Közös karácsony az igazgyöngyökkel

A két iskola diákjai bábelőadáson vettek részt, majd közösen megfestettek, kidíszítettek egy gyönyörű betlehemest. Mindezt a két iskola tanulóinak karácsonyi kiállítása egészítette ki, amelyet Ferge Zsuzsa szociológus nyitott meg. A karácsonyváró délutánon fellépett Gryllus Vilmos is, a berettyóújfalui gyerekek pedig a hidegkúti gyerekek által személyre szólóan összeállított ajándékokkal tértek haza.

Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetője levélben köszönte meg a Gyermekek Háza pedagógusainak, tanulóinak és szüleiknek a közösen töltött délutánt:

Kedves Gyerekek, Szülők, Pedagógusok!
Szeretném megköszönni nektek a pénteki napot, az odafordulásotokat, szereteteteket. 18 kiválasztott kisgyereknek szereztetek olyan örömöt, amelyet eddig még nem élhetett át. Komádiból, Körösszakálból, Körmösdpusztáról, Mezősasról, Biharkeresztesről, és Toldról vittük fel őket a ti meghívásotokra, karácsonyozni.
Egy kivételével mind ott voltak kora reggel, igaz, három családhoz le kellett menni, mert ébresztőóra híján elaludtak. Hat órát tartott az út a kis falvaktól a fővárosig. A gyerekek közül öten most utaztak először Budapestre, a többiek is zömében velünk jártak már arrafelé. Mind boldogan, izgatottan jött, még azok is, akik egész úton rosszul voltak a buszon.
Az első élmény a vendéglőben elfogyasztott ebéd volt. Még sosem voltak vendéglőben. Meg kellett nézni, beszélni mindent. A sótartót, az étlapot, a pincért.
A finom ebéd utáni a közös alkotást, a betlehemkészítést mindenki nagyon élvezte. Köszönet az előkészítésért, a formák kivágásáért, a betlehemi házikó elkészítéséért. Főleg azoknak volt élmény, akik közösen készíthették veletek. Erzsike egész úton hazafele arról a kislányról mesélt, aki vele festette a bárányt. 
A bábszínház is új volt sokuknak az életében. Ahol ők élnek, ott nincs efféle előadás, ha meg szerveződik valahol a környéken, azért fizetni kell, és ők nem tudnak érte fizetni. Talán csak egy dalt tudtak Gryllus Vilmossal énekelni, de csillogó szemmel nézték, átélték. Aztán az ajándékok… volt, aki nem bontotta ki. Csak szorította magához, hogy majd otthon, most nem akarja megmutatni.
A buszon sem tudtak betelni az ajándékok nézésével. Két óra múlva kezdték egymásnak mutogatni, boldogan. Féltünk Zitával, hogy összekeverik, és a végén nem tudjuk kibogozni, melyik kié. De nem. Mind akkurátusan összepakolta a magáét, mire elértük a faluját. Ahogy a busz ajtaja kinyílt, és a szülők odajöttek, mind kiabálta: idenézz, mennyi mindent kaptam! Az út hazafele is hat óra volt. Matyi már elaludt az ölemben. 11 óra elmúlt, mire Toldra értünk.
Nagyon köszönjük nektek, mindannyiótoknak. A figyelmességet, szeretetet, a kis kártyákat, amiket írtatok a csomagokra. Mindent. Hétfőn és kedden még kiosztjuk a többit, amit elhoztunk. Azoknak, akik nem lehettek ott.
Legyen nagyon boldog a karácsonyotok, és jusson eszetekbe majd szentestén, amikor az ajándékokat bontogatjátok, hogy hálával és szeretettel gondol rátok egy-egy kisgyerekek, valamelyik kis faluban a keleti határszélen, ahol nincs karácsonyi vacsora, meg szépen feldíszített fenyő, de van öröm és ajándék, tőletek, neki.
Töltse ki ez a szeretet a szíveteket!
Nóri és az igazgyöngyök