Egy rém sportos család

A Kropkó nevet azonban nemcsak miatta érdemes megjegyezni. A kiváló sportembernek és szintén válogatott triatlonista feleségének, Andreának négy gyermeke született, akik tehetségüknek és hozzáállásuknak, valamint a szülői mintának és támogatásnak köszönhetően máris fantasztikus eredményeket tudhatnak magukénak.

Hosszasan próbálok időpontot egyeztetni egy személyes találkozóra az egész családdal, de ez Kropkóéknál teljesen lehetetlen. Végül négyesben ülünk le beszélgetni az édesanyával és a két naggyal, Mártival és Marcival. Az édesapa külföldön van, az ikrek, Jázmin és Ábel egy vidéken megrendezett úszóversenyen. Hétköznap iskola és edzések, hétvégén versenyek – ilyen az élete az élsportoló gyerekeknek.

Irány az olimpia?!

– Péterrel egy edzőtáborban ismerkedtem meg – meséli a kezdetekre vonatkozó kérdésemre Andrea –, és bár mindkettőnk életében kiemelt szerepet játszott a sport, nem akartunk a gyerekeinkből versenyzőt faragni. Azt persze fontosnak tartottuk, hogy szeressék a mozgást és megtanuljanak biztonságosan úszni, így már pici koruktól vittük őket uszodába, illetve a nagyok néptáncolni kezdtek a Csillagszemű táncegyüttesnél, amit nagyon szerettek. Kilenc évig táncoltak, de mert egyre több fellépésük lett, egyre nehezebb volt összeegyeztetni a táncot és az úszást. Választani kellett, és a gyerekek egyértelműen az úszás mellett döntöttek. Először egy Mikulás-kupán indították őket, amit meg is nyertek. Nem volt menekvés, elindultunk a „lejtőn” – nevet össze az édesanya Mártival és Marcival.

Néhány év úszás után a gyerekek – szüleik nyomdokaiba lépve – triatlonozni kezdtek, mivel az szerintük sokkal izgalmasabb sportág, pontosabban három sportág: úszás, kerékpározás, futás. A váltás annyira jó ötletnek bizonyult, hogy Márti a közelmúltban már olimpiai kvalifikációs pontokat szerezni utazott világkupára Japánba, majd Chilébe, mert nagy álma, hogy kijusson a 2024-es párizsi játékokra.

– A triatlonban 28-30 éves korukra szokták elérni csúcsformájukat a versenyzők – magyarázza a jelenleg juniornak számító 19 éves lány. – Az én korosztályom nem igazán indul ilyen versenyeken, így felnőttekkel – köztük olimpikonokkal – kerültem össze, és az eredményeim alapján a magyarok között pillanatnyilag második vagyok az olimpiai ranglistán.

– Ez azért nagy dolog – veszi át a szót az édesanya –, mert a többi felnőtt versenyző nem két, hanem tíz vagy több versenyen van túl, ahol gyűjteni tudta a kvalifikációs pontokat.

A versenyeken kívül is sok izgalom akad egy-egy ilyen út során, aminek a fiatal sportoló rendszerint egyedül vág neki. Lettországban verseny előtt törte el a lábát, Chilében pedig a kerékpárja romlott el, de szerinte édesanyja jobban izgul ilyenkor itthon, mint ő.

– Nyitott ember vagyok, szeretek utazni, idegen nyelven megszólalni és szeretem a kihívásokat, a váratlan helyzeteket. Ettől csak talpraesetté válik az ember – állítja.

Büszkeség és nehézségek

Amit a gyerekek mostanáig elértek, arra szüleik sem számítottak, és ahogy Andrea mondja, a büszkeség és öröm mellett anyagilag és a család életének szervezésében is egyre nagyobb kihívást jelent az ilyen szintű sportolás. Nagyon hálásak az önkormányzatnak, pontosabban az önkormányzat Hajós Alfréd-sportösztöndíjának, amit idén már harmadik alkalommal adtak át. Az első évben a két lány, tavaly Márti és Marci, idén pedig Jázmin részesülhetett a támogatásban.

– Óriási segítség ez nekünk, mert mi egyelőre tényleg saját kasszából finanszírozzuk a gyerekek sportolását – hangsúlyozza Andrea. – Ha utazni kell, akkor az útiköltséget, a szállást, a felszerelést is magunk álljuk. Mártinak a svájci olimpiai bajnok kerékpározó hölgy ajánlotta fel a saját gépét, azzal versenyez. Egy ilyen kategóriájú biciklit mi nem tudnánk megvenni.

Márti csak ebben az évben hét nemzetközi érmet hozhatott haza. Az idei szlovákiai aquatlon világbajnokságon a juniorok között ő is és két évvel fiatalabb öccse is aranyérmes lett, a felnőtt- és összetett versenyben Márti második, Marci harmadik helyet szerzett. A szintén 2022 nyarán Montrealban megrendezett triatlon világbajnokságon a testvérek először szerepeltek közös váltóban, ráadásul U23-as csapatban, azaz ifi, illetve junior létükre a felnőtt 23 évesek között, és érték el a negyedik helyet.

Jó tanulók, jó sportolók

Nemcsak a sportban, a tanulásban is kiválóan teljesítenek a Kropkó gyerekek. Mind a négyen a Fillér Utcai Általános Iskolába jártak, ma már csak a kicsik tanulnak ott. Marci a Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulója, Márti pedig a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) hallgatója. Sokat köszönhetnek a Fillér iskolának, mondja Andrea, mert minden támogatást megkapnak a pedagógusoktól, hogy a gyerekek sportolhassanak, a német tagozaton, ahol Márti nulláról indulva a nyelvvizsgáig jutott, illetve az angolórákon pedig megalapozták nyelvtudásukat. Márti angolul is kiválóan beszél, a gimnáziumban franciát tanult, de a chilei út után elhatározta, megtanul spanyolul is. De hogy minderre honnan van ideje és energiája, az még a család előtt is rejtély, hiszen mindeközben 4.9-es átlaggal és rektori dicsérettel végezte el az egyetem első évét.

A Kölcsey gimnáziummal, ahol Márti is, sőt korábban Andrea is érettségizett, szintén maximálisan elégedettek, ott is támogató közegre találtak. Marci most tizenegyedikes, nincs még pontos elképzelése, hogy hol szeretne továbbtanulni, de a sport biztosan élete meghatározó része marad.

– Mártival teljesen kézen fogva haladtunk a táncban, sportban, és eleinte volt köztünk egy kis rivalizálás is – meséli a begipszelt karú fiatalember, aki egy mezei futóversenyen szerezte csúnya sérülését. – Az én célom is az, hogy kijussak az olimpiára, de majd csak Los Angelesbe 2028-ban; egyrészt a korom miatt, másrészt pedig azért, mert nagyon erős a mezőny a férfi triatlonban.

Jázmin és Ábel elsősorban úszik, bár már indultak és szép eredményeket is hoztak triatlonban. A napi két úszásedzés mellett heti egyszer futnak, de Jázmin már így is megnyer szinte minden futóversenyt, ahol elindul. A Kaptatón eddig mindig aranyérmet szerzett, de a legutóbbi Atlétika Diákolimpia mezei futóversenyének országos fordulóján is a dobogó legfelső fokára állhatott.

– Addig kell eredményeket elérnem, amíg Jázmin fel nem nő – nevet az idősebb nővér.

– Jázmin valóban kiemelkedően tehetséges – teszi hozzá Andrea. – Azóta, hogy pici gyerekként elkezdett szaladgálni, tökéletes stílusban fut (mint egy etióp atléta, szól közbe félig tréfásan Marci). A többieknek meg kellett tanítanunk a futás technikáját, de neki soha semmit nem kellett megmutatni vagy kijavítani. A nővéréhez hasonlóan ő is maximalista, mindenbe – sportba, tanulásba – rengeteg energiát fektet, csak a száz százalékkal elégedett. Ábelt más fából faragták, ő sokkal lazább. Jázmin órákat tanul egy-egy dolgozatra, Ábel előtte átnézi, de így is hasonló jegyeket szerez.

Az ötödik gyerek

Amíg beszélgetünk, a konyhából finom illatok jelzik, hogy lassan elkészül az ebéd, amit Andrea, miután reggel elvitte az ikreket a versenyre, még az interjú előtt gyorsan feltett. Ez is egy extrém sport, jegyzem meg, négy élsportoló édesanyjának, menedzserének és részben edzőjének lenni, mindezt munka és háziasszonyi teendők mellett. De Andreának végtelen energiája és nagy szíve van. Ezt bizonyítja az is, hogy magukhoz vették Márti korábbi osztálytársát, Gergőt, aki kisiskolásként került a szülői házból gyermekotthonba, és Kropkóék úgy gondolták, ahol négynek jut szeretetből és gondoskodásból, ott az ötödik sem fog hiányt szenvedni. Neki is ugyanúgy megadnak mindent, mint a vér szerinti gyerekeknek, hogy hozzájuk hasonlóan csak a tanulásra és a sportra legyen gondja. Gergő a kosárlabdát választotta, és persze kirándul, nyaral, túrázik a családdal (Kropkóék ugyanis nagy túrázók és kempingezők, 35 kilométerig meg sem állnak). Gergő kitűnően érettségizett, nyelvvizsgát és jogosítványt szerzett, jelenleg másodéves a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol mérnök-informatikusnak tanul. Neki köszönhető a többiek matektudása, mert Gergő nemcsak érti, de el is tudja magyarázni a matematika rejtelmeit.

Ünnepek

Márton-napon túl, karácsonyon innen vagyunk, a beszélgetésben ezek a témák is előkerülnek. Marci névnapját a kötelező libával ünnepli a család, a karácsony pedig náluk is a legnagyobb családi ünnep, amire Márton-nap másnapjától – Gergő és Jázmin már szeptembertől – készülnek. Az adventi koszorút és a lakásdíszek zömét saját kezűleg készítik, és advent minden hétvégéjére finom süteményeket sütnek.

– A karácsonyi ajándékozás nálunk sokórás program – meséli Andrea –, mert egyszerre csak egy valaki bontja ki az ajándékát, a többiek megvárják, lesik, hogy sikerült-e eltalálni a vágyát, ízlését. A karácsonyi menü is csak az ünnepkor kerül asztalra, amit már nagyon szoktak várni a gyerekek.

– Idén fantasztikus meglepetéssel készülök – kiállt fel lelkesen Márti –, de sajnos nem árulhatom el, megtudná az egész kerület…

Empátia, támogatás, szeretet

Sok mindenről szó esik még, előkerülnek a minden évben összeállított fényképalbumok, megcsodálom a gyerekek tényleg elképesztően gazdag kupa- és éremgyűjteményét, közben a lábamhoz dörgölőzik egy kedves kismacska, mert természetesen befogadták az anyja által elutasított cirmost is. Empátia, támogatás, szeretet – ez jut eszembe Kropkóékról és ez az, ami kifogyhatatlan energiát ad és hihetetlen teljesítményre tesz képessé. Ahogy a családfő fogalmazott korábban: „Az élsport talán a legfényesebb fejezet lesz életük könyvében, de „csak” egy fejezet, és a többire is készülni kell, hogy a versenyzés befejezése után ne maradjanak üresen a könyv lapjai.”

Péter Zsuzsanna