Egy pasaréti művész mágikus világa

Horváth Tamás István és Kerekes Gábor a kiállítás megnyitóján

Horváth Tamás István pasaréti műtermébe lépve először a képeire jellemző kissé sötét tónus tűnik fel (amelyhez jól illik a titokzatos pillantású fekete macska jelenléte is). Közelebbről nézve a műveket azonban sok apró meglepetést láthatunk, egyik tájképén például a bokrok emberi arcokat rejtenek. Ha még közelebb mehetünk, sőt, meg is érinthetjük a vásznat, könnyen kiderülhet, hogy nem is vászon, hanem kiszórt és speciális ragasztóval rögzített búzadara van megfestve. Első benyomásom a helyiségben uralkodó komor hangulatról gyorsan változik, már a rejtélyeket, játékokat keresem a képeken és szobrocskákon.

Bábel kód
– Festőként nekem is többféle korszakom volt. Kísérleteztem különböző anyagokkal, hordozókkal és technikákkal egyaránt. A festészet mellett foglalkoztam fotózással, grafikával, üveggel, szobrászattal – meséli házigazdánk, akinek Kerekes Gábor képzőművésszel január 9-én nyílt meg Bábel kód címmel közös kiállítása a Klebelsberg Kultúrkúriában. – Kerekes Gáborral 35 éves barátság fűz össze minket, és mindketten nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy itt, a II. kerületben is bemutathatjuk munkáinkat. Gábor kollázstechnikát használ, főleg régi fotókból, újságkivágásokból építkezik és hasznosítja újra az anyagokat. Módszere rokon az én festői metódusommal: szétszedjük, majd újra összerakjuk a dolgokat. Ez egy folytonos, végtelen játék számunkra.

A jelenlegi kiállítást egyfajta összegzésnek nevezi, mivel az újabbak mellett a korábbi munkái, illetve a világban tett utazásai során készített tucatnyi kis méretű rajza is látható.

– A Bábel kód-kiállítás szisztematikusságát a nemcsak a címben, hanem a műveken is megjelenő „kód” adja, aminek természetesen nincs megfejtése, illetve az a nézőre van bízva – mosolyodik el a művész. – Kitaláltam egy sajátos nyelvet, ha úgy tetszik egy pszeudoírást. Nagyon sokféle kultúra írásjegyeit nézegettem, ezeket átgyúrva, átfogalmazva születtek ezek a jelek, amelyek sok képemen felbukkannak. Bábel pedig természetesen a bibliai bábeli zűrzavarra utal: mai világunk kuszaságát, égető problémáit igyekeztünk mindketten bemutatni. A művészet mindig reflektál a jelenre; lehet, hogy direkt módon – én ennek nem vagyok híve – vagy átvitt értelemben. Gábor régi újságkivágásokból összeállított kollázsai például az újrahasznosításra hívják fel a figyelmet, az én képeimen pedig a kultúrák különbözőségét és egymásba fonódását lehet felfedezni. Nálam mélyebb tónusú maga a kép és a mondanivaló is, az övé színesebb, vidámabb, kettőnk munkái mégis párbeszédben állnak egymással: Gábor futurisztikus kollázs-városai képviselik a jövőt, nálam pedig a régi hieroglifákat, ősi civilizációkat idéző motívumokban a múlt jelenik meg. Ennek ellenére közös kiállításunk témája és filozófiája nagyon is aktuális, és reményeink szerint elgondolkodásra készteti a nézőket.

Az illúzióval játszom
A képzőművészt már jó néhány éve foglalkoztatja az ősi kultúrák, a különböző írásjelek, szimbólumok témája, és – mint mondja – van még benne tartalék. – Képzős egyetemi éveim elején kezdtem tudatosan használni és alkalmazni az úgynevezett pszeudoírást vagy hieroglifákat, amik az utóbbi években még tudatosabban tértek vissza munkáimban – mutat egy hármas képcsoportra, amelyen a női, a férfi és a kettőt egyesítő energiák szimbolikus maszkjai láthatók. A kép felülete is különleges, nem teljesen sík, amit magam is megtapinthatok. Ez is egyfajta játék a technikával, tudom meg az alkotótól, ahogy játék az is, hogy a kollektív tudatalattira apellálva sosem volt, de mégis ismerősnek tetsző jelekkel „csapja be” a nézőt. – Az illúzióval játszom, vallja, hozzátéve, hogy képeihez érdemes mindig közel menni és kicsit elidőzni, hogy megláthassuk az elrejtett figurákat, arcokat.

Tanítás és tanulás
Művészi tevékenysége mellett Tamás tanít is: – Korábban középiskolában, majd egy művészeti szabad iskolában tanítottam rajzot és vizuális kultúrát, jelenleg pedig magántanárként dolgozom, felvételire, művészeti felsőoktatásra készítem fel tanítványaimat. Nemcsak ők tanulnak tőlem, én is rengeteget tanulok tőlük. Maga az alkotás is egy állandó tanulás, játék, ugyanakkor harc és küzdelem, rendkívül izgalmas folyamat, amelynek során sok mindent megtudhatunk önmagunkról is.

Otthon a II. kerületben
– Tízéves koromtól laktunk Pesthidegkúton, a szüleim most is ott élnek. Az egyetemi éveket Pesten töltöttem, a Teréz körúton volt a műtermem, de jó húsz éve visszaköltöztem Budára. Mostani műteremlakásom előtt a közeli Orsó utcában laktam, és nagyon megszerettem a környéket, a Pasaréti teret, Nagy Imre és Bartók Béla egykori otthonát (Bartók egyébként is nagy kedvencem már kamaszkorom óta). Pasarét egy kis falu a városban, ahol minden megtalálható, szinte le lehet élni úgy egy életet, hogy ki sem tesszük a lábunkat innen (ezért is nagyon örültem, hogy ismét kinyitott a Kelemen László utcai kis posta).

Amikor tizenévesen elkezdtem rajzolni, gyakran jártam ki a természetbe, a hidegkúti repülőtérre, fákat, gyökereket rajzoltam le, ami sokat lendített rajzkészségemen. A Kisképzőbe való felvételimre is itt készültem: a tanárnőm a Bimbó úton lakott, én pedig gördeszkával, mappával a hónom alatt mentem hozzá. Voltak őrült dolgaim, amiből mára csak a motorozás maradt.

Buda, és ezen belül a II. kerület hihetetlenül jó hely, rengeteg inspirációt tud adni. Ha rajtam múlik, soha nem költözöm el innen.

Utazás a mágikus világba
– Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy a tavaly a fennállásának 250. évfordulóját ünneplő BÁV ART Galéria és Aukciós házban hét festményemet is kiállították, amelyek a Szent István körúti épületben most is megtekinthetők és megvásárolhatók – mondta el Horváth Tamás István.

A Bábel kód címet viselő tárlat anyaga – majdnem teljes egészében – a zágrábi Liszt intézetben volt kiállítva októberben, Pesthidegkúton pedig január 25-ig lehet megtekinteni a két művész alkotásait; Kerekes Gábor Lebegő város című futurisztikus sorozatát, amelyben az életet a földről a levegőbe helyezi át, és Horváth Tamás István sajátos jelrendszerével mágikus világokat teremtő képeit. A kiállítást Tánczos Korinna művészeti menedzser nyitotta meg, és invitálta utazásra a megjelenteket térben és időben, a művészek – első pillantásra különbözőnek tűnő, mégis sok hasonlóságot hordozó – világába.

Péter Zsuzsanna