|
|
Van-e a tartós házasságnak titka?
Válaszkeresés a jegyesoktatáson
A jó házasságok az égben köttetnek – tartja a közmondás. Ez vélhetően csak féligazság.
A házasság kötést megelőző időszakban fontos a házasulandó felek figyelmét felhívni
arra, hogy életük merőben új szakaszba lép, és a „siker érdekében” nekik is akad(na!?)
tennivalójuk. Fel kellene készülni.
De hogyan? Lehet-e egyáltalán?
Manapság, amikor már „nem is divat” egymást férjként és feleségként felvállalni,
nem hogy Isten színe előtt, de még a házasságkötő teremben sem. Sok fiatal szerint
„ciki” egész életre szóló kapcsolatról beszélni. A gyerekek egy része már jó ideje
nem is él teljes családban: hiányzik az apa, az anya személye, példája, a hagyományos
értelemben vett család-modell. Milyen útravalót lehet adni ilyen körülmények között?
Erről kérdeztem a Gorove házaspárt, Krisztát és Lacit, akik már 16 éve oktatnak
házasulás előtt álló párokat. A Margit körúti Ferences közösség tagjaként tartanak
jegyesoktatást a templomi esküvőt tervezők részére. Ezzel párhuzamosan azonban
foglalkoznak olyan párokkal is, akik nem keresztények.
Miért tartottátok fontosnak, hogy – a templomi kereteken túl is – jegyesekkel
kezdjetek foglalkozni? Öt gyermekük van, mindketten dolgoznak, hogy jut erre idő?
Mi meglehetősen fiatalon ismerkedtünk meg egymással – kezdi Kriszta a beszélgetést.
Hét évig jártunk jegyben. Ez idő alatt már számos kérdés felmerült bennünk a házassággal
kapcsolatban. Őszintén megmondva, nem nagyon kaptunk segítséget ezekben a témákban.
Miután összeházasodtunk, jött az elhatározás, hogy próbáljunk meg segíteni azoknak,
akik hasonló cipőben járnak, mint mi korábban. Tény, hogy a napjaink meglehetősen
betáblázottak, de megéri, ha látjuk azokat a házaspárokat, akik évtizedes, kiegyensúlyozott
kapcsolatban élnek és korábban hozzánk jártak. Meg kell mondani azonban, hogy
időnként az is siker, ha a hozzánk forduló párból nem lesz férj és feleség. A
beszélgetések során maguk felismerik, hogy hosszú távon nem lenne működőképes
a kapcsolatuk.
Hogyan tudnak őszinte, bizalmi légkört kialakítani a jegyesekkel? Milyen témákat
dolgoznak fel a hat, illetve nyolc- szemközti beszélgetések során?
Akik hozzánk eljönnek, általában már választ keresnek a házasságot érintő bizonyos
kérdésekre. Így vannak, akikkel könnyen lehet beszélgetni. Akadnak esetek azonban,
amikor bizony akadozik a kommunikáció. Megdöbbentő azt tapasztalni, hogy nemcsak
velünk értenek nehezen szót, de az egymáshoz fűződő viszonyuk is rettentő felszínes.
Nehezükre esik egymás előtt az érzelmeikről, a félelmeikről megnyilatkozni. Aztán
pár alkalom után kiderül, hogy a „zökkenőmentesnek” ítélt kapcsolatban komoly
problémák vannak. Teljesen eltérőek a hozott minták: a megörökölt családképek,
mások az alapvető viselkedési formák. Sekélyes a közös érdeklődés. Sokszor ennek
egyáltalán nincsenek tudatában. A gyermekkorban gyökerező, eddig rögzült szokásokat
márpedig akarva-akaratlan, tovább viszik a saját házasságukba is. Már csak azért
is, mert a legtöbb házasulandó manapság harminc év körül jár. A legfontosabb dolog
ezért az, hogy tisztában legyenek azzal, honnan, milyen családból jönnek. Ez az
egyik, leglényegesebb témakörünk.
Az egymás közötti párbeszéd hiánya a másik fő problémakör. Minden kapcsolat alapja
a beszélgetés. Ha alig akad közös téma, ha a meglévő témák felszínesek, ha nincs
megfelelő színtere a párbeszédnek, a házasság hamar „egymás mellett éléssé” alakul.
Sok párra jellemző, a „hiszen már tudhatná”, „ha igazán szeret, majd csak kitalálja”
elképzelés. Nem titok, hogy a házasság állandó gondozást is igényel. Ha megszületnek
a gyermekek, a kommunikáció nem válik könnyebbé. Munka után még kit, mikor, hová
kell vinni, a háztartás gondjai és így tovább. Akinek nyolcórás állása van, az
estére tényleg nagyon fáradt, és akkor még nincs vége a napnak. Mindezek ellenére
kell heti egy este, amely csak a házaspáré. Egy kis meghitt eszmecsere, lehetőleg
a gyerekek bevonása nélkül. A nemzetközi szakirodalom erre a célra javasol további
egy hétvégét havonta, és egy hetet évente. Utóbbit, a hazai viszonyok közepette
nyilván sok házaspár nem engedheti meg magának. Egy estét kettesben eltölteni
azonban nem jelenhet akadályt: jó, ha már tudják, hogyan, miként hangolódnak egymásra
a legkönnyebben. Vannak, akik séta közben tudnak jót beszélgetni, megint mások
a kádban ülve, vagy éppen egy sörözőben, cukrászdában.
A család és önismeret, illetve a férfi-nő közötti kommunikáció kérdésein túl,
mi foglalkoztatja még a jegyeseket leginkább?
Egyáltalán nem meglepő módon a szex, amelyről tapasztalataink szerint meglehetősen
tévesek az elképzelések. Minden párnak természetesen magának kell kialakítani
a szexuális szokásait, egyet azonban szem előtt kell tartani: a meghitt szeretkezéshez
ráhangolódás, idő és türelem kell. Az angol nyelvű szakirodalomból ismert a Two
Incomes No Sex (TINS) fogalma, ami annyit tesz, hogy „két jövedelem, semmi szex”.
Ez a jelenség sajnos itthon sem ritka: sok fiatal házaspár dolgozik éjjel-nappal,
„csak minden meglegyen” a közös élethez – otthon pedig „hulla fáradtan” már nincs
energia a szükséges ráhangolódásra, kielégítő szeretkezésre.
Mit gondolnak, szükség lenne a házasságról már korábban felvilágosító munkát
végezni, mondjuk középiskolában?
A házasságok felbomlása révén a család intézménye is válságba került. A családok
felbomlása egyre újabb társadalmi problémákat szül. Nem nehéz belátni, hogy valamiképpen
már tizenéves korban láttatni kell, mennyire fontos férfi és nő között a hosszú
távú kapcsolat, a házasság. Hogy ez milyen nagyfokú biztonságot, életre szóló
útravalót jelent a gyerekek, az egész család számára. Jelenleg többnyire egyházi
kereteken belül folyik jegyes oktatás, pedig, ha az átbeszélt témákat nézzük,
mondjuk 36-ból 25 olyan van, amely minden házasulandó számára fontos lehet. Mi
természetesen nem kínálunk kész recepteket, „nem tudjuk megmondani a tutit”, de
próbálunk hozzájárulni ahhoz, hogy a hozzánk fordulók sikeres és boldog házasságban
élhessenek.
Szilágyi Enikő
|
| |