A sportolás alázatra tanít és tartást ad

Risztov Éva nem adta fel. Háromszoros világbajnoki ezüstérmes, hatszoros rövidpályás Európa-bajnok, 2012-ben Londonban pályafutása megkoronázásaképpen olimpiai bajnok lett, idén áprilisban pedig a Nemzetközi Hosszútávúszók Halhatatlanjai közé választották.

– Hatalmas megtiszteltetés, hogy tagja lehetek egy olyan rangos társaságnak, amelyben a világ legnagyszerűbb olimpiai bajnokai és rekorderei vannak – mondja az immár a halhatatlanok közé tartozó úszó. – Egy ilyen elismerés megsimogatja az ember lelkét. A járvány, sajnos, nem tette lehetővé, hogy személyesen vehessem át a díjat, így egy zoom-meeting keretén belül került sor a díjátadásra. Ez a kitüntetés számomra azt jelenti, hogy emlékeznek rám és az eredményeimre, pedig – bár az úszósport közelében maradtam – már régen nem versenyzek.

Lakó- és munkahelye is a II. kerület. Megszerette ezt a városrészt?

Nagyon szeretek itt élni, sok csodát rejt a kerület. Néhány hónapja mindennap kora reggel elmegyek egy nagy sétára és feltérképezem a környék szépségeit. Ez részben sporttevékenység is, amit a járványhelyzetben kitaláltam magamnak, de a hajnali túrák nagyon szépek és kellemesek: élvezem, hogy éledezik a természet, csicseregnek a madarak, béke van és nyugalom.

Jelenleg a Gyarmati Dezső Uszoda úszóiskolájának a vezetője. Hogy érzi itt magát?

Nagyon jól, bár sok nehézséggel kell szembenéznünk, részben technikai problémákkal, részben a koronavírus-járvánnyal, ami miatt hónapok óta zárva vagyunk. Ezt megelőzően azonban közel 2500 gyermeket mozgattunk meg hetente a délelőtti iskolai úszásoktatásokon, illetve a délutáni foglalkozásokon. Nagy volt az igény az uszodára és nagy volt az érdeklődés a szolgáltatásaink iránt – remélem, ez a nyitás után is így marad. Sok kerületi óvoda- és iskolavezetővel ismerkedtem meg, a beszélgetésekből kiderült, hogy sokan szeretik az úszást és fontosnak tartják az úszásoktatást. Folyamatosan hívnak és érdeklődnek, hogy mikor kezdődhetnek újra a foglalkozások. Ennek a megszervezése és beindítása nem kis feladat, de nagyon élvezem és szívesen végzem ezt a munkát.

Mivel lehet „vízbe csábítani” a gyerekeket és a kerületi lakosságot?

Igyekszem az uszoda adottságait kihasználva olyan szakmai csapatot és olyan légkört kialakítani, hogy mindenki megtalálja a helyét és jól érezze magát a kicsiktől az idősebb korosztályig. Legújabb szolgáltatásunk például a Szenior Úszóegylet elindítása, ami iránt már most nagy érdeklődés mutatkozik. Nem gondoltam volna, hogy a felnőtt korosztály is ennyire nyitott a szakember által irányított edzésekre. A gyerekeket pedig szeretném bevinni a sport, az úszósport világába, és a magam példáján keresztül is motiválni őket, megszerettetni velük ezt a gyönyörű sportágat.

Bizonyára sok gyereknek ön, az olimpiai bajnok a példaképe. Annak idején volt olyan sportoló, akire példaként tekintett?

Példaképekre szükség van, nekem Egerszegi Krisztina volt az, felnéztem rá, olyan úszó szerettem volna lenni, mint ő. Nagyon sokat jelentett, hogy abban az egyesületben sportolhattam, ahol ő is készült. Segített, hogy azzá válhattam, aki mindig is szerettem volna lenni, hogy végig tudtam menni az utamon. Ugyanilyen fontosnak érzem azonban azt is, hogy példát mutassunk. Igaz, azok a gyerekek, akik az úszóiskolába járnak, annyira fiatalok, hogy sokan közülük még meg sem születtek, amikor én olimpiai bajnok lettem. A legnehezebb megszokni, hogy számukra én „Éva néni” vagyok.

Az olimpiáig vezető út meglehetősen hosszú és kemény. Megéri?

Sportkarrierem csúcsa volt az olimpiai aranyérem, de ugyanilyen fontos az odáig vezető út – és örülök, hogy az nem leterített vörös szőnyegen vezetett. Ha újra kellene kezdenem, most is végigcsinálnám az összes hullámheggyel és -völggyel együtt. Sok kudarc ért, csúsztam le dobogóról vagy lettem „csak” második, ami akkor nekem hihetetlenül fájt. De visszatekintve mégis jó volt és érdemes volt küzdeni, hiszen elértem a célomat, megvalósíthattam az álmomat.

Miért éppen ezt a rendkívül nagy kitartást igénylő műfajt, a hosszútávú nyíltvízi úszást választotta?

Mondhatnám, hogy az élet hozta így. Mindig is erősségem volt a monotóniatűrés. Gyerekkoromtól fogva rengeteget úsztam, kitartó voltam. Amikor új sportágként megjelent a hosszú távú nyíltvízi úszás, nagy lehetőséget jelentett, hogy kipróbáljam magam benne, és kiderült: jó döntés volt, ebben tudtam igazán sikeres lenni. A sportolás alázatra tanít és tartást ad. Az úszásnál különösen igaz, hogy csak magadra számíthatsz. Nincsenek csapattársak vagy technikai segítség, mint mondjuk a Forma-1 esetében. Itt csak te vagy, a te erőd, elszántságod, a befektetett energiád – és ez térül meg egy-egy sikeres versenyen.

Igaz, hogy még mindig ön tartja a Balaton-átúszás női rekordját?

Ez valóban így van, és bevallom, büszke is vagyok rá. Ez már „öreg” csúcsnak számít, 2012-ben állítottam fel, de nagyon drukkolok, hogy valakinek sikerüljön megdönteni. Az uszodában is készítjük a gyerekeket és a szeniorokat erre a kihívásra.

Uszodai munkája mellett motivációs előadásokat is tart. Kinek szólnak ezek?

Alapvetően nagy cégeknek, illetve nagy közönségnek szoktam ilyeneket tartani. Ezek a célhoz vezető útról, a kitartásról, a sok lemondásról és a magunkba vetett hitről szólnak. A magam példáján igyekszem a hallgatóságot a fáradt, nehéz pillanatokból kiemelni, megmutatni, hogy bárki megvalósíthatja vágyait, elérheti céljait, ha tesz is ezért. Iskolákba is kijárok, illetve különböző sportágak utánpótlás-nevelésében részt vevő gyerekeknek is elmondom, hogy én is átéltem és éppen ezért átérzem, amikor az ember úgy érzi, elérkezett a határaihoz, de nem szabad feladni, a nehézségek ellenére is érdemes kitartani.

A vírushelyzet miatt jelenleg csak online találkozom a hallgatósággal, de bízom benne, hogy hamarosan személyesen is minél több emberrel megoszthatom tapasztalataimat, és ezzel segíthetek új erőt, új lendületet adni.

Péter Zsuzsanna