Ruttkai Éva különös szilvesztere

Hol van az a nyár? Hol a régi szerelem? Sokaknak ez az emlékezetes operett betétdal jut eszébe először Ruttkai Éváról. Szerelmével, Latinovits Zoltánnal énekelték Keleti Márton 54 évvel ezelőtt forgatott tévéfilmjében, a Régi nyárban. S ha már dalcímek, a Különös szilveszter is aktuális, hiszen a színésznő december 31-én, 1927 szilveszterén született.

1985-ben ez alkalomból kerestem fel őt egy interjúra. Így emlékezett vissza élete első napjaira:

– Egy hajszálon múlt, hogy nem egy évvel később születtem. Édesapám tanakodott azon, hogy december 31. helyett január 1-re anyakönyveztet, mondván, egy nő életében még egy év is sokat számít. De annyira becsületes volt, hogy még ezt a kis csalást sem engedte meg magának.

– Bánja ezt az egy napot?

– Most már…

Ötvennyolc éves volt akkor. Csak a közvetlen hozzátartozói tudták, hogy súlyos beteg.
Ki gondolta volna, hogy a következő szilvesztert már nem éri meg. 1986 szeptemberében örökre eltávozott a kor legnagyobb színésznője, kerületünk egykori lakója.
A legendás színészpáros az építész végzettségű Latinovits saját tervezésű modern családi házában élt a 60-as, 70-es években az Endrődi Sándor utcában.

Ruttkai Éva, Latinovits Zoltánnal 

Ruttkai Éva viszonylag rövid élete ellenére több mint öt és fél évtizedet töltött színpadon, hiszen mindössze kétéves volt, amikor elvitték kis tanoncnak Lakner bácsi gyermekszínházába. Élete első szerepében ez volt az első mondata:
– Parancsolj velem, tündérkirálynő!

Később, felnőttként ezzel a címmel sikeres önálló esttel járta az országot.
Mellesleg Lakner bácsi javaslatára lett Russ Évából Ruttkai Éva, akinek a legboldogabb szilvesztere tízéves korában volt, amikor a Magyar Színházban A kis lord címszerepét  játszhatta. 

Felnőttként pedig a Vígszínház szilvesztere maradt számára a legemlékezetesebb, amikor Maugham Színház című darabjának főszerepét alakította. Várkonyi Zoltán igazgató a közönség előtt köszöntötte fel a születésnapján, és óriási ünneplésben volt része.

1972-ben a Volt egyszer egy család című film forgatásakor Töröcsik Marival

A boldog, sikeres évek között voltak keserves, megalázó, embertelen korszakok is a nagy művésznő életében.

Részlet Ruttkai Éva önéletrajzából:

„1942-től nagyon nehéz lett az életünk. Édesapámat elvitték munkaszolgálatra. Már nem volt fiatal, ötvenöt éves, megerőltette magát és beteg lett a szíve. Hazaengedték, de többé már nem épült fel. 1944-ben meghalt. Én már akkor színésznő akartam lenni, de meg sem kíséreltem, hiszen nem lehetett.

Édesanyámmal selyemernyőket festettünk a herendi porcelángyárnak. Amikor a nyilasok átvették egyik napról a másikra a hatalmat, mindannyiunkat kivittek a Városi Színház elé. Hajtottak minket végig az utcán, mellettem anyám ment, kezünk a fejünk fölött, mellettünk fiatal fiúk géppisztollyal, akik folyton szitkozódtak, és minden káromkodás végén  valakinek a hátára csaptak. Felejthetetlen volt számomra a béke első napja. Igazán 1945-ben születtem újra. Tizenhét éves koromra végre színésznő lehettem. Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója leszerződtetett.”

Érdekes, de kissé furcsa, hogy utolsó filmje, a Küldetés Evianba két évvel halála után került a mozikba.

Ruttkai Éva neve nem ment feledésbe, hiszen ahogyan ő maga énekelte: A csillagok örökké élnek... Régi filmes és tévéfelvételeit gyakran műsorra tűzik, nevét színház is viselte.
A mai Nemzeti Színház előtt Ruttkai Éva jelmezes szobra jelzi az utókornak, hogy élt itt egyszer egy színésznő, a magyar színpadok Tündérkirálynője.

Kemény György