Rudolf Péter: Jó színházat szeretnék csinálni

Magyarország egyik legkedveltebb színésze, akit már főiskolásként szívükbe zárhattak a mozinézők: ő volt a Cha-cha-cha Gruber Ernője, majd – éppen negyven évvel ezelőtt – megkapta a Szerencsés Dániel című filmdráma címszerepét. A főiskola után a Vígszínházhoz szerződött, ahol számos egyéb alakítás mellett A padlás eredeti szereposztásában Lámpás, a nyolcadik törpe szerepében lépett színpadra, de volt Puck a Szentivánéji álomban vagy Pierre Bezuhov a Háború és békében. A legszélesebb körű ismertséget az Üvegtigris-trilógia hozta el számára, aminek nemcsak főszereplője, de rendezője is volt, illetve a 2007 és 2011 között a televízióban futó Beugró című rögtönzéses műsor. A kerületünkben élő Kossuth-díjas színművész, rendező, forgatókönyvíró 2020-ban új szerepre vállalkozott, megpályázta és elnyerte a Vígszínház igazgatói posztját. Rudolf Péter mindezek mellett szenvedélyes focista, aki a Hidegkúti SC 100. születésnapján is beállt az öregfiúkhoz rúgni a bőrt.

– Sokat jártam ki a hidegkúti pályára focizni. Akkor még olyan állapotok voltak, hogy passz közben időnként eltűnt a labda egy gödörben. Játszottam a színész öregfiúk és a hidegkúti öregfiúk csapatában is. A nagyapám profi futballista volt, apámmal is sokat álltunk a pálya szélén, néztük a fiamat, aki szintén a HSC-ben focizott.
Nagyon szeretem Hidegkutat, és talán mert vidéki fiú vagyok (életem első 13 évét kisvárosban töltöttem), itt rögtön otthon éreztem magam. Szabályosan megkönnyeztük, amikor néhány évre beljebb költöztünk, de négy éve ismét Hidegkúton, pontosabban Budaligeten élünk. A II. kerülethez azonban még régebb óta kötődöm: a Móricz Zsigmond Gimnáziumba jártam, ami akkor a mai Baár–Madas épületében működött – azokba a kapukba is rengeteg gólt rúgtam. Rólam gyerekkoromban kétféle fotó készült: vagy labdával a hónom alatt állok, vagy mikrofon előtt valamilyen szavalóversenyen.

Futball vagy irodalom? Ez a két út állt a fiatal Rudolf Péter előtt?

A fiatal Rudolf Péter meg akarta menteni nagybeteg nagymamáját, ezért orvos akart lenni. Azután verseket és novellákat kezdett írni, író akart lenni. Később jogász, aki az igazságért harcol. Romantikus lélek volt.

1988-ban mutatták be A padlás című mese-musicalt, amelyben Lámpás, a nyolcadik törpe szerepét játszotta

A színészet is egy romantikus hivatás.

A színészet nálam genetikailag kódolva volt: dédnagyapám, Bálint János színész-rendező, egy igaz bohém volt; édesanyám, aki pedagógus és B kategóriás rendező is volt, nagyon nívós előadásokat hozott létre diákjaival, én pedig mindig ott sertepertéltem körülötte. A mozit, a filmeket imádtam, de a színészet mellett sok minden más is érdekelt. Óriási szerencsém, hogy a főiskolán éppen Marton László osztályába vettek fel, aki továbbvitte Várkonyi Zoltán szellemiségét. Nem egyszerűen színészeket, hanem színházi embereket nevelt, az ő gondolkodása számomra egy életre szóló üzenet. Egy percig sem mérve magam az ő nagyságukhoz, attitűdben, ebben a sokfelé irányultságban, sok hasonlóság van közöttünk.

Színházvezetőként ezt az utat követi?

Minden tisztelet mellett, nyilván a sajátomat, illetve a sajátunkat kell, hogy járjuk a kollégáimmal. Ez a két színházi épület, a Víg és a Pesti, ekkora befogadóképességgel minden igazgatót ugyanarra az útra vezet: a hagyományőrzés és a kuriózum keresése együtt tud vonzó lenni egy évadban. Az emberiség újra és újra, semmiből sem tanulva keveredik morális zűrzavarba, tanácstalanodik el, lesz dühös. A néző megoldást keresve, vagy épp menekülve napi kínjai elől jön a színházba. A feladat azonos, azonban a környezet és maguk a nézői szokások is változnak. Az információáramlás cunami jellegű. Akárhogy alakul viszonyunk a mesterséges intelligenciával, a színházi élmény kiválthatatlan lesz. Ez jó érzés. Ez gyönyörű!

A Valló Péter rendezte groteszk vígjáték, a Barátom, Harvey főszerepében, az együgyű Elwood megformálójaként

A tradíciók megtartása mellett volt vágya a maga képére formálni a színházat?

A kinevezésem napján Sándor Pál barátom felhívott és csak ennyit mondott: – Azt ugye tudod, hogy te nem számítasz? Jó instrukció volt, de nyitott kapukat döngetett. Nem magamat akarom megmutatni. Jó színházat szeretnék csinálni, elkerülve a két szélsőséget: a sznobizmust és a gagyit. Ehhez megvannak a partnereim. Ahogy a pályázatomban is írtam: attól, hogy valaki sztár, munka közben még alázattal kell, hogy szolgálja az előadást, a színházát. Hosszú távon nem is lehet másként művelni magas fokon ezt a szakmát, mert az alázat nem meghunyászkodást jelent, hanem figyelmet és kíváncsiságot, a befogadás képességét.

Mi a feladata ma a színháznak?

A színházban van valami ősi. Valami, ami a tűz körüli imbolygó fények varázsából velünk maradt. Mesélő kedv. Mesére való vágyódás. Minden színházi este erről szól, bármekkora a tér, bármennyi a néző. Ki miről mesél, mennyire személyes, mennyire szól az ott ülőkhöz, mennyire felkavaró, ez már tehetség dolga. A mi esetünkben egy egyre sivalkodóbb környezetben, sokszor lebutított üzenetekkel operáló világban kell a méltóságunkat megtartva, mégis attraktívan, a Vígszínház hagyományos polgári szellemiségének nevében léteznünk. A hosszú távú gondolkodás, tervezés pillére nálunk a bérletrendszer. Azzal, hogy bérleteseink megveszik a bérletet, bizalmat szavaznak nekünk. Ez a gesztus az előző évek munkáját minősíti. Már most látszik, hogy több bérletesünk lesz, mint a koronavírus előtti időszakban volt. Ez fontos üzenet.

Mivel készülnek a következő évadban?

Molnár Ferenc Üvegcipője része a színház 127 évének, most Mohácsi János állítja színre. Ez lesz az első bemutatónk a nagyszínpadon. Fontos újabb és újabb generációkat bevonzani a színházba, ezért is készülünk a következő évadban – Presser Gábor és Sztevanovity Dusán zenéjével, illetve szövegével – a Pinokkió bemutatására Keresztes Tamás rendezésében. Majd egy várhatóan expresszív, nagyívű romantikus előadás következik, 2024-ben pedig Schiller Ármány és szerelem című művét mutatjuk be David Doiasvili rendezésében. A Pesti Színházban Hegedűs D. Géza az Amadeust, míg Horváth Csaba Goldoni A hazugját rendezi majd. Az intimebb terű Házi Színpadon Valló Péter rendezésében bemutatjuk a Magyar Elektrát, Dino Benjámin rendezésében pedig Schwajda György Csoda című abszurd komédiáját.

A Szeget szeggel című „dühös vígjáték” nyílt próbáján, az előadás rendezőjeként 2022-ben

Amellett, hogy vezeti a színházat, rendez és játszik is.

A színház egésze érdekel, a gazdasági és a művészeti kérdések is. Azt sosem gondoltam volna, hogy egyszer árgus szemmel fogom figyelni a holland gáztőzsde állását, de manapság kénytelen vagyok ezzel is tágítani az érdeklődési körömet. Ez a fajta gondolkodás nem áll annyira messze tőlem, mint elsőre hinné az olvasó. Egy állami intézmény élén állva a produceri attitűd mögött egy tisztességes alapállásnak kell húzódnia: a lehető legmegfontoltabban költeni az adófizetők pénzét. Kényes az egyensúly, nyilván nem szeretnék bürokratává vedleni, a mégoly elegáns igazgatói titulus sem helyettesítheti az érzést, amit a színpad jelent, mégiscsak ez az életem értelme, és az is marad. Valóban játszom itt is, és a Vígszínház előtti időkből is maradtak szerepeim, de művészi ambícióim most kordában tartandók. Minden évadban új darabot rendezni és új szerepet vállalni egyszerre sok lenne, ezért az egyik évadban rendezek, a másikban jöhet az új színészi feladat. Az első itteni rendezésem az Öreg hölgy látogatása volt, utána Valló Péter rendezőtől megkaptam a Barátom, Harvey főszerepét, idén rendeztem a Szeget szeggel című Shakespeare-vígjátékot, a következő évadban pedig az Ármány és szerelemben játszom.

Sikeres, ugyanakkor rengeteg munkát és energiát kívánó időszak van Ön mögött. Nem fáradt?

Betértem múltkor egy kávéra egy számomra kedves hidegkúti étterembe. A tulaj egy korombeli, megszállott vendéglátós, megkérdezte, hogy vagyok. – Fáradtan – feleltem. – Én is – mondta ő, majd mélyen a szemembe nézve hozzátette: de Péter, a mienk az luxusfáradtság.   

RUDOLF PÉTER Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, kiváló művész, színházi és filmrendező, producer, forgatókönyvíró, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Marton László és Valló Péter osztályába járt. Még főiskolásként forgatta a Cha-Cha-Cha, a Szerencsés Dániel és a Jób lázadása című filmeket. 1983-ban szerezte meg diplomáját és a Vígszínházhoz szerződött. 1998-tól szabadúszóként játszott Kecskeméten, Miskolcon és több budapesti színházban is. 2003-tól 2005-ig az Újszínház művészeti vezetője volt, 2015-től 2016-ig pedig a Centrál Színház tagja. Számos filmes és színpadi szerepe mellett foglalkoztatott szinkronszínész, jellegzetes hangját tucatnyi CD és hangoskönyv is őrzi. 2020-ban nyerte el a Vígszínház igazgatói pozícióját, amire a következő évben újabb ötéves megbízatást kapott. A vezetői feladatok ellátása mellett színészként és rendezőként is dolgozik színházában.

 Péter Zsuzsanna