Akik megjárták a török poklot

A teljesen összedőlt ház, ahonnan a csapat a 17 éves lányt élve kiemelte

Február 13-án érkeztek haza a II. kerületi önkéntes segítők a törökországi földrengés helyszínéről. A repülőtéren sokak mellett Őrsi Gergely polgármester is köszöntötte Wolf Ildikót és Kelemen Zsoltot, a Készenléti Szolgálatok Pesthidegkút ÖTE tagjait, valamint a mentőkutyát, Zetét, a drótszőrű magyar vizslát.

A hazaérkező mentőcsapatot rengetegen várták a reptéren. A mentés első hetében a kiemelt élő személyek egyharmada magyar segítséggel került ki a romok alól

Kutyás idősgondozó és tűzoltó pedagógus

Wolf Ildikó civilben idősgondozó, Pesthidegkúton dolgozik a Kazinczy utcai gondozási központban, a készenléti szolgálaton kívül az S.O.S Mentőkutyás Egyesületnek is tagja, Kelemen Zsolt pedig eredetileg angol–matematika szakos tanár, fordító, emellett a Budapesti Tűzoltó Szövetség elnöke.
Ildikó húsz éve dolgozik mentőkutyákkal, eddigi munkái során eltűnt személyek után kutatott négylábú segítőivel, legtöbbször erdős területen, de ilyen volumenű katasztrófánál most először volt bevetésen. Igaz, kutya nélkül, de segített a 2013. március 15-i hóhelyzetnél, ahol a hólapátolás mellett hóval beterített autókat nézett át, nem rekedt-e bent valaki, valamint szintén abban az évben az árvízvédelemnél is napokig pakolta a homokzsákokat, szerezte be az élelmet a csapatnak, és együtt dolgozott a mostani misszió vezetőjével, Gyurkó Gáborral is.

Kelemen Zsolt már több ízben dolgozott olyan természeti csapásoknál, ahol sok ezer embert kellett menteni: ott volt 2006-ban az augusztus 20-i budapesti és 2019-ben a kisvárdai hatalmas viharban, a 2010-es ajkai vörösiszap-katasztrófánál és a 2013-as nagy dunai árvíznél is, de a földrengés okozta pusztítás számára is új terep volt. Mindketten önként vállalkoztak a fizikailag és lelkileg egyaránt nagy kihívást jelentő mentési feladatra; ahogy Ildikó fogalmazott: belső kényszerből. Számukra az itthon maradás lett volna elképzelhetetlen.
A pesthidegkúti készenléti szolgálat (mintegy harminc más szervezet mellett) a Budapest Mentőszervezet (BMSZ) tagja, amely a földrengés hírére azonnal elkezdte szervezni a kiutazást – mondta el a BMSZ alelnöke, a Készenléti Szolgálatok Pesthidegkút korábbi elnöke:
– Tudtam, hogy a hivatásos állomány mellett a mi segítségünkre is szükség lesz. Egyeztettem az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és a Magyar Tűzoltó Szövetség vezetőivel, illetve a BMSZ elnökével, dr. Bakai Kristóf Péterrel, aki nem mellesleg pesthidegkúti lakos, hogy ki, mivel, hogyan tud részt venni a mentésben. Fontos a hivatásos és a nem hivatásos állomány összehangolása – ezen a területen még van hova fejlődni... Nyugat-Európában nagy hagyományai vannak az önkéntes munkának, mert rájöttek, hogy csak hivatásosokkal nem lehet megoldani a hirtelen igénybevételt például egy ilyen természeti katasztrófa esetén. Matematikus énem szereti optimalizálni az emberi, anyagi és tárgyi erőforrásokat, hogy a legnagyobb hatékonyságot érjük el. Ez a pedagógiában és az önkéntes munkában egyaránt érvényes.

 A magyar mentőalakulat tábora

Nehéz körülmények, éles helyzetek

– Nehéz körülmények között dolgoztunk, sátrakban aludtunk, ahol – még két hálózsákban is – borzasztó hideg volt, reggelente mínusz 5 fokot mértünk – mesélte a kerületi kutyás mentő. – Sokszor várnunk kellett, amíg annyira eltakarítják a romokat, hogy oda tudjuk engedni a kutyákat, vagy mi mentünk először, de akkor nagyon kellett vigyáznunk a kiálló vasakra, a billegő részekre és csak nagy óvatossággal lehetett járni a romokon. Szörnyű látvány volt a pusztítás, de még annál is nehezebben viseltük a szagot, hiszen a romok alatt, amiket átkutattunk, rengeteg életét vesztett ember feküdt. A legmegrázóbb talán az volt, amikor egy olyan összedőlt háznál vártuk a romeltakarítást, ahol tudtuk, hogy még négy élő ember van a romok alatt, de mire sikerült hozzájuk férni, már mind a négyen meghaltak. Csapatunk, a Budapest Mentőszervezet csapata nagyon sok halottat talált, és egy élő embert, egy 17 éves lányt sikerült kimenteni.
– Bár valamelyest megszoktuk már az éles helyzeteket, ilyesmire nem lehet felkészülni – állította Kelemen Zsolt – már csak az érintettek és áldozatok nagy száma miatt sem. Törökországban ötmillió ember vált most hontalanná. Tisztálkodási lehetőségeink a nullához közelítettek, igyekeztünk minél kevesebbet enni és inni, mert tudtuk, hogy nem lesz lehetőség ezektől „megszabadulni”.

 Hatalmas sziklák az úton

Feldolgozni a tragédiát

A törökországi mentőakció embert próbáló feladat volt, a két hidegkúti önkéntes sokéves tapasztalatának köszönhetően azonban jól kezelte a nehezen feldolgozható helyzetet.
– Az idősgondozásban is sok nehézséggel találkozom, van, hogy a kezeim között hal meg egy beteg – mondta Wolf Ildikó. – Ilyen esetben és eltűnt emberek keresése során is gyakran szembesülök érzelmileg megrázó dolgokkal, de mentálhigiénés szakemberként igyekszem ezeket a helyén kezelni, lelkileg is támogatni a családot a tragédiában. A földrengést követően rengeteg ember kereste vagy veszítette el több családtagját is. Bizalommal és kétségbeesve fordultak hozzánk, de sokszor nem tudtunk segíteni. Nagyon rossz érzés volt a tehetetlenség. Mentési helyzetben azonban az érzelmeket ki kell zárni, tiszta fejjel kell gondolkodni, mert ellenkező esetben nem tudunk koncentrálni a feladatra. Persze, amikor látjuk a romok között a babakocsit, a kis biciklit, a gyerek karkötőt, nem lehet – ha csak egy pillanatra is – nem elgyengülni.
– Hosszú idő lesz, amíg érzelmileg feldolgozzuk a történteket – vélte Zsolt –, ugyanakkor nagyon örömteli volt megtapasztalni az összefogást (amiről mi, magyarok nem vagyunk híresek), hogy a bajban vállvetve, egymást segítve dolgoztunk, és ez nemzeteken és hivatásokon átívelve is igaz volt. Lehetett volna egy picit gyorsabban is mozdulni, mert itt minden óra számított, a késlekedés emberéletekben volt mérhető. Nagyon igaz a mondás, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad.

 Munkában a mentőegység

Magyarország hősei

Az egész ország feszülten figyelte a törökországi mentőakció híreit, és büszkeséggel töltött el mindnyájunkat a magyar mentőcsapat hősies helytállása.
– Annyi megbecsülést, hálát és szeretet még soha nem kaptunk, mint most a törököktől – hangsúlyozta Ildikó –, ami nemcsak hihetetlen erőt adott, de sokszor könnyekre is fakasztott.
– A büszkeség nemcsak a most kiutazókat illeti – fűzte hozzá Zsolt –, hiszen a mentő- és tűzoltó szervezetekben, valamint a polgárőröknél is több tízezer önkéntes tevékenykedik Magyarországon, akik szintén készen állnak a bevetésre. Ne legyen ránk szükség, de ha kellünk, itt vagyunk!

Péter Zsuzsanna


Zete, a hétéves keresőkutya kölyökkora óta Wolf Ildikónál nevelkedik, megbecsült munkatárs és családtag.

– Mindenki saját kutyával végzi a kutatásokat, így én is mindig a sajátjaimmal dolgozom. Zete Törökországban kiválóan teljesített, végig – a repülő- és helikopterúton is – nyugodtan viselkedett. Nem ő az első négylábú társam, már húsz éve foglalkozom mentőkutyákkal, én is képzem ki őket. A kutya nyolcéves kora körül elkezdem keresni az utódját, mivel kb. három évbe telik, mire a fiatal állat megfelelő vizsgával rendelkezik és megbízhatóan keres. Zete mellett egy 11 és egy 17 éves „nyugdíjas” kutyám is van. Maximalista vagyok a kutyáimmal, elvárom, hogy ha munka van, akkor százszázalékosan teljesítsenek. Zetének személykeresésben és romkutatásban is emelt szintű vizsgája van. Rendszeresen járunk vizsgázni a Nemzetközi Mentőkutya Szövetség (IRO) vizsgáira külföldi bírák előtt, ahol az a követelmény, hogy három személyt kell harminc perc alatt öthektárnyi dimbes-dombos, gyakran nehéz terepen megtalálni. Tavaly Krajovában voltunk világbajnokságon, amelynek költségeihez Varga Előd Bendegúz alpolgármester jóvoltából az önkormányzat is hozzájárult.