Kerületi kitüntetettek a magyar kultúra napján

A kiemelkedő teljesítményt nyújtó művészeknek, művészeti alkotó közösségeknek, könyvtárosoknak és a kultúra támogatóinak, valamint egyetemi oktatóknak, pedagógusoknak, gyógypedagógusoknak és neveléstudományi kutatóknak Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár, valamint Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár nyújtotta át az elismerést.

―Annyit érünk, amennyit változtatni tudunk környezetünkön ― mondta Réthelyi Miklós miniszter köszöntő beszédében. ― Igazi jutalom az, ha be tudjuk fejezni megkezdett munkánkat ― fűzte hozzá, majd reményét fejezte ki, hogy a díjjal nemcsak lezárnak egy fejezetet a kitüntetettek, hanem egyúttal egy újat is megnyitnak.
Kerületünkből ketten is részesültek kitüntetésben: Zoltán László, a Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium igazgatója az oktatásban és nevelésben végzett kiváló munkájáért Apáczai Csere János-díjat vehetett át. A gyermekek harmonikus személyiségformálásában kiemelkedő munkájáért Lakó Györgyné, a hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola tanítónője Karácsony Sándor-díjban részesült.
—Váratlanul ért ez a megtiszteltetés, és nagy meghatódottsággal vettem át a díjat ― nyilatkozta lapunknak Zoltán László. ― Úgy gondolom, az elismerés nemcsak nekem, hanem munkatársaimnak is szól, akik az elmúlt két évtizedben segítették munkámat a névadással és a többszöri szerkezetváltással kapcsolatban, és akiknek részük van abban, hogy gimnáziumunk az érettségi átlagok tekintetében 2005-ben országosan az első helyen végzett, illetve azóta is mindig az első öt helyezett egyike. Talán az is ránk irányíthatta a figyelmet, hogy iskolánk ebben a tanévben ünnepli fennállásának százötvenedik évfordulóját.

—Mindig is pedagógusnak készültem ― vallja a matematika szakos tanár, aki 1972-ben kezdte pályáját, és 1992 óta vezeti kerületünk egyik legsikeresebb oktatási intézményét. ― Egyedül édesapám volt jogász a családban, a többiek ― édesanyám, nővérem, bátyám és a feleségem is ― erre a gyönyörű pályára lépett. Igazi pedagógus-dinasztia a miénk, amit a gyermekeim is továbbvisznek.
—A fiatalok között én is fiatalnak érzem magam ― nevet Zoltán László, amikor a hivatása szépségeiről érdeklődöm. ― Szép és felelősségteljes feladat a gyerekeket bevezetni a nagybetűs életbe, segíteni nekik, hogy meg tudjanak felelni a társadalmi elvárásoknak.
Az intézményvezető ― matematika tanári végzettsége mellett ― pedagógia szakos bölcsész és pszichopedagógia szakos gyógypedagógus is egyben; jelenleg ― az igazgatáson kívül ― a kilencedik évfolyamon tanít matematikát.
—Nagyon élvezem, amikor a tanulókkal foglalkozhatom ― az a sok papírmunka után igazi feltöltődés számomra. Ezért is viszem minden évben táborozni a gyerekeket. Régebben a hegyekben túráztunk, ma már inkább a Balatonra kísérem őket. De így is hiányzik már augusztusban a csengőszó!

„Egyetlen karizmám: a jövőbe vetett hit optimizmusa”

Karácsony Sándor-díjjat vett át Lakó Györgyné a magyar kultúra napja alkalmából Réthelyi Miklós minisztertől. Márta néni húsz éve tanít Hidegkúton az Ökumenikus Általános Iskolában, 51 éve a második kerület lakója. Az életvidám, lelkes pedagógus a kitüntetés mellé egy felbecsülhetetlen értékű ajándékot is kap, hiszen a napokban fog megszületni a hetedik unokája.

Mikor érezte először, hogy tanítani szeretne?
Mindig is tanítani szerettem volna, ezt már gyermekkoromban elhatároztam. Nekem a tanítóképző nem egy ugródeszka volt, hanem maga a cél. Pályám kezdetén egy évig dolgoztam óvodában, majd Solymáron tanítottam, aztán a mostani Klebelsberg Iskolában végeztem pedagógusi munkámat. Mindezek után kerültem az Ökumenikus Általános Iskolába, amely a mai napig a munkahelyem.
Mi adja az erőt lelkes munkájához?
Testi erőt abból merítek, hogy a mai napig sokat sportolok, a lelki feltöltődés pedig a hitemből fakad. Azt hiszem, ez a legfontosabb; ez ad óriási erőt a munkámhoz. Az Ökumenikus Iskolában az a legjobb, hogy itt azt közvetítem, amit magam is vallok. Engem vallásosan neveltek, az én életemben ez a szemlélet volt mindig teljesen természetes. A családomnak is nagyon sokat köszönhetek. Szerető szüleim vannak, akik minden helyzetben mellettem álltak, és igyekeztek levenni a terhet a vállamról, később pedig a férjem is mindenben támogatott.
Mesélne a családjáról?
Két lányom van, és összesen hat unokám. A napokban fog megszületni a hetedik is, ami nagyon nagy öröm most az egész családnak. Szerető férjemmel pedig, aki nagyon sok mindenben támogatott pályafutásom során, együtt szervezzük a táborokat, kerékpártúrákat.
A Karácsony Sándor-díjat olyan pedagógusok kapják, akik a gyermek harmonikus személyiségformálásában huzamosan kiemelkedő munkát végeznek. Ön hogyan képzelte el a munkája során a harmonikus személyiségű gyermeket?
Ha az oktatáson, a tananyag átadásán túl a gyermeknek lehetőséget adunk arra, hogy kibontakozzon, és megmutassa valódi önmagát, akkor csodát fogunk látni. A harmonikus személyiségű gyermek olyan, mint egy színdarabban a főhős. Munkám során sok diákomon tudtam úgy segíteni, hogy színdarabokat tanítottam, és a főszerepeket gyakran a legproblémásabbakra osztottam. Ők olyankor mindig szárnyalhattak, leírhatatlan öröm volt végignézni a boldogságukat.

Milyen érzések fogalmazódtak meg Önben, amikor megtudta, hogy megkapja ezt a díjat?
Hatalmas boldogság ez számomra, hiszen egész életemet az oktatásra és nevelésre tettem fel. Soha nem tudtam volna félvállról venni a munkámat; soha nem tudtam volna csak úgy nagyjából eleget tenni a követelményeknek. A mai napig úgy jövök be tanítani, hogy nagy öröm számomra, hogy átléphetem az iskola küszöbét, és a gyermekek között lehetek.
Mit üzen a pályakezdő kollégáknak?
Karácsony Sándorról korábban is nagyon sok információm volt már, de nemrégiben találtam egy gondolatot, amit ő fogalmazott meg: „A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa.” Ez az én hitvallásom is, és ezt üzenem mindenkinek, aki elkötelezetten hisz a pedagógusi munkában.
Kondás Balázs