Ifjú olimpikon

Liliána a tőle megszokott közvetlen, egyenes válaszokat adta kérdéseinkre.Az ifjú olimpikon a 2013-ban elhunyt II. kerületi díszpolgár, Gyarmati Dezső unokája.

Nem volt furcsa, hogy két évvel korábban már bemutatkozhattál Londonban, a „nagyok” olimpiáján, most pedig a kortársaiddal versenyeztél?

Egyáltalán nem, mert most lelkileg és mentálisan is sokkal felkészültebb voltam. Talán úgy is mondhatnám: felnőttem a feladathoz.

Két pillangózó számban – 100 és 200 méteren – is sikerült győznöd. A hosszabbik távon pillanatnyilag az abszolút világranglistán a harmadik helyet foglalod el. Mit jelenthet ez a jövőt illetően?

Nagyon messzire nem gondolkodom előre, így abban sem vagyok biztos, hogy végül a 200 pillangó lesz a legerősebb számom. Annál is inkább, mivel azt sem zárom ki, hogy a későbbiekben esetleg más úszásnemben is rajtkőre állok, hogy megmérettessem magam.

Napokkal az olimpia befejezése előtt már tudatták veled, hogy a záróünnepségen te viheted majd Magyarország zászlaját.

Ez egy óriási dolog volt az életemben, hatalmas élményt jelentett. Nem is tudom szavakban kifejezni, mit éreztem, amikor nemzeti lobogónkat a kezemben tarthattam!

A hazaérkezést követően társaid megkezdték a jól megérdemelt pihenőjüket. Te viszont órákon belül ismét repülőre ültél.

Igen, mert az osztálytársaim már korábban elindultak Assisibe egy zarándoklatra, és én természetesnek tartottam, hogy minél hamarabb utolérem őket. Szeptember 5-én érkeztem haza, így csak ezután kezdődött meg az edzésszünet, amely papíron szeptember végéig tart. De már másnap annyira hiányzott a víz, hogy egy-két alkalommal biztosan belopakodok majd az uszodába, egy kis átmozgatásra.

Szeptember végéig csak az iskolai kötelezettségeid maradnak. Ez az évközi, rendkívül feszített programhoz képest felér egy kisebbfajta vakációval. Mi mindenre jut ilyenkor időd, amire év közben nem is gondolhatsz?

Egy-két kiállítást mindenképpen szeretnék megnézni, s ha sikerül, tennék egy villámlátogatást az egyik hétvégén a Dániába kiköltözött, legjobb barátnőmékhez is.

Mit gondolsz, meddig tarthat a versenyzői pályafutásod?

Években soha nem gondolkodom. Az biztos, hogy csak addig maradok az úszás mellett, amíg élvezni fogom az edzéseket és a versenyeket. Nagyon bízom az edzőmben, Turi Gyuri bácsiban, akivel még sok szép eredményt érhetünk el. Ha pedig egyszer érezni fogom, hogy abba kell hagynom, azonnal vissza is vonulok majd.

Közeledik a későbbi életedet jelentősen befolyásoló döntés, a pályaválasztás ideje. Februárban választanod kell, tudod már, hogy mi szeretnél lenni?

Nem könnyű a helyzetem, mert többféle hivatást is el tudnék képzelni. A kutatóorvosi pálya is vonz, de talán egy árnyalattal közelebb érzem magamhoz a jogi pályát. Még néhány hónapig gondolkodhatok a választáson.

Közben persze beindul a következő versenyszezon.

Már most nagyon várom az újabb erőpróbákat. Novemberben a hazai rövidpályás ob jön, majd decemberben, Dohában rendezik a rövidpályás világbajnokságot. Ezek a következő lépések a 2016-os olimpia felé vezető úton.

Jocha Károly

A kerületünkben élő és tanuló Szilágyi Liliána Nanjingban szerzett két aranyérméhez a II. Kerületi Önkormányzat nevében Láng Zsolt polgármester táviratban gratulált.

(Fotó: MOB  Szalmás Péter)