Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Amikor a Himnuszt neked játsszák

2024. április 14.

Nyári Sándor, a magyar röplabdaélet legendás képviselője nemrég ünnepelte 77. születésnapját. Ebből az alkalomból kerestük fel II. kerületi otthonában. 

Mosolygós, fiatalos lendülettel megáldott elszánt sportember fogad minket. Le sem tagadhatná foglalkozását, bármerre nézünk, kupák, érmek, plakettek sorakoznak, melyek labdapattogásról, sípszóról, tapsözönről és hangosan szurkoló nézőkről mesélnek.
Nyári Sándor a röplabdasportban játékosként és edzőként elért sikerei e relikviák által is beszélnek hozzánk.

A labdajátékok szeretete édesapja foglalkozása miatt, gondolom, garantált volt. Mikor született meg Önben a vágy, hogy versenyszerű játékos, majd edző legyen?
Édesapám testnevelő-edző volt Szolnokon, ahol születtem. Gyermekkoromban szinkronban kosaraztam és röplabdáztam, így telt a kamaszkorom, de még 18 éves koromra sem döntöttem el, melyik labdajátékot válasszam. Gyorsan jött a katonaság, ahol a Budapest Honvéd kötelékében játszottam. Ezt követte a Testnevelési Főiskola, majd 1970-től éveken át a Csepel SC bajnokcsapatának röplabdázója voltam, akikkel hazai és nemzetközi szinten is nagyon jelentős sikereket értünk el.

Később Szegedre költöztünk, ahol már röplabdaedzőként 28 csodás éven át éltem a családommal. Cirka tíz év alatt NB II.-ből NB I.-es csapatot fejlesztettünk ki. Kimagasló eredményeket értünk el, kétszeres bajnoki címet és négyszeres kupagyőzelmet szerzett a csapatunk. 1997 és 2001 között a férfi röplabda-válogatott szövetségi kapitánya voltam. Férfi röplabda-válogatott az elmúlt 40 évben csak egyszer jutott ki Európa-bajnokságra, 2001-ben, amikor én voltam a szövetségi kapitányuk. Sajnos azóta egyszer sem volt magyarországi röplabdacsapat Európa-bajnokságon, ez nagy fájdalma a szívemnek.

1995. Medikémia Szeged, férfi röplabdacsapat – első bajnoki aranyérem

 

Mióta lakik a II. kerületben?
Több mint 16 éve élek itt. Szegedről költöztem Budára, mikor Emese lányunk az első unokánkat hordozta a szíve alatt. Mára már három aktív leánygyermek – Szonja, Panna és Noa Liza boldog nagypapája vagyok. Közel laknak, így feleségemmel, Arankával sűrűn láthatjuk őket. Másik gyermekem, Levente fiam 20 éve Londonban él boldog párkapcsolatban, velük sajnos kevesebbet találkozunk. A régi kerületi barátok közül többen hiányoznak. Hétvégi délelőttökön a törzshelyemen, Budagyöngyén leültünk egy jó kávé mellé a vízilabdakirály Csapó Gábor – Dudival, Mészöly Kálmánnal, az európai labdarúgás meghatározó alakjával és Moldova György íróval. Jók voltak azok a beszélgetések.

Kevéssel a kerületbe költözésünk után felkeresett a BSE szakaszvezetője, így 2008-tól már a BSE női csapatának az edzőjeként dolgoztam. Elvárásuk az volt, hogy dobogóra álljon a csapat. Gondoltam, ha lúd, akkor legyen kövér – s bár addig még soha nem edzettem nőket – abban az évben már bajnokságot és magyar kupát is nyertük a BSE női csapattal.

Úgy vélem, van különbség férfi és női csapat edzési metódusa között. Teljesen másként kell kommunikálni, hangsúlyozni, motiválni őket?
Óriási a különbség! A hölgyeknél nem lehetett nyersen fogalmazni, poénkodni. Nem szabadott megbántani őket. A lányok szorgalmasabbak voltak, mint a fiúk, de egyúttal érzékenyebbek is, ha valami nem sikerült, hamarabb feladták. Vigyázni kellett rájuk. Megtaláltam a megfelelő hangot, módszert. Sikeresek voltak, remekül játszottak. Két bajnoki címet és egy magyarkupa-győzelmet arathattunk le.

Több éve sport szakkommentátor különböző csatornákon.
Igen, évente több ízben, élő, egyenes adásban sok mérkőzést közvetítek. Naponta több meccs és bajnokság. Strandröplabda, terem, női-férfi egyaránt. Megtiszteltetésnek veszem, hogy hívnak.

A családban tovább öröklődik a sportág?
Legnagyobb unokám, Szonja tehetsége hamar megmutatkozott. Atletikus alkat, jó labdaérzékkel bír. Kezdetben elvittem a Vasas női röplabda-szakosztályához, ahol a helyszínen aerobikedzések is folytak, érdeklődést mutatott arra is. Hamar aerobik korosztályos válogatott lett. Kiváló szakemberek kezében van, többek között a korábbi sokszoros Európa-bajnok és RSG- és aerobikedző, Sinkó Andrea vezetése alatt. Szonja többszörös magyar bajnok, majd életem legboldogabb napja – és bizton állítom, hogy ezerszer nagyobb sikernek élem meg, mint a magam győzelmeit –, hogy 2023-ban Portóban a magyar csapat tagjaként aerobikvilágbajnok lett.


Nyári Sándor, a sportlegenda szeretett unokái körében

Panni, a középső unokám már az MTK-ban röplabdázik, elegánsan osztogat, szuper tehetség ő is, nagy jövőt jósolok neki.
A legkisebb, Noa Lisa – kiváló tanuló, csudapofa. Matek kiemeltre jár, korát meghazudtolva szépen fogalmaz, szaval. Heti két-két alkalommal ő is kosarazik és röpizik, mindkettőben kimagasló. Feleségemmel ők a büszkeségeink és tudjuk, hogy rengeteg szép feladatunk van még az életben. Jelenleg az utánpótlás kinevelésével foglalatoskodom. A szomszédos Lauder iskolában Barabás Judit testnevelő tanárral már hat éve harmonikus munkakapcsolatban nem kis sikereket érünk el a kerületi röplabdabajnokságokon. Fontos és szép feladat ez is.

Ha visszagondol erre a gazdag szakmai munkásságra, mi a legkedvesebb emléke?
Azon kívül, hogy a sportnak köszönhetően többször körbeutaztam a világot, mégis a legszebb élményem Csepelen volt, az ott szerzett aranyérem.
Azt nem lehet elmondani, hogy mennyire nagy dolog bajnokságot nyerni, bajnoknak lenni. Amikor a Himnuszt neked játsszák.

Adorján Éva