|
Környezetünk
Szégyenfolt a műemlék?2010. február 19.
A Balázs vendéglőről már évek óta nem a gasztronómiai vagy turisztikai, hanem a bűnügyi oldalakon olvashatunk. Legutoljára február 7-én volt így amikor egy összeégett holttestet talált ott a rendőrség. ![]() A valaha igazán szép napokat látott étteremkomplexum mára szinte teljes mértékben az enyészeté lett: hajléktalanok és drogosok szálláshelyévé vált. A húsz éve műemléki védettség alatt álló ingatlan tulajdonosainak nincs elegendő pénzük arra, hogy felújítsák az épületet, a védettség miatt pedig gyakorlatilag eladhatatlan a több mint kétszáz éves vendéglő. A II. kerületi önkormányzat többször megkereste már a műemléki védettség alatt álló épületekért felelős Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, segítsen a probléma megoldásában, mert a hajléktalantanyává lett ingatlan nem csak esztétikai szempontból elviselhetetlen a környéken élők számára, hanem az oda beköltözők sokszor a közbiztonságot is veszélyeztetik.
Láng Zsolt polgármester legutoljára február 9-én fordult levélben Mezős Tamáshoz, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökéhez azzal, hogy végső megoldásként szüntessék meg a Balázs vendéglő műemléki védettségét, mert csak így rendeződhet belátható időn a terület sorsa. – Már sokadik alkalommal fordult a II. kerületi önkormányzat a műemlékvédelmi hivatalhoz a Balázs vendéglő körüli problémák megszüntetése érdekében. Sajnálatos módon azonban kéréseinket rendre elutasították. Még az ingatlan ideiglenes körbekerítésére sem adtak engedélyt.
Magam is támogatom a kulturális örökség védelmét és értékeink megőrzését. Nem szabad azonban elszakadni a realitás talajáról sem. Jól látható, hogy a mai gazdasági helyzetben nincsen esély arra, hogy a vendéglőt bárki visszaállítsa eredeti állapotába, hiszen ennek költsége lényegesen meghaladja egy észszerű beruházás kereteit. Az ingatlan ráadásul magántulajdonban van, így a bírságoláson kívül nem is lehet vele mit tenni. Bírságot pedig hosszú évek óta hiába szab ki a KÖH, a tulajdonos azt be sem fizeti. Természetesen az sem támogatandó magatartás, ha egy vállalkozás pusztán anyagi előnyt próbál szerezni a műemléki védettség megszüntetésével. Hiszek ugyanakkor abban, hogy rugalmasabb hozzáállással lehetne a jelenleginél jobb megoldást találni. A KÖH és a tulajdonos együttműködésével létrejöhetne az ingatlanon egy olyan létesítmény, amely illeszkedik a környezetébe, méltó módon emlékeztet az egykori vendéglőre, de vállalható anyagi befektetést vesz igénybe. Önkormányzatunk is segíteni tudná ezt a megfelelő szabályozó elemek megalkotásával. Sajnos a hazánkra jellemző merev bürokrácia keretei között kevés példa van arra, hogy állami hivatalok és magántársaságok a közös cél érdekében együttműködjenek. Sokkal jellemzőbb az a helyzet, amelyet itt is látunk: szemben álló felek éveken keresztül küzdenek egymással, eredményt egyikük sem ér el, mindennek pedig elsősorban a közösség látja kárát. Az önkormányzat egészen addig, amíg a két meghatározó fél nem kezd valamiféle együttműködésbe csak kívülállóként próbálhat bármit is tenni. Így például kértük, hogy legalább az ideiglenes elkerítéshez járuljon hozzá a KÖH, hogy a hajléktalanok ne ott verjenek tanyát, és ne történhessenek olyan tragédiák, mint amilyen a legutóbbi halálos tűzeset is volt. Ez a kérés is merev elutasításra talált. Azért is tartom ezt szerencsétlen helyzetnek, mert véleményem szerint a kulturális örökség védelme és megőrzése éppen azt a célt szolgálná, hogy a közösség valamilyen érték birtokában maradhasson. Ebben a helyzetben azonban sajnos értéket már régen nem látunk, az egyetlen várható végkifejlet az, ha az épület még néhány hasonló tűzesetet követően teljesen megsemmisül, és így szűnik meg műemléknek lenni. Ezután már valóban azt építhet oda a tulajdonos, amit akar. Csak éppen addig közel húszezer hidegkúti lakosnak nap mint nap a jelenlegi látvány tárul a szeme elé, és a városrészbe látogatókat is ez köszönti elsőként. A magunk eszközeivel mi továbbra is próbálunk mindenkit arra bíztatni, hogy tegyen valamit a helyzet rendezéséért, de sajnos mindeddig nem sikerült hallgató fülekre találnunk.
Megjelent a Hidegkúti Polgár 2010/2 számában. (PDF)
|
|