Más lenne az emberek mentalitása, ha a tízparancsolatot szem előtt tartva élnék az életüket

Korábban a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) és a BZSH (Budapesti Zsidó Hitközség) elnökeként, illetve alelnökeként is tevékenykedett, civil életében pedig kiváló minőségű tokaji kóser borok előállításával és forgalmazásával foglalkozik, valamint Magyarország piacvezető halgazdaságának is résztulajdonosa. Borai kiváló minőségét magam is megtapasztalhattam, mert az ő tokajijával koccintottunk az egészségére születésnapja alkalmából.

– Nyíregyházán születtem, húszévesen kerültem a fővárosba, és 1975 óta élek Budán, a II. kerületben – mesélte érdeklődésünkre Tordai Péter. – Akkor ismertem meg a nagy múltú Frankel Leó úti zsinagógát, ahol azóta is gyakorlom a hitemet. Mindig is nyitott és barátkozó természetű voltam, így itt is hamar a közösség aktív tagjává váltam, majd elöljárónak, vezetőségi tagnak, végül elnöknek választottak. A Frankel közössége az évek során nagy létszámú és rendkívül összetartó lett, talán mert itt mindenki megtalálja a helyét és jól érzi magát. A zsinagóga elsősorban természetesen az imádkozás helyszíne, de rengeteg egyéb programot is szervezünk az épületbe, továbbá kirándulások, kulturális és beszélgetős estek színesítik a közösségi életet.

Honnan van önben ez a közösségi szellem?

Apámtól örököltem. Nyíregyháza kisváros volt, és bár apámnak közgazdaságtanból volt doktorátusa, mindenki azt hitte, hogy orvos, ezért sűrűn fordultak hozzá tanácsért, segítségért, ő pedig szeretettel és jókedvvel segített, ahol tudott. Ezt láttam gyermekként, meg a családot körülvevő nagy baráti társaságot, s ez szolgált mintaként, így kézenfekvő volt, hogy felnőttként is közvetlen és szívélyes igyekezzek lenni másokkal.

A zsidóság nem egyszerűen vallási közösség; tagjainak közös tragédiája a holokauszt okozta trauma, amely a mai napig beárnyékolja a túlélők és a leszármazottak mindennapjait.

Sajnos valóban ez a helyzet: évtizedekkel a szörnyűségek után is nyögjük a népirtás következményeit, a lelki sebek alig gyógyíthatónak tűnnek. Nem véletlen, hogy manapság oly nagy hangsúlyt fektetünk híveink biztonságérzetének erősítésére. Minden vallási és más jellegű program esetében arra törekszünk, hogy a résztvevők a legteljesebb mértékben biztonságban érezzék magukat. Nagy öröm, amikor látom, hogy fiatalok is csatlakoznak a programokhoz, a szülők, a nagyszülők elhozzák a gyerekeiket, az unokáikat. Sokszor a gyerekek többet tudnak a zsidó vallásról, ünnepekről, szokásokról, mint a szüleik, akik közül sokan úgy nőttek fel, hogy még a zsidó származásukról sem tudtak. A holokausztot átélt generáció félt és féltette az utódait attól, hogy hasonló bántalmazásokat kelljen elszenvedniük. Most azt látjuk, hogy a gyerekek tanítják és vezetik vissza szüleiket a zsidó identitáshoz. Ilyen identitásformáló ünnepünk a hanuka is, amit nemrég (december 18. és 26. között) ünnepeltünk. Ezen az örömünnepen mindig sokan összejövünk és az együttlét rendkívüli módon összekovácsolja a közösséget. A létszám folyamatosan nő, a legnagyobb ünnepeken, újévkor (Ros Hásáná) és Jom Kippurkor hét-nyolcszáz fő is összegyűlik. Olyankor az udvart, sőt, néha még az utcát is „ellepjük” – hálás is vagyok a környéken lakók ilyenkor tanúsított türelméért. 

Hogy érzi magát a Frankel világi vezetőjeként?

Sokat köszönhetek ennek a közösségnek, megbecsülést és támogatást kapok a hittestvéreimtől. Sok barátom van itt, akikkel együtt ötletelünk, támogatjuk egymás elképzeléseit. Nagyon rugalmas ez a közösség és nagyon demokratikus is, mindig megszavazzuk a következő lépéseket, és aszerint megyünk tovább. 

Büszke vagyok erre a helyiségre, a Micve Klubra, ahol most beszélgetünk. Amikor 1975-ben csatlakoztam a Frankelhoz, ez egy rossz állapotú, elhanyagolt terem volt. Kipucoltuk, berendeztük, volt, aki függönyt hozott, volt, aki hűtőszekrényt vagy egyéb tárgyakat, és mostanra egy kellemes és szép díszterem lett, ahol minden héten közösségi programot rendezhetünk. Mindig tervezünk, mindig kitalálunk valamit, amire igénye van a közösségnek. Ilyenek a kirándulások, a közös ebédek vagy vacsorák, a felnőtté avatások, születésnapok.

A baráti kör és a vallási közösség mellett önnek egy szerető, nagy családja is van.

A felségemmel 1973-ban házasodtunk össze, két lányunk született, akik már felnőttek és két-két unokával ajándékoztak meg bennünket. Bennük is él a zsidó hit, ám a vallást nem úgy gyakorolják, ahogyan mi, öregek. Ez a mai világban természetes is. A lényeg az, hogy a tízparancsolatot tartsák be, és ez szerencsére mindkét lányom családjában alapvetés. Meggyőződésem, hogy más lenne az emberek mentalitása, ha a tízparancsolatot szem előtt tartva élnék az életüket.

Eredetileg élelmiszer-ipari főiskolát végzett, és ha jól tudom, nem szakadt el ettől a területtől.

Már csak azért sem, mert mindennap étkezem… De komolyra fordítva a szót, valóban megmaradtam ezen a területen, bár engem nem az ipari, inkább a kereskedelmi része vonzott, azt is gyakoroltam. Sajnálatos módon, a feleségem szülei, akik zöldségesek voltak, egy tragikus baleset következtében korán meghaltak, és ránk maradt a bolt. Így lettem tanársegédből (akkori állásomból) maszek zöldséges, ami anyagilag kedvező változásnak bizonyult. Jelenleg kóser borok készítésével és forgalmazásával foglalkozom. A zsidó ünnepekhez hozzátartozik a borfogyasztás. Van olyan ünnepünk, amikor négy pohár bort kell innunk, ami után már valóban ünnepi hangulatba kerülünk. A zsidó vallás kóser, azaz tiszta, vallásilag ellenőrzött élelmiszerek fogyasztását írja elő. A borokat is szigorú ellenőrzésnek vetik alá a gyártás során, nézik például a szőlő tisztaságát és az érés státuszait. A mi borainkat is rendszeresen ellenőrzik a rabbik, ami hitelességet ad és biztosítja vevőink számára a megfelelően magas minőséget. Borászatunk elnevezése a feleségem és az én eredeti családi nevünkből áll össze: Tischler&Halpern. Négyfajta bort kínálunk, ezek fehér tokaji borok: furmintból van száraz, illetve az úgynevezett Late Harvest, azaz kései érésű szőlőből készített édes bor, valamint aszú és édes szamorodni. Ezeken kívül Izraelből, Franciaországból és Olaszországból importálunk borokat. 

A finom bor mellé mit kívánna a születésnapjára?

Hálʼistennek szép családom van, a feleségemmel végigdolgoztuk az életünket, nem szenvedünk hiányt semmiben. Nem is kívánhatok mást, mint hogy mindez még sokáig fennmaradjon és virágozzék. A tágabb családom, a Frankel közössége számára pedig azt kívánom, hogy megmaradjon ilyen szeretetben, összetartásban és nyugalomban, egyre gyarapodó tagsággal. És még egy „apróság”, ami a legnagyobb dolog is egyben, hogy béke legyen körülöttünk, mind a családjainkban, a zsinagógai közösségünkben, a tágabb civil és társadalmi életünk vonatkozásában, mind az egész világon.

Péter Zsuzsanna