vigyázott mindannyiunkra! Személyiségéből sugárzik a békesség, a gyerekek iránti tisztelet, nyugalmával, szeretetével ő a lelke a bölcsődénknek. – mondja Bachné Pekáry Zsuzsanna.
Panni néni azóta óvodás, iskolás és felnőtt „gyerekei” meglepetésként egy szál virággal, süteményekkel, műsorral, írásokkal köszöntötték a meghatott gondozónőt. A régi bölcsisek felkutatását, a műsor konferálását Endrődy Eszter vállalta, aki logisztikai vezetőként dolgozik:
– Panni nénit hatvan évvel ezelőtt, édesanyjuk halála után a bátyja ajánlotta be a bölcsődébe, azt kérve az akkori intézmény vezetőitől, hogy óvják, és neveljenek belőle embert. Az elmúlt hatvan év arról szólt, hogy ő faragott embert nagyon sokunkból. Édesapám, én is, és most Sári lányom is hozzá jár, úgy gondolom, hogy az a szeretet és törődés, ahogyan ő bánt mindannyiunkkal, jó kiindulási pontot jelent az életben.

Az öt éves Dobos Viktória is Panni nénihez járt a bölcsibe, és arra kérdésre, hogy szerinte milyen Panni néni, rögtön rávágja: ügyes, aranyos, szereti a gyerekeket és sokat mosolyog. Viktória szülei is megerősítik lányuk szavait, szerintük Panni néni volt a legédesebb, legtündéribb gondozónő, akit valaha is ismertek.
– Végtelenül türelmes, amit szülőként mindig csodáltunk. Állandóan ugyanaz a rendíthetetlen mosoly ül az arcán - teszi hozzá az édesapa.

Panni néni meghatottan, könnyekkel küszködve köszönte meg a sok köszöntést. Később elmesélte, hogy a legszebb hivatásnak a gondozónőét tartja, és a gyerekekhez csak szeretettel, alázattal és megértéssel lehet fordulni. Minden gyerek más, de odafigyeléssel mindenkihez meg lehet találni a kulcsot. Legnagyobb kincsünk a gyermek!- ezt többször is megemlíti, kihangsúlyozza, és valószínűleg az ő kezei között a legjobb helyen vannak legdrágább kincseink. 
Végezetül álljon itt a mára már felnőtt, hajdani Totyika kedves üzenete Panni néninek: „Sok-sok ölelés Panni néni, nagyon büszke vagyok Rád! Amíg élek, soha, de soha nem foglak elfelejteni, mert nem is tudnálak! Totyikád”
Ludwig Dóra