Oktatás
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Van-e a tartós házasságnak titka?

Válaszkeresés a jegyesoktatáson

2010. február 16.

A jó házasságok az égben köttetnek – tartja a közmondás. Ez vélhetően csak féligazság. A házasság kötést megelőző időszakban fontos a házasulandó felek figyelmét felhívni arra, hogy életük merőben új szakaszba lép, és a „siker érdekében” nekik is akad(na!?) tennivalójuk. Fel kellene készülni.

De hogyan? Lehet-e egyáltalán?
Manapság, amikor már „nem is divat” egymást férjként és feleségként felvállalni, nem hogy Isten színe előtt, de még a házasságkötő teremben sem. Sok fiatal szerint „ciki” egész életre szóló kapcsolatról beszélni. A gyerekek egy része már jó ideje nem is él teljes családban: hiányzik az apa, az anya személye, példája, a hagyományos értelemben vett család-modell. Milyen útravalót lehet adni ilyen körülmények között? Erről kérdeztem a Gorove házaspárt, Krisztát és Lacit, akik már 16 éve oktatnak házasulás előtt álló párokat. A Margit körúti Ferences közösség tagjaként tartanak jegyesoktatást a templomi esküvőt tervezők részére. Ezzel párhuzamosan azonban foglalkoznak olyan párokkal is, akik nem keresztények.
Miért tartottátok fontosnak, hogy – a templomi kereteken túl is – jegyesekkel kezdjetek foglalkozni? Öt gyermekük van, mindketten dolgoznak, hogy jut erre idő?
Mi meglehetősen fiatalon ismerkedtünk meg egymással – kezdi Kriszta a beszélgetést. Hét évig jártunk jegyben. Ez idő alatt már számos kérdés felmerült bennünk a házassággal kapcsolatban. Őszintén megmondva, nem nagyon kaptunk segítséget ezekben a témákban. Miután összeházasodtunk, jött az elhatározás, hogy próbáljunk meg segíteni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint mi korábban. Tény, hogy a napjaink meglehetősen betáblázottak, de megéri, ha látjuk azokat a házaspárokat, akik évtizedes, kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek és korábban hozzánk jártak. Meg kell mondani azonban, hogy időnként az is siker, ha a hozzánk forduló párból nem lesz férj és feleség. A beszélgetések során maguk felismerik, hogy hosszú távon nem lenne működőképes a kapcsolatuk.
Hogyan tudnak őszinte, bizalmi légkört kialakítani a jegyesekkel? Milyen témákat dolgoznak fel a hat, illetve nyolc- szemközti beszélgetések során?
Akik hozzánk eljönnek, általában már választ keresnek a házasságot érintő bizonyos kérdésekre. Így vannak, akikkel könnyen lehet beszélgetni. Akadnak esetek azonban, amikor bizony akadozik a kommunikáció. Megdöbbentő azt tapasztalni, hogy nemcsak velünk értenek nehezen szót, de az egymáshoz fűződő viszonyuk is rettentő felszínes. Nehezükre esik egymás előtt az érzelmeikről, a félelmeikről megnyilatkozni. Aztán pár alkalom után kiderül, hogy a „zökkenőmentesnek” ítélt kapcsolatban komoly problémák vannak. Teljesen eltérőek a hozott minták: a megörökölt családképek, mások az alapvető viselkedési formák. Sekélyes a közös érdeklődés. Sokszor ennek egyáltalán nincsenek tudatában. A gyermekkorban gyökerező, eddig rögzült szokásokat márpedig akarva-akaratlan, tovább viszik a saját házasságukba is. Már csak azért is, mert a legtöbb házasulandó manapság harminc év körül jár. A legfontosabb dolog ezért az, hogy tisztában legyenek azzal, honnan, milyen családból jönnek. Ez az egyik, leglényegesebb témakörünk.
Az egymás közötti párbeszéd hiánya a másik fő problémakör. Minden kapcsolat alapja a beszélgetés. Ha alig akad közös téma, ha a meglévő témák felszínesek, ha nincs megfelelő színtere a párbeszédnek, a házasság hamar „egymás mellett éléssé” alakul. Sok párra jellemző, a „hiszen már tudhatná”, „ha igazán szeret, majd csak kitalálja” elképzelés. Nem titok, hogy a házasság állandó gondozást is igényel. Ha megszületnek a gyermekek, a kommunikáció nem válik könnyebbé. Munka után még kit, mikor, hová kell vinni, a háztartás gondjai és így tovább. Akinek nyolcórás állása van, az estére tényleg nagyon fáradt, és akkor még nincs vége a napnak. Mindezek ellenére kell heti egy este, amely csak a házaspáré. Egy kis meghitt eszmecsere, lehetőleg a gyerekek bevonása nélkül. A nemzetközi szakirodalom erre a célra javasol további egy hétvégét havonta, és egy hetet évente. Utóbbit, a hazai viszonyok közepette nyilván sok házaspár nem engedheti meg magának. Egy estét kettesben eltölteni azonban nem jelenhet akadályt: jó, ha már tudják, hogyan, miként hangolódnak egymásra a legkönnyebben. Vannak, akik séta közben tudnak jót beszélgetni, megint mások a kádban ülve, vagy éppen egy sörözőben, cukrászdában.
A család és önismeret, illetve a férfi-nő közötti kommunikáció kérdésein túl, mi foglalkoztatja még a jegyeseket leginkább?
Egyáltalán nem meglepő módon a szex, amelyről tapasztalataink szerint  meglehetősen tévesek az elképzelések. Minden párnak természetesen magának kell kialakítani a szexuális szokásait, egyet azonban szem előtt kell tartani: a meghitt szeretkezéshez ráhangolódás, idő és türelem kell. Az angol nyelvű szakirodalomból ismert a Two Incomes No Sex (TINS) fogalma, ami annyit tesz, hogy „két jövedelem,  semmi szex”. Ez a jelenség sajnos itthon sem ritka: sok fiatal házaspár dolgozik éjjel-nappal, „csak minden meglegyen” a közös élethez – otthon pedig „hulla fáradtan” már nincs energia a szükséges ráhangolódásra, kielégítő szeretkezésre.  
Mit gondolnak, szükség lenne a házasságról már korábban felvilágosító munkát végezni, mondjuk középiskolában?
A házasságok felbomlása révén a család intézménye is válságba került. A családok felbomlása egyre újabb társadalmi problémákat szül. Nem nehéz belátni, hogy valamiképpen már tizenéves korban láttatni kell, mennyire fontos férfi és nő között a hosszú távú kapcsolat, a házasság. Hogy ez milyen nagyfokú biztonságot, életre szóló útravalót jelent a gyerekek, az egész család számára. Jelenleg többnyire egyházi kereteken belül folyik jegyes oktatás, pedig, ha az átbeszélt témákat nézzük, mondjuk 36-ból 25 olyan van, amely minden házasulandó számára fontos lehet. Mi természetesen nem kínálunk kész recepteket, „nem tudjuk megmondani a tutit”, de próbálunk hozzájárulni ahhoz, hogy a hozzánk fordulók sikeres és boldog házasságban élhessenek. 
Szilágyi Enikő

Volt_egyszer_Budan_boritok_162.jpg