|
Kedves Szomszéd
     
A pást széléről az olimpiai dobogóig2025. április 29.
Eredményeivel már több éve ott kopogtatott a magyar férfi felnőtt kardvívó csapat képzeletbeli ajtaján Rabb Krisztián, a Vasas SC 23 éves kardforgatója.  Végül némi balszerencse is kellett ahhoz, hogy bekerüljön a válogatottba, ahol aztán a két fő versenyén, az Európa-bajnokságon és a párizsi olimpián messze a várakozás felett teljesített. A fele életét a Vasas SC, Kovács Pál nevét viselő, pasaréti vívótermében töltő Rabb Krisztiánnal sikerült közös időpontot találnunk egy sportbaráti beszélgetésre. – Sok minden történt azóta, hogy elkezdtem a vívás iránt érdeklődni, és eljutottam odáig, hogy immár évek óta csak az én felkészítésemmel foglalkozik Somlai Béla mesteredző, azaz Béla bácsi – említette Krisztián. Mintegy tíz éve néhány tehetséges fiatalra szűkült tanítványainak száma, majd a többiek elmaradoztak, s végül én maradtam meg neki egyedül.
Addig azért történt egy s más, amíg eljutott odáig, hogy az ország egyik legsikeresebb mesterének egyetlen tanítványa maradt. Érdekes történet ez, mert előzőleg számos sportágat megismertem, próbálkoztam velük. Úsztam is, a Vasasban, Pasaréten pedig atletizálgattam. Az edzések végén mindig belopakodtam a terembe, ahol bámészkodtam, figyelhettem a vívókat. Így ment ez addig, amíg egyszer valaki megkérdezte, mi érdekel engem annyira, hogy gyakran ott vagyok. Miután bevallottam, hogy vívni szeretnék, befogadtak, és ezzel megtettem az első lépéseket. Döcögve mentek a dolgok: hol a párválasztásról maradtam le, hol nekem nem jutott szerelés. A változás tízéves koromban következett be, amikor Béla bácsi megszólított és fel is állított a padról. Viccesen meg is jegyezte, hogy a padon ülve is látta rajtam, hogy ügyes vagyok. Annak ellenére felkarolt, hogy Szilágyi Áron és mások is a tanítványai közé tartoztak. Mi mindenre igyekezett már az elején megtanítani Béla bácsi? Látta, hogy jól mozgok és mindig csillog a szemem. Már az elején rávezetett a fegyelem, a tisztelet és a küzdőképesség fontosságára. Mit tart különösen fontosnak az együttműködésükkel kapcsolatosan? Nagyon sokat jelentett, hogy 14-15 éves koromban eldőlt, hogy már csak rám koncentrálhatott. Rengeteget tanultam mellette, ráadásul a vívótudásommal párhuzamosan az emberi oldalam gyarapítására is igen jó hatással van mindmáig. Mivel több időt töltünk együtt, mint édesapámmal, így őt a második apámként is tisztelem. Milyen stílusban vív Rabb Krisztián? Mit lehet elmondania ahhoz, hogy jobban megismerjék? Béla bácsi személye, az ő szakmai felkészültsége garancia arra, hogy technikás vívónak mondhassam magamat. Szeretem az előre elgondolt, precíz tervek végrehajtását. Az eredményességem alapja a ritmusom, az ellenfél ritmusából kiindulva szeretem azt a saját ritmusommal megfogni. Nem az a fő fegyverem, hogy bárkit is gyorsan letámadva érjek el tust, technikásabb „ritmusfogásos” vívónak gondolom magamat. Persze emellett a gyorsaság is nagy szerepet játszik. A jelenkori vívásban nemzetközi szinten jószerivel valamennyi képességgel rendelkezni kell ahhoz, hogy bárki az eredményesség reményében léphessen a pástra. Milyen szerepe van a vívásban az általános szellemi képességeknek és a reakciósebességnek? Nagyon nagy súllyal esnek latba. Nem véletlenül mondják sokan, hogy a vívás a test és az elme játszmája. Hiszen miközben fel s alá rohanok a páston, a fejekben egy sakkparti játszódik le, amelynek során ki kell találnom, mire gondol az ellenfelem. A célom, hogy csapdát állítsak fel neki, belecsaljam, és azáltal találatot szerezzek. Itt a kombinációs készség és a reakcióidő csökkentése egyaránt fontos szerepet játszanak. Meggyőződésem, hogy ezen tulajdonságokat a sakkozás nagyon komolyan fejleszti. Ezért is sakkozom szívesen. Ha több időm lenne, még sokkal többet játszanék! Szerencsére a nagypapám és az öcsém egyaránt jó sakkpartnerek. Ha több ideje lenne... Egyáltalán, mennyi elfoglaltsággal jár ez az életforma? Hetente tizenegy foglalkozáson veszek részt. Ebben az edzések mellett benne vannak a kiegészítő edzések és a mentáltréningek is. Ezek mellé kell még beleférnie a masszázsnak és a sportpszichológussal való találkozásnak is. Mindemellett a Testnevelési Egyetemre is járok. Idén végzek a szakedzőin, de ősztől tovább folytatom a mesterkurzuson, miközben a sportmentáltréner képzés is érdekel. Természetesen a párommal is igyekszem minél több időt együtt tölteni – szóval van mire beosztani az időmet. Bármennyire is jól vív valaki, a győzelmek mellett óhatatlanul bejön egy-két vereség is. Ezeken miként teszi túl magát? A vereség a győzelem egyik lépcsőfoka, azon is át kell menni, azokból is lehet erőt meríteni. Azt nem hiszem, hogy jó, ha az ember sokat rágódik egy-egy kudarcon. Ezt annak ellenére állítom, hogy én egy sikerorientált versenyző vagyok, aki nehezen dolgozza fel a negatív élményeket. Mostanában azért már sokkal kevésbé tör össze, ha bejön egy-egy rövidzárlat. Mi jellemzi a kardvívás nemzetközi élvonalát? Az erőviszonyok folyamatos kiegyenlítődése. A Koreai Köztársaság vívói évek óta a legelső vonalban küzdenek, mellettük a sok tehetséges fiatallal rendelkező Egyesült Államokat és a franciákat említeném. Általánosságban is nagy a fejlődés, ma már szinte mindenki nehéz és kellemetlen ellenfél. Ebben a nagy tolongásban szeretnék idén a szezon végi rangsorban bekerülni az első tizenhat közé. Az év világ- és Európa-bajnokságán pedig csapatban és egyéniben is az éremszerzés a cél. A vívásról már sokat beszéltünk. Amikor nem vív, mi következhet? Nagyon fontos a pihenés! Ha jut idő rá, a családdal, barátokkal vagy a párommal beülni valahova és jól kibeszélgetni magunkat. Szívesen utaznék turistaként is, ami egészen más, mint amikor versenyre megyünk bárhova. Érdekel az NBA, de csak a meccsek összefoglalóit láthatom. Teniszben az elhivatottságuk, hozzáállásuk, szerénységük és alázatuk miatt kedveltem Federert és Nadalt. A húgom révén követem a szinkronkorcsolyázást, az öcsémnek pedig a vízilabdameccseken drukkolhatok. Ő a 16 éveseknél Eb-győztes, a 17 éves korosztályban pedig a vb-második helyezett csapat tagja, egyben a torna legjobb játékosa lett. A párizsi olimpiát még nem vettük célba... Pedig nagyon nagy élmény volt, felfokozott érzelmi állapotba kerültem. Amint vége lett a mi versenyünknek, egészen eufórikus hangulat lett úrrá rajtam amiatt, hogy egy ilyen kivételes eseményen ott lehettem, elmerülhettem a történések élvezetében. Kosárlabda-meccseket csak a tévében láthattam, a női kézilabdázóinknak viszont többször is a lelátón drukkolhattam. A fiatal férfiakat általában érdeklik az autók... Na, ebbe jól beletaláltunk, mert a négykerekűek nálam tényleg kiemelt témát jelentenek. A BMW-ket nagyon szeretem, vagy amit még nem „lovagoltam”, az az Aston Martin... Jocha Károly
|
|