Az együtténeklés csodája

Ének-zenei általános iskolába, majd a Móricz Zsigmond Gimnáziumba járt, egy év konzervatórium után Zeneakadémiát végzett. Ének-zene tanárként általános és középiskolás diákokat tanított, karnagyként több kórust dirigált, három évtizede alapította a Profán kórust, tavaly február óta pedig a Secundót, a II. kerület kórusát vezeti.

A még csak alakuló kórus első próbáját 2023 februárjában tartották a polgármesteri hivatal házasságkötő termében, és azóta már több különböző kerületi rendezvényen is hallhattuk szomszédaink énekét. A karvezetőt a Secundo fennállásának első évfordulója alkalmából kerestük fel, hogy felidézzük az elmúlt év történéseit.

– Úgy csöppentem ebbe a dologba, mint Pilátus a krédóba – meséli Katalin.
– A Facebook dobta fel Gyárfás Kati kezdeményezését, aki egy kis kamarakórushoz toborzott tagokat otthoni éneklésre. Megörültem a lehetőségnek, mert annyi év énektanítás és karvezetés után vágytam a „csak” éneklésre. Jelentkeztem, és néhány perc múlva már jött is az üzenet a kérdéssel: nem vezetném-e én a kórust, hiszen nekem végzettségem és tapasztalatom is van hozzá. Hát, ennyit az éneklésről, gondoltam, de persze örömmel vállaltam. Közben az is kiderült, hogy már vagy százan jelentkeztek, így próbateremre is szükség volt.
Nagyon hálásak vagyunk a II. Kerületi Önkormányzatnak, mert megkeresésünkre azonnal mellénk állt, így hétfő délutánonként megkaphattuk a házasságkötő termet, illetve hétfő délelőttönként – a csapat másik felével – a Marczibányi Téri Művelődési Központban van lehetőségünk próbálni. Az önkormányzattól Andóczi Zsuzsának, a Marczitól Krausz Katalinnak,
a pasaréti közösségtől pedig Fodor Fanninak tartozunk külön köszönettel támogatásukért.

Hogy emlékszik vissza az első próbára?
Gyárfás Katival mentünk először a Marczira, este pedig a házasságkötő terembe, ahol láttuk, hogy a folyosón már ott toporognak néhányan. Mindenki izgult egy kicsit. „Most mit fogunk csinálni?” – kérdezte Kati. „Hogyhogy mit? Hát, énekelni!” – mondtam.
Népdalokkal kezdtünk, hiszen azokat mindenki ismeri, azokon nevelkedtünk.
Az „Erdő, erdő, de magas a teteje…” volt az első dal. Elénekeltük egyszer, kétszer, és akkor egyszer csak megszólalt gyönyörűen. Olyan szépen énekeltek, hogy a kánont is megpróbáltuk. És ahogy felhangzott két, három, négy szólamban a dal, megtörtént a csoda; az együtténeklés semmihez sem hasonlítható élménye.

Ezért az élményért jelentkezhettek ilyen sokan Gyárfás Kati felhívására?
Együtt énekelni nagyon jó dolog, és ugyanilyen jó új ismerősöket, barátokat szerezni.
A kórus mindkettőre alkalmat ad. Eleinte persze még a másik nevét se tudtuk, de a szintén kórustag barátnőmmel készítettünk egy nevekkel és fotókkal ellátott tablót, amit elküldtem
a tagoknak. Nagy siker volt! Mindenki örült, és elkezdődött egy másfajta párbeszéd, ami már nem csak az éneklésről szól.

Hány fős most a Secundo?
Az alapnévsorban több mint száz név szerepel, de a „kemény mag” körülbelül negyven fő. Persze miután ez egy amatőr kórus, sose lehet tudni, hogy egy fellépésre hányan jönnek el. Semmi sem kötelező, mindenki önként és szeretetből vállalja a próbákat és a szerepléseket is.

Mi volt az első fellépés?
A februári első próbára eljött Őrsi Gergely polgármester, aki ott és akkor elhívott minket a júniusi II. Kerület Napjára. Tavasszal már tettünk ki kis videókat a nőnap, majd anyák napja alkalmából, de az első igazi, közönség előtti fellépés tényleg a kerületnapi fesztiválon volt, a Mechwart ligeti lépcsőn. Az önkormányzattal azóta is nagyon jó a kapcsolatunk, énekeltünk a Frankel pikniken, adventi koncertet adtunk a Marczin.
Minden lehetőséggel örömmel élünk, még egy nemzetközi kongresszus megnyitójára is eljutottunk egyik kórustagunk jóvoltából, amire közismert angol nyelvű dalokat vittünk, és megénekeltettük a közönséget – nekik is, nekünk is nagyszerű élmény volt.

Mit tart az elmúlt év legnagyobb sikerének?
A fejlődésünket. Nagyon jó érzés látni és hallani (!), ahogy a tagok lelkesen próbálnak, tanulnak, akarják, hogy egyre jobban szólaljon meg a saját és a közös hang.
Karácsony előtt a Budapesti Fesztiválzenekar felhívást tett közzé, hogy jelentkezőket várnak közös éneklésre. Két kórusomból, a Profánból és a Secundóból összesen huszonöten kerültünk be és énekelhettünk ebben a közel kétszáz tagú, civil kórusban december 26-án, a zenekar negyvenedik születésnapján.
Ez számomra óriási siker és öröm volt, és végtelenül büszke voltam a secundós fellépőkre, akik között még olyan is volt, aki nem tud kottát olvasni.

Készülnek most újabb fellépésre?
Nőnap alkalmából a Marczibányi Téri Művelődési Központban egy japán zongoraművész fog koncertet adni, aki kifejezetten női zeneszerzőktől játszik majd. Az ő hangversenyén mi is közreműködünk, és szintén zeneszerző nők – Szőnyi Erzsébet, illetve német, norvég és amerikai hölgyek – kórusműveit adjuk elő. Felkérést kaptunk a Semmelweis-napi ünnepségen való részvételre szintén a Marczin, illetve még csak feltételes módban létezik egy tervünk, hogy részt vegyünk az Európai Unióhoz való csatlakozásunk huszadik évfordulóját ünneplő kerületi rendezvényen, mégpedig a többi, II. kerületben működő énekkarral közösen. Elképzelem, hogy szólna például Kodály A magyarokhoz című műve kétszáz torokból…

Visszatekintve nem bánja, hogy végül karvezetője és nem „egyszerű” tagja lett a II. kerület kórusának?
Egyáltalán nem bánom! Énekeltem én eleget, nem is tudnám megmondani, hány kórusban.
De látni a próbák alatt a csillogó szemeket, hallani, ahogy megszületik egy-egy dal – ezek számomra csodás pillanatok, ahogy az is, amikor a próba végén azt mondják: Már megint annyira jó volt, legszívesebben mindennap jönnék!

Péter Zsuzsanna