|
|
Elfogadni, támogatni, bátorítani
A Budakeszi útról lekanyarodva, csendes, erdőszéli völgyben egy gyönyörűen felújított
régi villa áll: a Budakeszi Úti Óvoda. Hideg téli napon látogatunk oda, a gyerekek
a behavazott kertben játszanak, csúszkálnak, szaladgálnak. Csak egy kicsi lány
álldogál szomorúan a vidám kavalkád közepén
Kovács Ildikó, az óvoda vezetője, ölbe veszi és megtörölgeti a könnytől maszatos
arcocskát. – Emma még csak két napja óvodás – magyarázza, s közben karjában hamar
megnyugszik a kis újonc.
- Igyekszünk a gyerekeket a lehető legszabadabb és legdemokratikusabb légkörben
nevelni, a szabadságot, ugyanakkor biztonságot nyújtani számukra – mondja az óvodavezető,
miközben leültet apró irodájában. - Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok.
Természetesen vannak, s azokat be kell tartani, de ezek elsősorban nem tiltások
és megkötések. Fontosnak tartjuk, hogy együttműködésre, egymás elfogadására és
tiszteletére neveljük az ovisokat. Meleg, szeretetteljes, családias hangulat kialakítására
törekszünk, és kerüljük a felesleges dresszúrát. Itt az óvónők nem hordanak fehér
köpenyt, és nem kell őket néninek szólítani, de szépen és udvariasan kell szólni
hozzájuk, ahogy nekik is hasonló módon kell beszélni és bánni a gyereksereggel.
Nincsenek zárt ajtók, a másik csoportba vagy hozzám bármikor be lehet jönni.
Mintegy végszóra két szőke fej jelenik meg az ajtóban: csak kíváncsiak voltak,
ki jött látogatóba Ildikóhoz, de már köszönnek, és mennek is vissza. Kedvesek,
közvetlenek, megilletődöttségnek nyoma sincs.
- Ez nálunk természetes – kapcsolódik a beszélgetése Szikora Márta óvónő. Nem
szoronganak, nem akarnak megfelelni, önmagukat adhatják. Elfogadni, támogatni,
bátorítani – ezek a legfőbb nevelési elveink, amelyek az óvoda 1983-as megalakulása
óta változatlanok.
Óhatatlanul is felmerül a kérdés: hogyan lehet ennyi gyerekkel ilyen liberális
szellemben foglalkozni? Nincs néha egy kis fejetlenség?
- Valóban nincs könnyű dolgunk – mosolyog Márta, bár a dadusok rengeteget segítenek.
Ez a munka teljes odaadást, odafigyelést, alapos szervezést, ugyanakkor kellő
rugalmasságot igényel. Négy vegyes csoportunk van, mindegyikben 3-7 éves gyerekek,
akik átmehetnek egymáshoz, a kertben is együtt játszhatnak. Éppen azért nagyon
fontos a megfelelő szokások kialakítása. A gyerekekkel életkor és fejlettségi
szint szerint differenciáltan foglalkozunk, ami egyfelől bonyolultabb feladat,
ugyanakkor a közösség szempontjából előnyös. A nagyok lelkesen segítik a kicsiket,
etetik, öltöztetik, akik „cserébe” felnéznek a nagyokra.
- Milyen kapcsolatuk van a szülőkkel?
- Túlzás nélkül mondom, hogy nagyon jó – büszkélkedik Ildikó. Az egyik apuka
azt mondta, hogy ha reggel bejön az óvodába, már jól kezdődik a napja. Bármikor
jöhetnek, bármilyen problémát megbeszélhetünk. Tényleg olyanok vagyunk, mint egy
nagy család, amit a szülők is jól érzékelnek, és örömmel vesznek. Remek kis közösség
a miénk, ahol nem ritka, hogy délután egy szülő több gyereket is elvisz, otthon
folytatódhat a játék, és reggel hozza őket oviba. Számos baráti kapcsolat szövődik
a családok között, együtt töltik a hétvégét vagy a nyári szabadságot.
- Nevelési programjukban melyek a kiemelten kezelt területek?
- Három ilyen is van: a néphagyomány ápolása, az idegen nyelvi (angol) nevelés
és az egészséges életmódra nevelés. A gyerekek népmeséket hallgatnak, népdalokat
énekelnek, igyekszünk megismertetni őket a régi mesterségekkel. Minden héten egyszer
eljön hozzánk egy táncos házaspár, akik minden alkalommal zenészeket is hoznak
magukkal. Ilyenkor zeng az óvoda a citerától, a dudától, tekerőtől! A táncházat
nagyon élvezik a gyerekek, ahol a táncolás mellett az évszakhoz vagy az aktuális
ünnephez tartozó néphagyományokkal és népi játékokkal is megismerkednek.
Az angollal nem nyelvoktatás keretében ismerkednek az óvodások. Állandó munkatársunk
minden nap egy másik csoporttal foglalkozik úgy, hogy amit az óvónő magyarul mond,
azt ő angolul. Egész délelőtt együtt van csoporttal, játék közben, a foglalkozások
alatt, az étkezéseknél, és az udvaron is.
Ugyanolyan óvó néni, mint a többiek, csak éppen mindent angolul mond. És a gyerekek
– a szó jó értelmében – gátlástalanul válaszolnak neki angolul. Nem tanítjuk az
angolt, csak megismertetjük és megszerettetjük a gyerekekkel, célunk az igény
kialakítása az idegen nyelv ismerete iránt.
Az egészséges táplálkozás jegyében a gyerekek egész nap zöldséget és gyümölcsöt
rágcsálhatnak. Madarász ovi keretében itt az erdőben madárbefogás, gyűrűzés, madársimogatás
is szerepel a programunkban. Visszük úszni, teniszezni a gyerekeket a szomszédos
Külker parkba. Akkor is megyünk levegőre, ha nincs túl szép idő, legfeljebb melegebben
öltözünk fel. A pihenésre is nagy hangsúlyt fektetünk. Ebéd után, amikor lefekszenek
a kicsik, a szobákban az óvónők aromamécsest gyújtanak, mesélnek, és közben halkan
szól a relaxációs zene. Ebben a légkörben minden gyerek könnyen át tudja adni
magát a pihenésnek.
- Hogyan szokják meg a gyerekek az óvodai „édes élet” után az iskolai fegyelmet?
- Emiatt én is aggódtam, és kérdeztem a tanítókat, hogyan illeszkednek be gyerekeink
az iskolai életbe. Szerencsére nagyok jók a visszajelzések. Véleményem szerint,
jót teszünk a gyerekeknek azzal, hogy hétéves korukig ilyen meleg, érzelmi biztonságot
nyújtó környezetben nevelkedhetnek. Ez egy éltre szóló muníció.
|
| |