Száz év a II. kerületben

Vili bácsi születésétől fogva a II. kerület lakója, sőt, már szülei és nagyszülei is a Gül Baba türbe árnyékában élték életüket; édesapjáé volt a Török utcai trafik, ami évtizedeken át volt kedvelt kisboltja a környékbelieknek. Az ünnepelt maga is sokat tett lakókörnyezetéért, fát ültetett a Mecset utcában, amit rendszeresen öntözött, és szót emelt a Malom-tó megmentéséért is.

Hámori Vilmos aktív éveit mérnökként, az Uvaterv Út- és Vasúttervező vállaltnál töltötte, emellett fiatal korától szenvedélyes fotográfus volt, képeit a Nemzeti Múzeum is őrzi. 1956-ban folyamatosan fényképezte, dokumentálta az eseményeket, ami kis híján az életébe is került. Ott volt október 25-én a Kossuth téren, amiről korábban a Magyar Fórumnak így nyilatkozott: „A Rákóczi-szobor talpazatán álltunk, nézem a kis Tenaxomat, és már csak 47-esen áll a mutatója a film állásának. Elindultam a filmirodásokhoz filmért, ahova jó összeköttetéseink voltak, hogy gyorsan visszaérjek. El is mentem, kaptam filmet, siettem vissza, és akkor láttam az ott heverő halottakat (…). Ott voltam aztán a Sztálin-szobor elmozdításánál, amikor leszedték a vörös csillagot a Szabadság hídról és a Gellért szállóról. Jártam a Móricz Zsigmond körtéren, a Kálvin téren, a Bakáts téren, a Szabad Nép székháznál, amikor szórták ki az iratokat, vagy a Széna téren és a Corvin közben”.

Vili bácsi jó egészségnek örvend, bár a hallása már nem a régi, és felesége tavaly bekövetkezett halála is nagyon megviselte. Unokahúgától tudjuk, hogy egész életében örökmozgó, érdeklődő, mindenre, főleg a műszaki dolgokra kíváncsi ember volt. 85 éves koráig síelt, 94 évesen még úszott a Balatonban és egészen 96 éves koráig vezetett. A fotózáson kívül gyönyörűen rajzolt és festett is, a szoba falát egy, az egykori Wagner-villáról készült festménye díszíti.

Kerek születésnapján többek között a Lovas cukrászda finomságaival köszöntötték szerettei, és kívántak jó egészséget és sok boldogságot, amihez ezúton szerkesztőségünk is csatlakozik.   PZS