A magyar táncosok nagyon tehetségesek

Az együttes fellépett már Brazíliában, Törökországban, Új-Zélandon, Amerikában és Japánban, valamint számos II. kerületi rendezvényen is. A tokiói egyetemen negyven éve tartanak kurzusokat, egyik tanítványuk minden ősszel magyar táncháztalálkozót szervez a japán fővárosban. A házaspárral tanítványaikról, öt gyermekükről, a Timár-módszerről, a gátlásos fiúkról és a hosszú házasság titkáról beszélgettünk.

Timár Sándor: A szoba falait a családról készített fényképek díszítik. Ezen a képen édesanyám látható, ő szolnoki, apukám az Ugar-tanyán született. Gyerekkoromban a tanyán laktunk, ahol elevenen élt a néptánc hagyománya, minden héten volt egy olyan összejövetel, amely alkalmat adott a mulatságra, ezen anyukám és a testvérei citeráztak. Belenőttem a néptánc világába. A szekrényt a díjaim foglalják el, köztük a Kossuth-díj, a Nemzet Művésze kitüntetés, a polcon pedig népviseletbe öltöztetett babák sorakoznak.

Timár Böske: Van köztük lengyel, erdélyi és japán baba is. Bejártuk a világot, és útjaink során rengeteg szép ajándékot kaptunk. Egyik alkalommal a japán császár előtt táncoltunk. Utána a császár Petőfi Sándorról beszélgetett a férjemmel. 

Tanítottak is szerte a világban. Kik voltak a legfogékonyabbak a magyar kultúrára?

Timár Böske: A japánok, akik szigorú szabályok szerint élnek. Számukra a művészet a szabadságot jelenti, az egyik legfontosabb örömforrást. Az egyetemisták bármilyen szakon is tanulnak, kötelezően felvesznek egy művészeti tantárgyat: operaéneket, táncot, zenét. Hihetetlenek a japánok! Fiatalon ismertem meg őket, sokat tanultam tőlük. A rendet, a fegyelmet és a hűséget. Gyorsan tanulnak, és komolyan veszik a tanárt. Volt olyan órám, amelyen 120 tanítvány vett részt. Olyan csöndben figyeltek, hogy időnként hátranéztem, ott vannak-e még. Amerikában másképp folyik egy óra, nem olyan kitartóak a diákok, de nagyon sokat kérdeznek. 

Mikor jártak utoljára Japánban?

Timár Böske: Ősszel, Misi fiunkkal tartottam kurzusokat a tokiói és kiotói egyetemen. Van olyan japán tanítványunk, aki minden novemberben magyar táncháztalálkozót szervez Tokióban. Sándor már 85 éves, és – orvosi tanácsra – a hosszabb utakra nem kísér el. De hál’ istennek nagyon stramm, szinte soha sem beteg.

Timár Sándor: Ez természetes, hiszen a tánc a gyógyszerem! 

Milyenek a magyar tanítványok?

Timár Sándor: A Csillagszeműekhez már hároméves kortól jelentkezhetnek a gyerekek, vannak fiatal és felnőtt diákjaink is. A közönség gyakran láthatja őket a színpadon. A nézők szeretete és hűsége is azt mutatja, hogy a magyar táncosok bizony nagyon tehetségesek. 

A II. kerületben is tanulhatnak néptáncot a gyerekek?

Timár Böske: Több helyen is. Lassan öt éve tanítunk a Klebelsberg Kultúrkúriában óvodásokat és iskolásokat, egyre népszerűbb a kurzus. Misi fiam éveken át tanított a Szent Angéla Általános Iskola és Gimnáziumban, később felváltotta őt egy kedves tanítványunk.

Mi indította önöket arra, hogy saját táncegyüttest alapítsanak?

Timár Böske: Anyukaként azt szerettem volna, ha a gyermekeim a lehető legjobb módszerrel tanulják a néptáncot, és őszintén gondolom, hogy a Timár-módszer a legjobb, ezért indítottam, indítottuk el a vállalkozást. Sokan nevettek rajtam annak idején, mert azt gondolták, hogy művészet és pedagógia nem hozhat annyi pénzt, hogy életben tartson egy céget. 1993-ban ötven gyerekkel indultunk, ma már több mint nyolcszáz tanítványunk van szerte az országban. A Timár Táncakadémián pedagógusokat képzünk, nagyon nagy az érdeklődés a néptánctanáraink iránt. 

Hogyan épül föl egy óvodáscsoport néptáncórája?

Timár Böske: Hatvanperces órákon vesznek részt, amelyeknek sok fontos szabálya van. Nálunk például senki sem beszél csúnyán, mert méltatlannak tartjuk. A próbaterembe sorban állva és tapsolva megyünk be. Körtánccal, ritmusgyakorlattal kezdünk, utána következik a szabálymondás, felsoroljuk például, hogy mit nem lehet behozni a terembe. A gyerekeknek nagyon tetszik, hogy a szabályok a szülőkre is vonatoznak. (Az elején ők is bejöhetnek, később már csak kivetítőn nézhetik az órákat.) Fontos része az órának a névsorolvasás, mert minden gyerek igényli, hogy elhangozzék a neve, ez az egyszerű rítus is megerősíti őket abban, hogy fontos számunkra a jelenlétük. Énekórával folytatjuk, gyermekjátékokat gyakorolunk, az óra végén összefoglaljuk, amit tanultunk, és libasorban hagyjuk el a termet. A gyerekek kis koruktól fogva fellépnek – amíg kisebbek, addig a tanárok kíséretében –, örömmel és magabiztosan szerepelnek hazai és külföldi teátrumokban, fesztiválokon. Karácsonykor a Pesti Vigadóban léptünk fel. 

Nem volt még soha olyan tanítványuk, aki félt táncra perdülni?

Timár Sándor: Ó, dehogynem! A fiúk egy kicsit gátlásosabbak, mint a lányok. De ha kibontakoznak, mindenre képesek. Volt egy olyan kis diákom, aki majdnem egy évig nem állt be közénk. Ennek a kisfiúnak nagyon okos apukája volt, aki türelemmel kivárta, amíg a fiában megérett az elhatározás. Közel egy éven keresztül csak az öléből nézte az órákat, majd egy alkalommal lecsúszott onnan, beállt közénk és mindent csinált úgy, ahogy a többiek. 

Timár Böske: Sajnos a szülők ritkán ilyen megértőek. Egy másik kisfiú, Móca a nővérével érkezett hozzánk. Mindig sírt, de az anyukájához sem akart kimenni. Felvettem az ölembe, és akkor elhallgatott. Az asszisztenseimmel felváltva hordoztunk őt hónapokon át. Zseniális művészember lett belőle.

A gyermekeik is táncolnak?

Timár Sándor: Az első házasságomból a legidősebb fiam, ifjabb Timár Sándor a Kolomposban muzsikál. Böskével öt közös gyermekünk közül mindegyik a mai napig táncol. A legidősebb, Misi, az utódom ő a férfi vezető tanár az együttesben, teológus, hét gyermek édesapja. Matyi operatőr-vágó, a Csillagszemű-filmek készítője. Sárika lányunk történész, az együttes fotósa. Andris építészhallgató, és a tánc mellet brácsázik, bőgőzik. Gergő, a legkisebb, egyetemre készül. 

Mióta házasok?

Timár Böske: Több, mint negyven éve. Az iskolapadból, 18 évesen mentem férjhez Sándorhoz, az érettségim után egy nappal. Ő akkor 44 éves volt, vagyis 26 év a korkülönbség köztünk, ami nem kevés. Sokan megpróbáltak lebeszélni a házasságunkról, más kérőm is akadt, de Sándor mellett döntöttem.

Miért őt választotta?

Timár Böske: Sándor volt a mesterem, imponált, hogy felkeltettem egy ilyen tehetséges ember érdeklődését. A Bartók Béla Együttest vezette, ott ismertem meg. Nagyon hamar komoly feladatokat bízott rám, 16 évesen már én vezettem az utánpótláscsoportot, ahol mindenki idősebb volt nálam. Sándor nem volt soha a szavak embere, de ha akart, tudott bókolni, rengeteg gyönyörű szólótáncot készített nekem. Jó és tehetséges ember, egy zseni. 

Mi a titka a hosszú házasságnak?

Timár Böske: El kellett fogadom – bár ez sokszor nagyon nehéz volt –, hogy Sándor életében, mint minden nagy művész életében, az első az alkotói munka, és minden más, így a család is csak a második lehet. Megtanultam ezzel együtt élni, ez az elfogadás a mi kapcsolatunk titka, ennek köszönhető, hogy ilyen sokáig együtt maradtunk. Másrészt fontosnak tartom, hogy ha valaki mellett döntöttem, akkor amellett jóban-rosszban kitartsak. A mai fiatalok nem mernek házasságot kötni, félnek az elköteleződéstől. Pedig a házasság egy érzelmi és gazdasági közösség is, ami óriási biztonságot ad. 

Novák Zsófi Aliz

***** 

Timár Böske

1956-ban született Budapesten. Tornászként kerül a Bartók Béla Táncegyüttesbe, ahol hamar felfedezik a tehetségét. Az együttessel a világ minden pontján fellépnek. A Magyar Állami Népi Együttes táncosa, tánckarvezetője. 1974-ben feleségül megy Sándorhoz, akivel 1993-ban megalapítják a Csillagszemű Gyermektáncegyüttest. A Csillagszemű együttes 1996-ban Yehudi Menuhintól vehette át a Planetáris Tudat-díjat, ebben az évben tüntették ki a Magyar Örökség Díjjal is, majd 2006-ban Prima Primissima Díjat kaptak.

Timár Sándor

1930. október 2-án született Szolnokon. 1958-ban megalapítja a Bartók Béla Táncegyüttest, amelynek 25 éven át művészeti vezetője és koreográfusa. A 70-es évek táncházmozgalmának elindítója és legendás hírű tanára, az Állami Balettintézet néptánc tagozatának vezetője. 1980-tól 16 éven át a Magyar Állami Népi Együttes művészeti igazgatója és koreográfusa. 1993-ban Timár Böskével létrehozzák a Csillagszemű Gyermektáncegyüttest és a Timár Kamara Táncegyüttest. Kossuth-díjas, Érdemes Művész, legutóbb a Nemzet Művészévé választották.

A Timár-módszer:

pedagógiai módszer, amely a táncnyelvet ugyanolyannak tartja, mint az anyanyelvet, amelyet nem tudatosan tanulunk, hanem utánzással. Bizonyíték erre, hogy régen a falvakban a gyerekek belenőttek a népi hagyományokba, nem kellett őket külön tanítani. A módszerrel városi körülmények között is lehetőség van a néptánc elsajátítására. A Timár-módszer a Nemzeti Alaptanterv része.