Környezetünk
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

„Veled akarom leélni az életemet!”

2011. április 1.

A Család évében Horváth Achilles testvért, az Országúti Ferences templom plébánosát kérdeztük, hogy miért fontos a házasságra, a családi életre való felkészülés.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése értelmében 2011 a Család éve. A döntést az a szándék vezérelte, hogy felkeltsék az emberek figyelmét és felelősségérzését a társadalom legfontosabb intézménye, a család iránt. Horváth Achilles testvért, az Országúti Ferences templom plébánosát kérdeztük, hogy miért fontos a házasságra, a családi életre való felkészülés.
―Azt látjuk, hogy évről évre sajnálatos módon nő az elváltak száma. Ez nyilvánvalóan azt is eredményezi, hogy azok a gyermekek, akik apa vagy anya nélkül nőnek fel, sérülékenyebbek. Mivel többnyire rossz példát hoznak magukkal, később ők sem kötnek házasságot, hanem élettársi kapcsolatot létesítenek, és ha egy-egy ilyenbe belebuknak, csak fokozódik a sérültségük. A Család éve feladata, hogy példaképeket mutasson a mai társadalomban élő fiataloknak. A Püspöki Konferencia kiadott egy kis imát két szép szentképpel, az egyik oldalon a Szent Család látható: Jézus, Mária és József, a másik oldalán a magyar szent család: Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre. Ők mindenképpen minden családnak példaképei lehetnek, de nemcsak őket, a múltban élőket szeretnénk példának állítani, hanem a mai családokat is: azokat, akik komolyan veszik ígéretüket, hitüket, hűségüket, és mindent megtesznek azért, hogy szeretetük, szerelmük folytonosan szép legyen, gyermekeik biztonságban és boldogságban nőhessenek fel.
Hogyan lehet megjeleníteni, elmondani, hogy mi a különbség a házasságban élő család és az együtt élő család között? Miért fontos ― a polgári házasságkötés mellett ― a hitből kért egyházi áldás az egymásnak kimondott igenre?
A házasságban, vagyis az örök hűséget kimondó szavakban egész más van benne, mint az együttélésben. Hiszen az együttélés sohasem ad biztonságot. Sokszor kimondatlanul is benne van: együtt élek veled, amíg jó, aztán majd mással, ha már nem jó. A házasság mind a férfiban, mind a nőben óhatatlanul a bizalmat, a sokkal nagyobb odaadottságot, őszinteséget és megnyílást adja meg. Nem beszélve arról, hogy a gyermekek vállalása is egészen más egy biztos közegben, mint egy bizonytalanban, Sok pár, amikor bejön a plébániára és az első beszélgetésbe belekezdünk, elmondja, hogy együtt élnek, de meg akarnak házasodni, mert szeretnének gyermekeket. Ez mindennél többet elmond az együttélés és a házasság közti különbségről. Papként sokszor felteszem a kérdést a jegyeseknek: „Miért akartok házasságot kötni?” És amikor erre válaszolnak, megkérdezem: „És miért akartok templomban házasságot kötni?” Kis tanácstalanság van az arcukon, de aztán igen jókat válaszolnak. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy ők maguk is rájönnek: igenis van különbség a templomi és a polgári kötés között. Fontos megjegyeznem, hogy a polgári kötés is sokat jelent: hű akarok hozzád lenni, veled akarom leélni az életemet, mindent megteszek érted. Ez nem kevés, sőt! De a keresztény ember mindig érzi, hogy egyedül ez nem fog menni. Ezért hívja maga mellé segítségül Istent, az Atyát. Ezért kéri az áldást, a szentséget Tőle, hogy legyen támasza, segítője. Olyan ez, mint egy hármas kötés: Isten, férfi és nő, ahol mindig ott van az örök hűség, az örök szeretet, az örök jóság, az örök bizalom.
Hogyan lehet a meggondolt párválasztásra felhívni a figyelmet ― arra, hogy nemcsak az érzelmeimmel, hanem az értelmemmel is választok?
Nagyon nehezen. Minden pár egyfajta romantikában érkezik, mondhatjuk, hogy rózsaszín ködfelhőben. Persze, ez így is van jól, hiszen ki lenne a legszebb, ha nem éppen a párja, és ki lenne a legjobb, ha nem éppen a választottja? De ennek nyilván megvan az a veszélye is, hogy nem veszik észre a másik természetét, hibáit, olyan cselekedeteit, amelyek idővel idegesítőek is lehetnek. Minden első beszélgetésben megkérdezem a jegyespártól: „Mit szerettek egymásban, mi a jó a másikban?” És aztán azt is: „Mi a másik gyöngéje, mit nem tudsz igazán elfogadni belőle?” Mindig elmondom, hogy ez utóbbi is fontos, beszélni kell róla, hogy szembesülni tudjanak egymás hibáival. Ez segít az elfogadásban és a megváltozásban.
A jegyesoktatást évtizedek óta szorgalmazza az Anyaszentegyház. Legalább három hónap, de inkább fél év kell a jegyeseknek ahhoz, hogy felkészüljenek életük legfontosabb döntésére. Ha az egyetemet nézzük, öt év van arra, hogy diplomát szerezzenek, tehát ez a fél év szinte semmi ― egy életre való felkészüléshez. A jegyesfelkészítés lényeges része, hogy megtanuljanak igazán, mélyen beszélgetni egymással. Hogy megtanulják az ima és istenkapcsolat, a szentírásolvasás, a lelkivezetés, a gyónás fontosságát, a közösség fontosságát, az ünnepek megülését, az időbeosztást, az anyagiak kezelését. Lényeges, hogy mindezek kapcsán egy-egy pár kellően végiggondolhassa, mit kéne tennie, esetleg másként tennie.
Milyen eseményeket tervez a plébánia a Család évében, kiket akarnak megszólítani?
Plébániánkon mindig sok családos esemény van. Idén is lesz jubiláns házasok szentmiséje tavasszal, majd utána bográcsos ebéd a kolostor udvarában. Lesz egy közös családos zarándoklatunk Sümegre és nyáron egy családos tábor Erdélyben. A jegyesoktatás minden évben szinte a legnagyobb megmozdulás, ezt közösen vezetjük. Idén különösen öröm, hogy 45 jegyespár készül 28 házaspár segítségével a házasság szentségére. Ősszel tervezünk egy családos lelkigyakorlatot Egerbe. Az egyházi év végére pedig szeretnénk egy úgynevezett képnézegetős vasárnapi szentmise utáni összejövetelt rendezni, ahová jegyeseinket (addigra már házasainkat) hívjuk meg, hogy megosszák örömeiket az esküvőjükkel kapcsolatban. A legtöbb programunk nyitott. Örülünk, ha nemcsak a már megszokott arcok, hanem újak, kevésbé hívők is megjelennek egy-egy összejövetelen, hiszen célunk az is, hogy minden embert, minden családot megszólítsunk és Isten szeretetével megérintsünk.
Raduj K.

KONFERENCIA ÉS CSALÁDI ÜNNEP. Az állam és az egyház felelőssége a jövő nemzedékért címmel rendeznek nemzetközi tudományos ülést március 30-án és 31-én a Hotel Benczúr konferenciatermében. A tanácskozást március 30-án délelőtt 10 órakor a rendezvény fővédnöke, Erdő Péter bíboros nyitja meg. A tudományos üléshez kapcsolódóan a Szent István Bazilikában március 31-én 17 és 19.30 óra között Családi ünnepet szerveznek, amelynek keretében a jelenlévő családok élőképet alkotnak a Szent István Bazilika előtti téren. 17 órára várnak mindenkit, aki szívesen csatlakozna az élőképhez, a közös ünnepléshez. 18.30-tól ünnepi műsor kezdődik a bazilikában, amelyben többek között közreműködik Lovász Irén, Ákos, Szandi, Lackfi János és Ókovács Szilveszter. 19.15-től rövid igeliturgia keretében Erdő Péter bíboros szól az egybegyűltekhez, és ünnepélyes áldásban részesíti a családokat.

II_kerulet_muvesszemmel_2024_kicsi.jpg