Egy férfi és egy nő – harminc éve

Mióta lépnek fel együtt?

Géczy Dorottya: A mi kettősünk története igen régre nyúlik vissza, bejártuk együtt az egész világot. Kezdetben a Magyarok Világszövetsége szervezésében utaztunk Európa nagyvárosaiba, ahol a magyar nagykövetségeken tartottunk előadásokat, de voltunk Washingtonban is, és természetesen itthon is számos helyen felléptünk.

Amikor elkezdtem sanzonokat énekelni, sokszor kérték, hogy partnert is vigyek. Úgy éreztem, Laci stílusa, hangszíne közel áll hozzám, és mi ketten jók lennénk együtt a színpadon – ahogy a címadó dal szövege is mondja. Műsorunk címe ugyanis az Egy férfi és egy nő című francia filmben elhangzó sláger, az Így ketten, jó együtt, alcíme pedig Szivárványhíd, mert igyekszünk olyan szép és színes műsort adni, mint a szivárvány. 

Tahi Tóth László: Több, mint harminc év telt el azóta, hogy először kiálltunk ezzel a műsorral a pódiumra. Nem játsszuk folyamatosan, néha hosszú idő is eltelik, és közben bővül, alakul a repertoár. Ma már öt-hat órás műsort is adhatnánk, de persze ettől megkíméljük a kedves közönséget. A francia sanzonok és magyar örökzöld slágerek, táncdalok mellett a magyar irodalom gyöngyszemeiből is választunk szép és humoros írásokat.

Nagy megtiszteltetés volt, amikor Dorottya, vagy ahogy a szakában hívjuk, Dorli felkért partnerének, hiszen ő volt az ország sanzonettje. Én magamat mindig szívesen kipróbáltam mindenféle műfajban – dráma, vígjáték, musical, tánc – és boldogan vállalkoztam a pódium-műfajra is. Ez nem egy könnyű helyzet, mert itt egyértelműen eldől, hogy a művész megállja-e a helyét egyedül egy színpadon, szóval tudja-e tartani a közönségét, vállalja-e önmagát a maga gyengeségeivel és erényeivel, van-e elegendő vonzerő a személyiségében vagy sem. Sokan félnek is ettől, de én megszerettem, és úgy érzem, színpadi szerepeimben is nagy hasznát veszem az itt szerzett tapasztalatoknak. 

Közeledik a karácsony, a műsor is már az ünnepre hangolódás része lesz. Önök hogyan ünnepelnek?

G. D.: A karácsony a családé, jönnek az unokatestvérek, távolabbi rokonok. Ilyenkor a fiam főz – csodálatosan tud, főleg olasz ételeket elkészíteni. Karácsonykor hagyományosan halat és krumplisalátát eszünk. Az ünnep után pedig jön a munka. December végén sokszor két előadás is megy naponta, hiszen ekkor tud eljönni együtt a család.

T. T. L.: Nálunk nagy a család. A feleségem, Kárászy Szilvia zongoraművész rokonsága Szegeden él, így minden évben ellátogatunk oda. Mi heten vagyunk testvérek, ez azt jelenti, hogy hét család jön össze ilyen alkalmakkor, öregek, fiatalok, csecsemők és nagyszülők. Össze se lehet számolni. Én is sokat dolgozom az év utolsó napjaiban, de ilyenkor a színházban is szinte tapintható az ünnepi hangulat, amitől egészen mások lesznek az előadások. 

A II. kerületben élő nyugdíjasok az Önök előadását kapják ajándékba az önkormányzattól.

T. T. L.: Nagyon megtisztelő és örömteli, hogy a mi fellépésünkkel kedveskedik az önkormányzat az idősebb korosztály tagjainak. Bízom benne, hogy nagyon jól fogják érezni magukat azok, akik eljönnek meghallgatni minket, hiszen csupa jól ismert, számukra – reményeink szerint – kedves dal és szöveg fog elhangozni.

G. D.: Nagyon boldogok vagyunk, hogy megajándékozhatjuk a közönséget dalainkkal, mert számunkra nincs szebb ajándék, mint örömet szerezni a közönségnek.

Péter Zsuzsanna