Oktatás
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Bemutatkoznak a kerület óvodái: Budakeszi Úti Óvoda

2010. február 18.

A Budakeszi útról lekanyarodva, csendes, erdőszéli völgyben egy gyönyörűen felújított régi villa áll: a Budakeszi Úti Óvoda. Hideg téli napon látogatunk oda, a gyerekek a behavazott kertben játszanak, csúszkálnak, szaladgálnak. Csak egy kicsi lány álldogál szomorúan a vidám kavalkád közepén. Kovács Ildikó, az óvoda vezetője, ölbe veszi és megtörölgeti a könnytől maszatos arcocskát. – Emma még csak két napja óvodás – magyarázza, s közben karjában hamar megnyugszik a kis újonc.

– Igyekszünk a gyerekeket a lehető legszabadabb és legdemokratikusabb légkörben nevelni, a szabadságot, ugyanakkor biztonságot nyújtani számukra – mondja az óvodavezető, miközben leültet apró irodájában. – Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok. Természetesen vannak, s azokat be kell tartani, de ezek elsősorban nem tiltások és megkötések. Fontosnak tartjuk, hogy együttműködésre, egymás elfogadására és tiszteletére neveljük az ovisokat. Meleg, szeretetteljes, családias hangulat kialakítására törekszünk, és kerüljük a felesleges dresszúrát. Itt az óvónők nem hordanak fehér köpenyt, és nem kell őket néninek szólítani, de szépen és udvariasan kell szólni hozzájuk, ahogy nekik is hasonló módon kell beszélni és bánni a gyereksereggel. Nincsenek zárt ajtók, a másik csoportba vagy hozzám bármikor be lehet jönni.

-Mindennapok a Budakeszi Úti Óvodában. Képgaléria. (Klikeljen a képre!)

Mintegy végszóra két szőke fej jelenik meg az ajtóban: csak kíváncsiak voltak, ki jött látogatóba Ildikóhoz, de már köszönnek, és mennek is vissza. Kedvesek, közvetlenek, megilletődöttségnek nyoma sincs.

- Ez nálunk természetes – kapcsolódik a beszélgetése Szikora Márta óvónő. Nem szoronganak, nem akarnak megfelelni, önmagukat adhatják. Elfogadni, támogatni, bátorítani – ezek a legfőbb nevelési elveink, amelyek az óvoda 1983-as megalakulása óta változatlanok.

Óhatatlanul is felmerül a kérdés: hogyan lehet ennyi gyerekkel ilyen liberális szellemben foglalkozni? Nincs néha egy kis fejetlenség?

-Képek az óvoda életéből. Képgaléria (Klikkeljen a képre!)

- Valóban nincs könnyű dolgunk – mosolyog Márta, bár a dadusok rengeteget segítenek. Ez a munka teljes odaadást, odafigyelést, alapos szervezést, ugyanakkor kellő rugalmasságot igényel. Négy vegyes csoportunk van, mindegyikben 3-7 éves gyerekek, akik átmehetnek egymáshoz, a kertben is együtt játszhatnak. Éppen azért nagyon fontos a megfelelő szokások kialakítása. A gyerekekkel életkor és fejlettségi szint szerint differenciáltan foglalkozunk, ami egyfelől bonyolultabb feladat, ugyanakkor a közösség szempontjából előnyös. A nagyok lelkesen segítik a kicsiket, etetik, öltöztetik, akik „cserébe” felnéznek a nagyokra.

Milyen kapcsolatuk van a szülőkkel?

Túlzás nélkül mondom, hogy nagyon jó – büszkélkedik Ildikó. Az egyik apuka azt mondta, hogy ha reggel bejön az óvodába, már jól kezdődik a napja. Bármikor jöhetnek, bármilyen problémát megbeszélhetünk. Tényleg olyanok vagyunk, mint egy nagy család, amit a szülők is jól érzékelnek, és örömmel vesznek. Remek kis közösség a miénk, ahol nem ritka, hogy délután egy szülő több gyereket is elvisz, otthon folytatódhat a játék, és reggel hozza őket oviba. Számos baráti kapcsolat szövődik a családok között, együtt töltik a hétvégét vagy a nyári szabadságot.

Nevelési programjukban melyek a kiemelten kezelt területek?

Három ilyen is van: a néphagyomány ápolása, az idegen nyelvi (angol) nevelés és az egészséges életmódra nevelés. A gyerekek népmeséket hallgatnak, népdalokat énekelnek, igyekszünk megismertetni őket a régi mesterségekkel. Minden héten egyszer eljön hozzánk egy táncos házaspár, akik minden alkalommal zenészeket is hoznak magukkal. Ilyenkor zeng az óvoda a citerától, a dudától, tekerőtől! A táncházat nagyon élvezik a gyerekek, ahol a táncolás mellett az évszakhoz vagy az aktuális ünnephez tartozó néphagyományokkal és népi játékokkal is megismerkednek.

Az angollal nem nyelvoktatás keretében ismerkednek az óvodások. Állandó munkatársunk minden nap egy másik csoporttal foglalkozik úgy, hogy amit az óvónő magyarul mond, azt ő angolul. Egész délelőtt együtt van csoporttal, játék közben, a foglalkozások alatt, az étkezéseknél, és az udvaron is. Ugyanolyan óvó néni, mint a többiek, csak éppen mindent angolul mond. És a gyerekek – a szó jó értelmében – gátlástalanul válaszolnak neki angolul. Nem tanítjuk az angolt, csak megismertetjük és megszerettetjük a gyerekekkel, célunk az igény kialakítása az idegen nyelv ismerete iránt.

-Képgaléria

Az egészséges táplálkozás jegyében a gyerekek egész nap zöldséget és gyümölcsöt rágcsálhatnak. Madarász ovi keretében itt az erdőben madárbefogás, gyűrűzés, madársimogatás is szerepel a programunkban. Visszük úszni, teniszezni a gyerekeket a szomszédos Külker parkba. Akkor is megyünk levegőre, ha nincs túl szép idő, legfeljebb melegebben öltözünk fel. A pihenésre is nagy hangsúlyt fektetünk. Ebéd után, amikor lefekszenek a kicsik, a szobákban az óvónők aromamécsest gyújtanak, mesélnek, és közben halkan szól a relaxációs zene. Ebben a légkörben minden gyerek könnyen át tudja adni magát a pihenésnek.

Hogyan szokják meg a gyerekek az óvodai „édes élet” után az iskolai fegyelmet?

Emiatt én is aggódtam, és kérdeztem a tanítókat, hogyan illeszkednek be gyerekeink az iskolai életbe. Szerencsére nagyok jók a visszajelzések. Véleményem szerint, jót teszünk a gyerekeknek azzal, hogy hétéves korukig ilyen meleg, érzelmi biztonságot nyújtó környezetben nevelkedhetnek. Ez egy éltre szóló muníció.

Péter Zsuzsa

 

 

Volt_egyszer_Budan_boritok_162.jpg