Bár az első világháború után a győztes hatalmak betiltották a repülést Magyarországon,
azért a sportrepülés életben maradt. Sok budapesti kedvenc kirándulóhelye, a vitorlázó
repülőtér festői környezetben fekszik a Hársakalja szomszédságában. A hőskorban
még futók segítették a földről a magasba a gépeket. A kezdet Rotter Lajos, Bánhidy
Antal, Samu Béla és Thorotzkay Ernő nevéhez fűződik. Egyébként a repülőtéren forgatták
Révész György híres filmvígjátékát, a Kétszer kettő néha öt-öt. 1969-ben pedig
itt futottak több százan együtt Balczó Andrással a cél előtti utolsó métereken
világbajnoki győzelme alkalmával.
–A magyar sportrepülés alapjait a Műegyetem Gépészmérnöki Karának tanárai és
hallgatói fektették le – mondta Sarkadi Dénes, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület
titkára. Az „alapítóatyák” között megtaláljuk Rubik Ernőt, a bűvös kocka feltalálójának
édesapját is. A kísérletek és fejlesztések az Egyetem alagsori laboratóriumában
folytak. A két háború közötti virágzó repülőélet 1945 után gellert kapott, bár
az MHSZ keretein belül továbbra is repültek. Szerencsére a nyolcvanas években
egykori műegyetemi professzorok és a diákok segítségévek újjáalakult a klub. Ma
már a vitorlázó repülők mellett siklórepülő, hőlégballonos, sárkány repülő és
motoros sárkány repülő szakosztályunk is működik. A repülőtér területe állami
tulajdonban van, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.
Sajnos, a magyar sportrepülés meglehetősen mostoha anyagi körülmények között
működik. Jellemző, hogy amíg Franciaországban a repülés oktatása állami feladat,
addig nálunk szabadidejükből és pénztárcájukból áldoznak a sportág szerelmesei.
Ugyanakkor eredményeinkre nagyon is büszkék lehetünk. A vitorlázó Gulyás György
az aktuális világbajnok, Tóth Ferenc pedig műrepülésben bizonyult többször is
a világ legjobbjának.
Takács Gábor
