Urbanizálódott vadak

Jól érezték magukat a budai hegyekben élő vaddisznók tavaly, hiszen az idő szép volt, a tél csak idén februárban, rövid ideig volt fagyos, a bőséges makktermésből pedig degeszre ehették magukat. Az időjárás kedvezett a szaporulatnak, az erdészet szerint tehát nem csoda, hogy az utóbbi időszakban egyre több állat jelenik meg a lakókörnyezetben. Vaddisznókkal nemcsak a Nagy-rétnél lehet összefutni, hanem a Szalonka út környékén is: a lakók  rendszeresen találkoznak 20−30 fős vaddisznókondával. Egy több mint száz évvel ezelőtti újságcikk is bizonyítja, hogy a jelenség nem új keletű: „Tiszavezseny község lakosságát nem csekély zavarba hozta, sőt némelyiket rémületbe is ejtette azon hír, hogy a község határában 9 vaddisznó garázdálkodik, s a lakosság még künnlévő takarmányában és répaföldjén borzasztó pusztításokat tesz” – írta a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok, 1907. október 13-ai számában.

– A vaddisznók régóta köztünk élnek, és csak rajtunk múlik, hogy milyen viszonyt ápolunk az emberhez szokott vadakkal – hangsúlyozta Lomniczi Gergely, a Pilis Parkerdő Zrt. kommunikációs vezetője. – Budapest a vaddisznók szempontjából is Európa nagyvárosai közé tartozik. Franciaország több városában hasonló a helyzet, London környékén természetes jelenség a vaddisznó, Berlinben pedig egész parkokat túrnak fel. A vadkárok elleni védekezés a városokban kifejezetten nehéz, mert amíg egy vadászterületen megoldható a vad létszámának csökkentése, addig a Hármashatár-hegy kirándulóövezetében vagy a kedvelt Nagyréten nem járhatnak a vadászok csőre töltött fegyverekkel, vadkanra lesve. Több tucat állatot egyszerre befogni pedig lehetetlen.

Az erdészet szóvivője hangsúlyozta, hogy a vaddisznók ugyan már megszokták a jelenlétünket, mégis kerülik az embert – ettől függetlenül akár veszélyesek is lehetnek. Erdészberkekben úgy emlékeznek, hogy utoljára valamikor a ’80-as években támadt vaddisznó emberre, akkor is azért, mert kutyával hergelték a sarokba szorított állatot. 

Lomniczi Gergely felhívta a figyelmet: vaddisznóval találkozva semmiképpen se menjünk az állat közelébe, inkább csapjunk zajt, és adjunk esélyt a vaddisznónak a menekülésre, ne álljunk az útjába. Soha ne szorítsuk be olyan helyre, ahonnan csak akkor tud kijutni, ha szembefordul velünk. A kanok a párzási időszakban lehetnek veszélyesek, a kocák pedig akkor, amikor a kis csíkos hátú malacokat védelmezik. A kutyánkat ne sétáltassuk póráz nélkül az erdőben, mert a vaddisznó rátámadhat az ebre.

A vaddisznók számára táplálékforrást jelent a lehullott gyümölcs, a kerti zöldhulladék, a vetemények, a háztartási szemét vagy maga a humuszos, csigával és gilisztával teli kerti talaj. Ha ilyen területet szimatolnak, a kerítés sem lehet akadály. A Pilisi Parkerdő Zrt. a vaddisznók által gyakran látogatott területeken a telkek védelmének megerősítését javasolja. Elegendő a kerítés alsó, 1−1,5 méteres részét erős dróthálóval az oszlopokhoz rögzíteni. Fontos ugyanakkor a zöldhulladék szakszerű kezelése és a kertek karbantartása is. Az erdészet végül egy egyszerű, de sok esetben hasznosnak bizonyuló trükköt javasol: tegyünk – a vaddisznók számára büdös – emberi hajat vászonzacskóba, és helyezzük el a kertben ott, ahol a disznók megpróbálnak bejönni.

SZABÓ G.