Régi időkre emlékezve - PSOTA a nagybetűs SZÍNÉSZNŐ

Psota Irén nem egy színésznő volt a sok közül, ő volt a nagybetűs SZÍNÉSZNŐ.

Abban a szerencsében részesültem, hogy baráti kapcsolatba kerülhettem vele. Az évtizedek során csaknem tucatnyi alkalommal volt módom találkozni vele, rendszerint a Madách Színházban, az öltözőjében fogadott egy-egy interjúra. Első ízben azonban a Bem rakparti sokemeletes ház legfelső szintjén lévő lakásában találkoztunk. Fiatal újságíróként óriási megtiszteltetésnek vettem a bizalmát, illő tisztelettel szóltam hozzá, mire ő rám mordult:
– Te fiú!  Ne művésznőzzél, tegezzél vissza.
                                        
Habos kávéval és kuglóffal kínált. Hasonló finomsággal etette a társaságunkban lévő apró kedvencét, a Zsuzsifejű Aladár névre hallgató yorkshire terrier fajtájú kiskutyáját. Nevezett öleb igazi színházi kutya volt. Amíg a gazdája a színpadon dolgozott, a borzas apróság az öltözőben várta türelmesen. A kétszeres Kossuth-díjas színésznő nagy kutyabarát volt, de erről később még szót ejtek.

Az otthonának helyet adó Duna-parti ház helytörténeti szempontból is érdekes.        
Egy háborús foghíj helyére épült. Tervezője az a Vedres György, akinek a nevéhez kötődik egyebek mellett a belvárosi Kossuth Lajos utca árkádosítása is. A nevezetes Bem rakpart 30.-at 1969-ben adták át, Psota Irén pedig rövidesen beköltözött a még malterszagú épületbe. Jeles szomszédja volt az Adamis Anna–Laux József művészházaspár. Igazi státusszimbólum lehetett akkoriban ebben a mai szemmel is dekoratív, letisztultan modern, dunai panorámás házban élni.
                           
2022. március 28-án, Psota Irén születésnapján leplezték le a róla elnevezett vízivárosi utca névtábláit. Az elnevezésre a kerület közössége tett javaslatot az önkormányzat nőnapi akciójának keretében.

Aki látta Psotát filmen vagy színpadon, az sosem felejti el: epizódszerepeiből is főszerepet alkotott.

Rengeteg rajongói levelet kapott. Levélrészlet egy nézőtől: „Az előadás után több héttel, olyan hatása alatt vagyok annak az élménynek, amit a játéka nyújtott Sarah szerepében, hogy talán Önnek szokványosan hangzik, de nem találok szavakat a felmagasztalására. Láttam a háború előtt Bajor Gizit, Tőkés Annát, Bulla Elmát, de őket is felülmúlja. Fogadja köszönetemet, hogy ilyen nagy és meggyőző tud lenni.”

Egyszer megkérdeztem tőle: – Irén, a sok-sok nagyszerű szereped közül melyiket tartod a legsikeresebbnek?

Azt vártam, hogy a Kaukázusi krétakörből Grusét, vagy a Kurázsi mamát, esetleg a Helló Dolly címszerepét említi. De nem!

– 1987-ben történt – mesélte –, a New York-i Metropolitan operában a Hamupipőkét néztem meg. Erre az  alkalomra felvettem kedvenc ruhámat, amely valamikor egy orosz nagyhercegnőé volt. Az Ecseri piacon jutottam hozzá. Az előadás szünetében mindenki engem nézett, és fotóztak akár egy világsztárt, pedig nem is ismerhettek.
           
                                                                                                              /Fortepan/
Hősnőnk a magánéletben is színésznő volt. Nem  játszott rá, de ahol megjelent, csak rá lehetett figyelni.

Egyszer egy budai presszóban interjúztam vele. Egy diszkrét asztalkánál ültünk le egy sarokban, hogy ne vegyenek észre. De Irén harsány volt, nagyokat nevetett, hahotázott, a presszó közönsége valóságos ingyen show-műsort kapott. Ahogy a tollforgatók jellemzik az ilyen helyzetet: felrobbant a helyszín.

Amikor Psota Irént felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, az osztályfőnöke és mások is azt javasolták, változtasson nevet, a nyelvtörő Psota helyett a Posta Irént megjegyezhetőbbnek találták. – Aki a Psotát megjegyzi, nem fogja elfelejteni – mondta öntudatosan.

Tudjuk, igaza lett. 

Ami viszont nem volt közismert, azt a sorok írója megtudta. Psota Irénnek volt egy „eltitkolt” nővére, szintén színésznő. Persze közel sem olyan sikeres, mint zseniális húga. Kisebb szerepeket kapott filmekben, színházi darabokban. Ne szépítsük a dolgot, statisztaként dolgozott, Bakos Ilona néven.
Psota Irén kérésére választott művésznevet. 

Térjünk vissza Psota Irénre, a kutyabarátra.

A már említett kiskutyája halálát komoly gyászként élte meg. Ugyanolyan kiskutyát akart, mint az előző volt. Egyik rajongójától kapott egy kis ebet, aki megszólalásig – bocsánat, megvakkantásig – hasonlított Zsuzsifejű Aladárra. Amikor a beszélgetés végén elkészült a közös fotó, Psota ragaszkodott hozzá, hogy a kutyus is ott legyen a képen.


          
                                              Psota Irén a cikk szerzőjével

Psota Irén – pályafutása során – minden álomszerepet megkapott.

Volt egy színházon túli vágya, amit elkezdett szervezni. Egy kutyáknak szóló ismerkedési klubot szeretett volna nyitni, ahol minden eb megtalálhatta volna a párját. 

Ez nem jött össze neki.

A kutyafáját!

Kemény György