Rakovszky Iván nyomdokain

Rakovszky Iván, majd  később Rakovszky István a Napraforgó utcai emlékoszlopnál

Rakovszky Iván a telep létrehozásának egyik fő támogatója volt.

„Ez a családiház-mintatelep, mely a gazdasági világválság idejében dr. Rakovszky Iván, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökének megértő támogatásával épült, Fejér és Dános vállalkozó építészmérnökök alkotása” – olvasható a Napraforgó utca közepén lévő téren 1931-ben felállított emlékoszlopon.

Rakovszky Iván 1922–1926 között belügyminiszter volt Bethlen István kormányában, majd 1928-tól 1935-ig a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke lett.

1941-től a Közigazgatási Bíróság elnöke és felsőházi tag, ezt követően 1944-ben rövid ideig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt.

Nevéhez fűződik a rendőrség újjászervezése, a vármegyei törvényhatóságok reformja és az 1925. évi választójogi törvény. Fontos szerepe volt a Margit-sziget két világháború közti rendezésében és üdülőhellyé alakításában, valamint a szigettel szemben lévő XIII. kerületi Szent István park kialakításában is. Az 1950-es években kitelepítették Jászapátiba, és ott halt meg, sírja a jászapáti Nemzeti Sírkertben van.

Németországban élő unokaöccse, Rakovszky István októberben Magyarországra látogatott, hogy ápolja nagyhírű rokona emlékét.

Útja során a Rakovszky család életében fontos szerepet játszó hazai és szlovákiai helyszíneket kereste fel.

Járt Nagyrákón (Rakovo) is, ahol a családi mauzóleum található, és amely nemzeti kulturális műemlékeink egyike. Sok érdekes adalékot, személyes emléket mesélt nagybátyjáról, így derült ki például, hogy vágvecsei Wellisch Andor, a Napraforgó u. 7-es számú ház tervezője Rakovszky István édesanyjának testvére volt.

Másik nagybátyja, Rakovszky Menyhért egykori kúriai bíró pedig a Napraforgó utcában lakott az 1950-es években.