Mondj egy mondát!

A Levédiától Pannonhalmáig elnevezésű versenyben, amelynek témája a honfoglalás volt, tizenhat hatodik, illetve hetedik osztályos csapat vett részt. A verseny helyszínét, mint mindig idén is a Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium biztosította, hiszen a versenyfeladatok kitalálói, és egyben a rendezvény házigazdái, Támbáné Bálint Ágnes, a kerületi könyvtáros munkaközösség vezetője és Molnár Csaba, a kerületi történelem munkaközösség vezetője, mindketten a Csik iskola dolgozói. A zsűri elnökének tisztét idén Ötvös Zoltán, az önkormányzat Művelődési Irodájának vezetője töltötte be.
A részvételhez egy beugró feladatot is meg kellett oldania a csapatoknak. A legjobban sikerült monda, a Botond újabb hőstette című munka az Újlaki Általános Iskola Fehér sólyom csapatát dicséri. A győztesek jutalma egy tizenhat személyes csokitorta volt.
A kerületi történelmi és könyvtárhasználati csapatversenyen első helyen a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneiskola „Ég atyácska turuljai” csapata (Horváth Marcell, Plavecz Lambert, Vigh Diána Viktória) végzett, második lett a  Szabó Lőrinc Két Tannyelvű Általános Iskola és Gimnázium „Historia est magistra vitae” csapata: (Balázs Gergely, Kőműves Kornél, Frei Balázs), a harmadik helyezést pedig az Áldás Utcai Általános Iskola „Árpád jöve a 6. c-vel” csapata (Soproni Bálint, Jakovác Gergely, Hazay Levente) érdemelte ki.

                                                     Botond újabb hőstette
   Egy regöstől hallottam azt a történetet, amit most elmesélek nektek. Réges-régen, nem sokkal az után, hogy Árpád vezér elfoglalta a Kárpát-medencét, a magyarok hosszú hadjáratra indultak Dél- és Nyugat-Európába; az idősek, a betegek, az asszonyok és a gyerekek a falvakban maradtak.
  Taksony fejedelem idején történt egyszer, hogy Botond vitéz, aki betörte Bizánc kapuját, és megölte a rettegett görög óriást, visszatért szülőfalujába, egy Maros menti kis településre. A tiszteletére rendezett  medvevadászaton súlyosan megsebesült, ezért nem vehetett részt a későbbi hadjáratokban.
   Az egész falu nagyon aggódott az egészségéért. Felhő táltos áldozatot mutatotta be az isteneknek, és kérte őket, hogy gyógyítsák meg a kistermetű hőst.
   Telt-múlt az idő, Botond közben teljesen felépült, és segített a hétköznapi munkákban a falu lakóinak. Botond, aki 160 cm magas, barnára sült, izmos, középkorú férfi volt, haját ősei módjára viselte: a feje tetejét leborotválta, és a tarkójánál befonta fekete, hosszú haját.
   Egy szép nyári napon éppen 6 éves lánya, Csenge játékát figyelte, aki bepólyázott csontbubát ringatott, amikor fia, a 12 éves Ajándok hozzálépett, hogy megkérje apját, nézze meg milyen ügyesen találja el íjával a kilőtt nyilat.
   Botond messziről hallotta, hogy az asszonyok vidáman énekelnek, táncolnak nemezkészítés közben.Gondolta, meg is nézi majd a feleségét, hogyan tiporja mezítláb a gyapjúszálakat.
   Ekkor hirtelen a nóta helyett ijedt sikoltozásokra lett figyelmes. Harsány kürtszó és lódobogás jelezte, hogy idegen lovasok jöttek.
  Odarohant az asszonyokhoz, hogy mentsék a gyerekeket, és fussanak a közeli ártéri erdőbe, míg őmaga szekercét ragadott. A száguldó lovasokban bolgár katonákra ismert. Felmerült benne, hogy esetleg bosszút akarnak állni egy régi sérelemért?? Rájött, hogy csak saját magára számíthat, ezért sokkal elszántabban forgatta fegyverét, mint valaha.Megismerte a vágtató bolgár fővezért - egy régi vetélytársát, gyorsan félreugrott, mert egy nyílvessző suhant el mellette, ami combon találta a lovast. Észrevette, hogy a fia lőtt. A fővezér megingását kihasználva kettéhasította az ellenfelét, mire a bolgárok rémülten elmenekültek.
     A falu lakói önfeledten ünnepelték megmentőjüket, és hálából elnevezték a települést Botondfalvának. Táltosuk így köszöntötte a vitézt:
       „Száll a rege, hej, regö rejtem, Botond hősi tettét el nem felejtem!”