Asztrológiai ikrek voltak...

Az állítás fordítva is igaz.

Ahogy Hernádi fogalmazott: „Asztrológiai ikrek vagyunk. Mind a ketten a Szűz jegyében születtünk. Aztán prostik lettünk”.

Nem élhettek egymás nélkül. 

Hernádi Gyula forgatókönyvet írt,  Jancsó Miklós filmet csinált belőle. 

Egy húron pendültek. Ahogy mondani szokták, szavak nélkül is megértették egymást. Pedig ők igazán a szavak emberei voltak…

         Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mindkét zseniális embert jól ismertem, Hernádi Gyulához több évtizedes barátság fűzött.

Azt  hiszem, Hernádi Gyula rossz helyre született. Ha történetesen Amerikában látja meg a napvilágot, világhírű íróvá, nemzetközi showmanné nőtte volna ki magát. Mivel kis hazánkban tette le a gólya, így magyar híresség lett belőle. 

Irodalmi elismerése „fentről” későn érkezett meg. 73 évesen kapta csak meg a Kossuth-díjat.

Könyvei egyelőre nem kötelező olvasmányok. Ennek ellenére széles olvasótábora falta az írásait. 

Átírta a hagyományos horoszkópot, megtalálta az örök élet titkát, megmutatta, mik voltunk és mik leszünk. Fantasztikus ötletei voltak. Csillagszóró címmel színdarabot írt a pilótákról. Sosem találná ki senki, hol adatta elő a darabját. A Budapest–Larnaca repülőjáraton, 37 ezer lábnyi távolságban a Földtől.

A különös színházi esemény bekerült a Guinness-rekordok könyvébe. 

 Hernádi megalakította a Boldogság Pártot. S hogy ő maga boldog volt-e? 

Imádta a női nemet, sok pénzt költött szép lányokra, asszonyokra. Újbudán, a Kopaszi-gát közelében élt békességben feleségével, de kerületünkben vett elegánsan berendezett lakást barátnőjének. 

Kiszámította, meddig fog élni. Százon felül tippelte, kissé tévedett, a nyolcvanat sem érte meg. Pedig nagyon várta ezt a kort, úgy vélte, hatalmas ünneplésben lesz része. 

Ikertársa, Jancsó Miklós világhírű filmrendező, a II. kerület lakója volt. 37 éves korában készítette el első nagyjátékfilmjét, „A harangok Rómába mentek” címmel. S utána jött – már szinte menetrendszerűen – a többi legendássá vált  alkotása, többek között a Szegénylegények, a Csillagosok, katonák, a Fényes szelek, az Égi bárány...

Ha jól számoltam, 30 nagyjátékfilmet, illetve 29 kisjáték- és dokumentumfilmet alkotott. 

A kétszeres Kossuth-díjas filmrendező hazai és nemzetközi díjait nem sorolom. Mindent megkapott, amit egy filmrendező csak legszebb álmaiban kívánhat magának. A Jancsó–Hernádi filmekre tódultak a magyar nézők. 

Pedig a filmek sztorijai elég ködösek voltak. Nem volt sok szöveg. Sokszor csak félmondatok hangzottak el. Katonák masíroztak, lovasok körbe-körbe száguldoztak a réten vagy a pusztában. Jöttek-mentek a nép fiai...

Mégis, mi volt annyira vonzó a Jancsó-filmekben? A sokszor rejtélyes, elgondolkodtató mondanivalón túl a meztelen nők, akik minden Jancsó-filmben feltűntek vagy szólóban, vagy csapatostul, igazán csak a látvány kedvéért, látszólag minden funkció nélkül. Jancsó mesélte, hogy akkori felesége, a szintén filmrendező Mészáros Márta hiányolta a kiváló Madaras József, Kozák András vagy Balázsovits Lajos mellől a több női szereplőt a filmekből. Hernádiék aztán naturalista dramaturgiával oldották meg a hiányt.

A „Magánbűnök és közerkölcsök” című, 1976-os filmben szerepelt először mozifilmben Cicciolina, aki statisztaként pucérkodott. Jancsónak ezt az olasz–jugoszláv koprodukcióban készült alkotását Itáliában egy évig nem engedték bemutatni pornográfia vádja miatt, és nálunk is csak a nyolcvanas években kerülhetett moziba.
        
A zseniális filmes „ikerpárral” a Budapest szálló kevéssé látogatott félemeleti presszójában találkoztam többször is – Jancsó Miklós szerette elkerülni a kíváncsi tekinteteket. Az egyik ilyen találkozásunkkor jelentette be Hernádi, hogy hamarosan megjelenik az új regénye. 

– Miről szól? – érdeklődött Jancsó.
– Rólad. Jancsó Miklós szerelmei a címe. Mind az 514 szerelmi történet óriási sztori.
– Gyula, hülyéskedsz?
– Szoktam én hülyéskedni?
– Soha nem volt ennyi szerelmem.
– De nekem volt. Nagyobb durranás lesz, ha ezeket a nőket a könyvben neked adom.

Jancsó jót mulatott a dolgon, de nem igazán tiltakozott. 

Egyik késői közös munkájuk az „Utolsó vacsora az arabs szürkénél” címmel ment a mozikban. Érdekessége, hogy a történet egy része az egykori, akkor már romos rózsadombi SZOT-szállóban játszódott. 

Jancsó Miklós magas kort ért meg, 92 évesen ment el. Nyolcvankilenc esztendős korában találkoztam vele utoljára. 

– Miklós, ha újrakezdhetnéd? – kérdeztem tőle.
– Milliomos lennék, és hobbiból filmeket készítenék Hernádival – mondta.

Jancsó Miklós szeptember 27-én született, 102 éve.

Kemény György

 

/Képeinken: Jancsó Miklós és Hernádi Gyula/