A szülők tehát összefogtak, és Szent Iván éjjelét egy délutáni-koraesti piknikezéssel,
közös játékkal ünnepelték meg. Érdekes volt látni az üres játszóteret napközben
― mindenki az előre meghirdetett időpontra tartogatta saját és gyermekei energiáját.
Soha ennyi gyerek és felnőtt ― kivételesen sok papa a mamák mellett ― egyszerre,
ekkora egyetértésben még nem volt ott, mint június 24-én délután 5 és 8 óra között.
Hisszük, tudjuk, hogy bár fiaink, lányaink még kicsik, de átragadt rájuk az est
varázsa. Mintha kevesebb sírás, hiszti, és kicsit több szeretet érződött volna
aznap este.
Jó, hogy a most uralkodó önző és rohanó világot meg tudtuk állítani néhány órára,
és érezhettük, mekkora néhány ember ― egy kis, helyi közösség ― ereje, ha figyelni
tud és akar egymásra.
Hajdu Enikő
