Asszonyok a rászorulókért

Kisiskolás voltam, amikor egyszer a következő Goethe idézetet olvastam: Edel sei der Mensch, hilfreich und gut. Nemes legyen az ember, segítőkész és jó. Ez engem annyira megfogott gyerekként, hogy minden vonalas füzetem elejébe az első lapra szép, színes betűkkel beleírtam. Ez a gondolat azóta is útitársként kísér életemben. Mindig melegség járja át a lelkemet, amikor másokon tudok segíteni és látom megcsillanni a másik ember szemében az őszinte örömöt, vagy éppen az öröm könnyeit. Ezek olyan pillanatokat adtak nekem, amiket életem végéig őrzök, és amelyek megerősítenek abban, hogy ezt a tevékenységet tovább kell folytatnom. 

A vörösiszap-katasztrófa kapcsán tapasztalta meg, hogy az emberi szolidaritás határtalan – szó szerint. Hogyan kér támogatást, kiket szólít meg?

Amikor a katasztrófa történt, egyszerűen egy belső kényszert éreztem, hogy segítsek. Éppen egy német turistacsoport tartózkodott Budapesten, akiknek elmeséltem, mi történt, és hogyan próbálok adományokat gyűjteni a károsultaknak. Már a buszban összegyűjtöttek egy nagyobb adományt. Tudták, hogy jó célra, ellenőrzött módon adakoznak, ezért szívesen tették. Más német barátaimnak is elmondtam, mi történt, ők szintén adománygyűjtésbe kezdtek, sőt, egyesületi elnöküknek éppen születésnapja volt, nagy ünnepségre készültek, de minden ismerősének szólt, hogy neki ne hozzanak ajándékot vagy virágot, hanem mindenki tegye bele az árát egy dobozba, hogy el tudják küldeni rászoruló magyar családoknak Devecserbe. Több százezer forint jött így össze. 

A mai gazdasági nehézségek sújtotta és érték nélküli, egyre személytelenebb világban nehéz megszólítani a jó szándékú, segíteni akaró embereket, de eddig valahogyan mindig sikerült. Általában a semmiből szerzem az adományokat, többnyire úgy, hogy én nem kérek. Csak elmesélem a nehéz sorsú emberek életét, szomorúságaikat. És ha valakinek van rá füle és szíve, akkor azt úgyis meghallja és segít. Ha nincs, akkor pedig úgyis mindegy, milyen hangosan kér az ember.

Jelenleg is van olyan ügy, amelyet különösen a szívén visel?

Devecseri látogatásunk kapcsán ismerkedtem meg egy 46 éves anyuka történetével, aki rákos beteg, egyedül neveli gyermekeit. Vidéki, de Budapestre kell orvoshoz járnia és ez sokba kerül. Amikor kapcsolatba kerültem velük, a gyerekek nem mindig tudtak mit enni, nem volt mivel fűteniük, semmilyen biztos anyagi forrásuk nem volt. Elszoruló szívvel éppen azon töprengtem a számítógép előtt ülve, hogy honnan szerezzek nekik pénzt. És abban a pillanatban jött egy e-mail, egy katolikus egyesület írt, hogy szeretnének újabb támogatást adni nőegyletünknek. Az emberi szeretet és jóindulat tényleg nem ismer határokat! És a legszebb az, hogy a gyerekek osztálytársai is bekapcsolódtak ebbe a folyamatba, mert amikor megtudták, hogy a gyerekek nem tudnak minden nap enni, az osztálytársak több ennivalót hoztak, hogy abból tudjanak nekik adni. Jelenleg számukra gyűjt az egyletünk pénzt. Az adományt az anyuka gyógykezelésére, egészségét támogató élelmiszerekre és útiköltségre szeretnénk fordítani.

Beszélgetésünkbe bekapcsolódik a nőegylet leköszönő elnöke, dr. Bobokné B. Beáta és tiszteletbeli elnöke, dr. Lipthay Erzsébet is. Beáta a nőegylet tevékenysége kapcsán elmondja, a legutóbbi három esztendőben adventi jótékonysági vásárokat szerveztek, amelyekkel több százezer forintot tudtak összegyűjteni.

- Közel hatvan olyan családot választottunk ki, akiket három éven keresztül mindig megajándékoztunk karácsony környékén. A nőegylet tagjai személyesen vitték el az ajándékcsomagokat a családoknak. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ezek a családok azt érezhetik, hogy folyamatos a feléjük irányuló odafigyelés és szeretet. De szervezünk tagjaink tevékenysége kapcsán kulturális eseményeket is: tavaly tiszteletbeli alelnökünk, Böröczné Márffy Ella könyvbemutatóját a Magyar Tudományos Akadémián tartottuk, vagy másik tagunk, Kürthy Hanna grafikusművész kiállítását idén decemberben rendeztük meg a Kájoni Házban, ehhez kapcsolódva irodalmi estet is szerveztünk. Ezekkel a rendezvényekkel a közösségi szálaink is erősödnek. 

A Szilágyi Erzsébet nőegylet tiszteletbeli elnöke, dr. Lipthay Erzsébet kiemeli, hogy tevékenységükkel a kiszolgáltatottak, a gyermekek, az anyagilag nehéz helyzetben élő családok, testi és szellemi sérültek mellett szeretnénk állni. 

-Mi csak közvetítő szerepet játszunk, 25-30 hölgyet tartunk össze. Munkánk elismerése, hogy a Nemzeti Civil Alaptól többedik éve kapunk támogatást, amelyből a működési költségeinket fedezni tudjuk, így minden adományt az utolsó fillérig a rászorulók kapnak. Kis lépésekkel igyekszünk haladni, a világot ugyan nem tudjuk megváltani, de azt a keveset szeretettel, és jól igyekszünk tenni. Amit elkezdünk, azt szeretnénk évről-évre megvalósítani. Ahogy '93-tól minden évben megszervezzük a Mindszenty Emlékünnepséget Felsőpetényben a volt gróf Almásy kastélyban, úgy a különböző családok, intézmények, iskolák támogatása kapcsán is évente visszatérünk az adott helyszínekre. Nagyon régi kapcsolatot ápolunk a Hit és Fény Egyesülettel, amely egy szellemi sérültekkel foglalkozó civil egyesület. A 90-es évek közepétől a nőegylet finanszírozza a szellemileg súlyosan sérült gyerekek nyaralását, így volt ez az idén is. Augusztusban Mátramindszenten nyaraltak, egy kedves, elfogadó helyen. Önkéntes segítőink társadalmi munkában el is kísérik a sérült fiatalokat, mert állandó felügyeletre és gondoskodásra szorulnak. Új feladatot csak akkor vállalunk, ha van rá kapacitásunk. Reméljük, lesz!

Ludwig Dóra