|
|
Gurmai Beáta igazi lokálpatrióta, aki csaknem húsz éve él a II. kerületben és
négy szőke kislány édesanyja. Gyermekei ihlették tavaly megjelent Világszám című
mesekönyvét.
Több álmát sikerült már valóra váltania, készített rajzfilmet is,
legújabb projektjének főszereplője pedig újra a család.
Budán nőttem fel, majd az egyetem után – anyukám támogatásával – vettem egy
kicsi, nagyon rossz állapotban lévő lakást Felhévízen. Aztán külföldön gyakornokoskodtam,
és összespóroltam a felújítás árát. A férjem, Pálvölgyi Balázs anno a belvárosi
legénylakásából költözött oda, és a mai napig viccel azzal, hogy azért vett el,
hogy visszaköltözhessen Budára, ahol felnőtt.
Hogy ismerte meg a férjét?
Egy évfolyamra jártunk, de csak az egyetem doktori iskolájában találtunk egymásra.
Azt mondta, hogy egy nap az előadóteremben feltűnt neki egy belevaló, szőke, hosszú
hajú lány, akit mindenképp meg akart ismerni. A könyvtárban aztán mellém ült,
és elhívott az egyik koncertjére. Az első randevúnkon kiderült, hogy neki is két
testvére van, ahogy nekem, majd ott rögtön megbeszéltük, hogy mi négy gyereket
szeretnénk. Kiskorom óta nagycsaládra vágytam.
Ez az álmuk valóra vált.
Óriási kegyelemnek érzem. Első gyerekünk ideális kisbaba volt, minden könnyen
ment vele, így aztán bátran vállaltuk a többieket. Mindannyian egyéniségek, másban
tehetségesek: Léda rajzol, Minna kézműveskedik, Loli táncol, Paula lételméleti
kérdéseket elemez; minden egyes nap rácsodálkozunk a képességeikre, személyiségükre,
alkotókedvükre. A szülővé válás is nagyon ihlető és izgalmas, mindig más kihívások
elé állít bennünket. Úgy érzem, napról napra tanuljuk a szülőséget, és ez jó.
Min dolgozik most?
A lányok mellett a Hozzuk divatba a családot! című projekt köti le minden energiámat.
Fontosnak tartom, hogy reklámozzuk a családot, hiszen az egy biztonságot adó burok,
amely szárnyakat adhat a gyereknek. A család – és ez nem csak az én személyes
meggyőződésem, sok szakember írt erről tanulmányt – a testi-lelki egészség kulcsa.
Hogyan lehet reklámozni a családot?
Befejeztem a Borka könyve munkacímű mesekönyv megírását. Ez egy családi ki-kicsoda,
amelyet várhatóan novemberben jelentet meg a Centrál Média Kiadó. Ehhez készülne
– ha sikerül támogatót szereznünk – egy többgenerációs honlap. Az ötlethez kapcsolódik
továbbá a Borka és a varázsruha című rajzfilmsorozat. A film főhősének van egy
varázsruhája – a családjukban öröklődő viselet –, amely maga a családi legendárium.
Az életre hívott családi történetek segítenek neki feldolgozni a problémáit. Fontos
téma például a családi veszekedés.
A családi veszekedés része az önök életének is?
Elképesztő férjem van. Ha nézeteltérésünk támad, humorral kezeli, nagyon jól
ért hozzám. Tudom, hogy a mai világban ez szinte elképzelhetetlen, de mi alig
veszekszünk. Bátran támaszkodhatok rá, társ a gyereknevelésben és a munkában,
az álmaim megvalósításában. A család erre jó, egymás öröme, vigasza és támasza
lehetünk. Ez a kis mag pedig szervesen kapcsolódik a tágabb környezetéhez.
A rajzfilm zenéjét férje zenekara komponálta. Régóta zenél?
Amikor megismerkedtünk, a Laokoón Csoport tagja volt. A 12 fős zenekarban zenélt
többek között Palya Bea és Gryllus Samu is. Egy idő után szétszéledt az együttes,
a gyerekek mellett a férjemnek se volt ideje zenélni. Kiscsoport néven alakultak
újra, kisebb formációban. Egyre több helyen lépnek fel, szeptember 27-én például
a Marczibányi Téri Művelődési Központban lesz a Világszámhoz készült izgalmas
mesekönyvkoncertjük.
Sok szállal kötődnek a kerülethez.
Igazi lokálpatrióták vagyunk. Összetartó közösség él az utcánkban, kötődünk a
Margit körúti ferences közösséghez is, nagyon sok barátunk van. A férjemmel irodalmi
szeánszokat rendezünk, legutóbb Térey János és Poós Zoltán olvasott fel. Egyik
kedvenc helyem a csodálatos Lukács-kert, de szeretjük a Lövőház utca hangulatát,
a Millenárist, a zöld játszótereket. A II. kerület egy nyugodt sziget, máshol
elveszettnek érzem magam.
Novák Zsófi Aliz
|
| |