Úgy élni, hogy jól érezzem magam

Nevéhez fűződik egyebek mellett még a Sziget Fesztivál és a Bartók Plusz Miskolci Nemzetközi Operafesztivál megszervezése, korábban az URH, a Kontroll Csoport, majd a Sziámi, jelenleg a Müller Péter Sziámi AndFriends énekes-dalszerzője, a Baltazár Színház állandó fellépője, számos könyv és szintén számos színházi produkció szerzője, illetve fordítója. Egyedülálló munkásságát idén Kossuth-díjjal ismerték el. A művészt II. kerületi otthonában kerestük fel.

– Sok színházban dolgoztam, és a színházi vezetők többször felajánlották, hogy felterjesztenek Kossuth-díjra. Erre mindig azt válaszoltam, hogy amíg az édesapám, Müller Péter, aki minden műfajban listavezető Magyarországon, nem Kossuth-díjas, addig én hogyan is lehetnék az. 2019-ben aztán végre kitüntették ezzel a díjjal, és nem sokkal később megint felmerült az én nevem. Ekkor már csak annyit mondtam, hogy Tolcsvay Lacinak azért mégiscsak hamarabb kellene megkapnia az elismerést, és tavaly az is meglett. Így hát amikor idén jött az értesítés, nem is kerestem több kifogást. Nagyon nagy örömmel fogadtam, és nagyon jól esett az a több ezer gratuláció, amit kaptam. Volt egy pár piszkálódás is persze, de az öröm és az ünnep nyilván erősebb ezeknél. A másnapi vacsorán, amit egy fantasztikus társasággal költhettem el, Kodály Zoltán jutott eszembe, akit egyszer megkérdeztek, hogy milyen tömegszervezet tagja. „Kossuth-díjas vagyok” – válaszolta.

Müller Péter Sziámi

 

Most már Ön is egy tömegszervezethez tartozik Kodály Zoltánnal...

Igen, pedig én írtam azt, hogy minden tagság viszontagság...

A sok műfaj közül, amit művel, melyiket ismerték el a díjjal?

A nevem után elsőként az szerepel, hogy költő, és én ennek nagyon örülök, hiszen hároméves korom óta írok verseket, és minden más ebből lett. Gyerekkoromban elvittek Weöres Sándorhoz, akinek megmutatták a verseimet, és ő nagyon megdicsért (a családi legenda szerint nekem írta a Bóbita versek egy részét), majd elküldött Vas Istvánhoz és Kormos Istvánhoz. Kormos a Móra Kiadónál volt szerkesztő, és épp elindított egy sorozatot a fiatal költők műveiből. Én lettem volna Fábri Péter után a második, ám átkerültem egy másik szerkesztőhöz, akivel nem jöttem ki, és amilyen dacos kamasz voltam, visszakértem a verseimet, így nem lett első kötetem. Majd csak most lesz.

Mikor jelenik meg, és mi lesz a címe?

Az Ünnepi Könyvhétre lát napvilágot Első kötet most címmel. Sokat gyomlálgattam azt a mintegy három-négyszáz oldalnyi verset, amíg megmaradt körülbelül a fele, ami kötetbe rendezhető, de én ennél is kisebbet szeretnék, körülbelül százoldalasra tervezem – igyekszem a legjavát beválogatni.

Gyerekversei már korábban is megjelentek.

Peti fiam egyszer azzal jött haza az iskolából, hogy a tanító néni biztatta, induljon el a szavalóversenyen, de nem tetszettek neki az ajánlott versek, ezért megkért, írjak neki én. Meg is írtam „Az apukám kiskorában csibész volt az iskolában...” kezdetű verset, amivel megnyerte a versenyt. Azután jött a legkisebb, Lilike, hogy neki is írjak, majd már elég durcásan Brúnó, hogy persze neki nincs verse, mert ő a középső. Mit lehetett tenni, kapott ő is, sőt annyi időm volt – éppen nyaraltunk –, hogy egy egész kötetnyi verset írtam, ez lett a Kicsi, nagy, középső című verseskönyv.

A versírás mellett előadóművész, rendező, kulturális szervező és még sok egyéb dologgal is foglalkozik.

Valójában nem volt soha más ambícióm, csak úgy élni, ahogy jól érzem magam, és azt csinálni, amit szeretek. Nem szabad hagyni megölni magunkban a gyereket, hogy játszva élhessünk felnőttként is. A régi bölcsek szerint a mámor ugyanolyan fontos az ember életében, mint a levegő. Levegő nélkül megfullad a test, életöröm nélkül megfullad a lélek – és ha így van, akkor nem éltünk, csak eltöltöttük az időt. Nekem ebben szerencsém van, mert nyugodtan, de folytonos, rajongó örömben élek.

Az új dolgokat mindig egy szerelem vagy barátság hozta, saját ötleteimet, ha mégis akadtak, többnyire a kényszer szülte. A Sziget Fesztivál például úgy indult, hogy 1992-ben a sziámisokkal csináltunk egy kis nyaralást (nyolcvan fővel) Zalában, ahol akkor éltem, de a második évben már nyolcezren jelentkeztek, nem fértünk el az eredeti táborhelyünkön, muszáj volt megszerveznünk a Szigetet Gerendai Karcsival és Szekfű Balázzsal. Az első zenekaromba is véletlenül keveredtem: Menyhárt Jenő barátom megkeresett, hogy írjak dalszövegeket a zenéjükre. Megírtam, de egy héttel a koncert előtt megkért, hogy énekeljem is el, mert ő ezeket nem tudja megtanulni. Így lett az URH zenekar, aminek frenetikus sikere lett, de csak egy fél évig létezett, mert beleszerettem a Kontroll Csoport énekesnőjébe, és átigazoltam.

Végh György, Csermák Tibor, Müller Péter és Havas László
•
Müller Péter Sziámi estje a Magyar Színházban látható, Apám, apáim címmel

 

Kossuth-díj ide vagy oda, most sem pihen, fáradhatatlanul dolgozik.

Kossuth-díjat kaptam, nem nyugdíjat... Járom az országot – egyrészt az Apám, apáim című stand-up-esttel, ami nekem különösen fontos. Négy apám volt, és rendbe akartam rakni magamban, hogy miként is „győzött” végül az igazi, a Müller Péter apukám – úgy tűnik, ez a nézőknek is érdekes lehet. Létezik a Máltai Szeretetszolgálat háromszázas listája a legszegényebb, felzárkózó településről, amelyek közül száznegyvenet már bejártunk a Romano Drom-os zenész barátaimmal. Dalt írunk a gyerekekkel, beszélgetünk velük, koncertet, előadást tartunk nekik. Jelenlegi zenekarommal, a Sziámi AndFriends-szel minden évben megcsinálunk két országos klubturnét, és most jelent meg új, hatodik lemezünk, Gyere, te bárki címmel, amelynek zenéjét Kirschner Péter szerezte. Március végén megtörtént a Mágus – 1920: A káprázat születése című, Sebestyén Áronnal (szintén kerületi lakos) közös musicalünk bemutatója. Április 8-án az Erkel Színházban volt egy különleges koncertünk az angol Pink Floyd Historyval közösen, és ugyanitt zajlott a Tolcsvay 75 is, ahol Koncz Zsuzsával és Tolcsvay Bélával voltunk a születésnapos vendégei. Május 10-én a Jávori Fegyával írt Lévy Story! – A Farmerkirály szintén az Erkelben kerül színre, 31-én pedig az Arénában lesz látható eredeti szereposztásban az Elizabeth című show, aminek én írtam a magyar szövegét. Régóta fejemben van egy fontos koncertprojekt, aminek a címe Betiltott dalok. Kicsit mesélek is majd erről az időről, hiszen a rendszerváltásig nem jelent meg albumunk, mindent betiltottak, és sokan nem tudják a dalokhoz tartozó sztorit, hogy melyik született negyven éve vagy éppen tavalyelőtt. Erre is nagyon készülök. Május 17-én Miskolcon lesz a bemutatója, az AndFriendsszel és Bárdos-Deák Ágival.

Sok időt nem tölt akkor itt, Pasaréten. Mióta kerületünk lakója?

Fentiek dacára a legtöbb időmet mégis itt töltöm a feleségemmel, a három még velünk élő gyerekünkkel meg Molly kutyával és a hatvanpluszos Sári teknőssel. A hatból az első három gyerek már felnőtt, külön laknak, de velük és a szüleimmel is napi kapcsolatban vagyunk. 2001 óta élünk a II. kerületben, akkor vártuk Nórival az első közös gyerekünket. Előtte a belvárosban egy sötét kis lakásban éltünk, ahonnan szerettünk volna elköltözni. A szerencsés véletlennek köszönhetjük ezt a manzárdot, ami addig egy amerikai srácé volt, aki pár éve szakított magyar barátnőjével, visszautazott Amerikába, és minél hamarabb el akarta adni, így mi valóban rendkívül baráti áron jutottunk hozzá egy ingatlanos rajongó jóvoltából, aki azt mondta, rajtam nem akar keresni. Áldom a nevét, hogy rábeszélt. Én – rendes pesti gyerekként – álmomban sem gondoltam arra, hogy erre a dimbes-dombos, „úri” környékre költözzem.

Azóta megszerette?

Hat évig Amszterdamban és újabb hat évig egy zalai kisközségben éltem. Itt, Budán rá kellett jönnöm, hogy csudás helyen vagyok, ami optimálisan egyesíti a város és a falu előnyeit. Nem tudok jobbat elképzelni. Emellett sok barátom, régi szerelmek, kollégák éltek és élnek a közelben. Nem messze lakott például Bárdy György vagy főiskolai tanárom, Makk Károly, akinek az özvegye egyszer meghívott kulturális szalonjába, ahol Szakcsi Lakatos Bélával duóztunk, és Konrád György olvasott fel írásaiból. Csupa drága halottam...

A környékhez való kötődését az is mutatja, hogy a Virág Árok Óvoda és a Szabó Lőrinc iskola rendezvényein is lehet(ett) Önnel találkozni.

Ezekbe az intézményekbe jártak a gyerekeim. Nagyon szerettük az óvodát, fantasztikus óvónők voltak, még verset is írtam nekik. Vera nénit (Derzsényi Imréné, a korábbi óvodavezető) verssel búcsúztattam, Gyöngyi pedig egyszer „rám parancsolt”, hogy írjam meg a Süni csoport indulóját, és ebből kinőtt a Mi a jeled? (Óvodások alapkönyve) című kötet, benne az óvodai jelekhez és csoportokhoz kötődő versek és dalok. Az iskolával is nagyon jó volt a viszony, zsűriztem például a szavalóversenyükön. Amúgy is barátkozós vagyok, összeismerkedtem a szomszédokkal, dr. Nyirády Péter dékán úrral, Meller András kollégámmal, a házban lakó Thuróczy Szabolccsal, a virágárussal, a tisztítóssal, Angélával a Pikk Dámából. Itt lakik csodás táncosnő barátom, dr. Juhász Katalin is, aki egyben a háziorvosunk – csupa nagyszerű ember, és ettől otthon érzem magam itt, Pasaréten. Bejártam az országot, a világot, rengeteg helyen laktam, de innen már nem szeretnék elköltözni. Öreg fát ugye nem szerencsés átültetni.

Péter Zsuzsanna