Gera Zoltán és Gera Zoli...

Az azonos név inkább a színészt zavarta, végtére is vagy hét évtizedet húzott le ezzel a névvel a világot jelentő deszkák és a filmes kamerák világában. Benne volt a telefonkönyvben, de a neve mellett nem tüntette fel, hogy színész…
Soha nem gondolta, hogy mestersége címerét is jó lett volna odaírni. Ha Gera Zoltán, akkor világos, hogy ki lehet ő. Nem számított arra, hogy idős korára lesz még egy Gera, a Ferencváros válogatott futballistája, a szurkolók kedvence. Miután a telefonkönyvben fellelték a nevét, semmi akadálya nem volt, hogy a színészt telefonon és illatos szerelmes levelekkel zaklassák. Gera művész úr, akinek ismert volt a humorérzéke, csak mosolygott, esze ágában sem volt felkeresni a focistát, hogy legalább egy kis jellel különböztesse meg nevét az övétől.
De most hagyjuk az aranylábú „gerazolit”, hiszen a Kossuth-díjas művész, az egykori Nemzet Színésze élete akár egy regényt is megérne...
A Szilágyi Erzsébet fasori fodrászatban, ahol mindketten törzsvendégek voltunk, gyakran találkoztunk, összebarátkoztunk. Meghívott Bimbó úti lakásába is, ott is jókat beszélgettünk. Gera Zoltánnal mindenről lehetett társalogni. Behatóan foglalkozott a távol-keleti kultúrával, a buddhizmussal, az asztrológiával és más okkult tudományokkal. Angolul, németül, franciául anyanyelvi szinten beszélt. Könyvespolcán ennek megfelelően rengeteg idegen nyelvű könyvet láttam. Többnyelvűségéből hátránya is származott. 1964-ben, Angliába írt levele miatt, amelyben rendszerkritikát fogalmazott meg, izgatás vádjával tíz hónap börtönbüntetést kapott.
Ezzel a „lyukkal” az életrajzán két évig nem tudott színészként elhelyezkedni. A rendszerváltás után az Antall-kormány rehabilitálta, régi ítéletét megsemmisítették. Attól kezdve a pályája újra töretlenül haladt felfelé, az említett díjakat is ekkor kapta meg.
Igaz, érthetetlenül későn. A Kossuth-díjat nyolcvanévesen, a Nemzet Színészének pedig kilencvenéves kora után választották. De ugorjunk vissza kilenc évtizedet!

Bodrogi Gyula, Gera Zoltán, Szacsvay László és Csala Zsuzsa színművészek,
a Dr.Bubó című animáció szinkronfelvételén.

Nem sokkal a születése után eldőlt, hogy színész lesz. Apja, Hosszú Zoltán, a Nemzeti Színház örökös tagja volt. Fia örökölte a tehetségét, de a nevét nem, mert házasságon kívül született. Így édesanyja, Gera Julianna nevére anyakönyvezték. A kis Gera Zolit a nagynénik nevelték, aztán hamar önálló útra tért. 1939-ben, 16 esztendősen a Belvárosi Színházban kapott kisebb szerepeket. Egy évvel később Inke Rezső vándortársulatához szegődött, ahol belekóstolhatott a vándorszínészek életébe. Érdekesség, hogy Inke direktor fiával, Inke Lászlóval, a „magyar Kojakkal” pár évtizeddel később több tévéjátékban is együtt szerepeltek, jó barátok lettek.

Gera Zoltán kalandos ifjúságának következő állomása a Nemzeti Bábjátékok lett, amely Magyarország első bábszínháza volt.
„Vézna, 18 éves kamaszként én voltam az Arany János Toldijához készült Toldi Miklós báb mozgatója. Roppant erősnek éreztem magam ebben a szerepben. Szinte már attól a tudattól izmosabb lettem, hogy én vagyok Toldi Miklós” – emlékezett.

Több száz színdarabban, filmben, tévéjátékban szerepelt, a szinkronban többek között olyan világsztároknak adta a hangját, mint Jean Gabin. Kedvenc filmjének a Retúrt tartotta, amely egy vonat fülkéjében játszódott. „Úristen, micsoda kollégákkal! Agárdy Gábor, Kibédi Ervin, Sinkovits Imre” – mesélte.

Csákányi László, Gera Zoltán, Agárdy Gábor és Schubert Éva színművész 1972-ben

Számtalan hobbija közül hármat emelt ki: a nyelvtanulást, fotózást és a természet csendjének figyelését. Apropó fotózás! Eredetileg fényképészinasnak adták be a nevelő nagynénik. Amikor látogatóban voltam rózsadombi otthonában, kérésemre rólam is készített néhány képet. Azokat a pillanatokat kapta el, amikor grimaszokat vágtam beszélgetés közben. Nem művészfotókat akart csinálni, inkább vicceseket. Mert Gera Zoltán – ahogy ő mondta – imádott marháskodni.

Vígszínház, 1961: a Huncut kísértet című zenés műben Cosme szerepének jelmezében

A kabaréjelenetekben is igazán otthon érezte magát. A Magyar Televízió sokszor ismételte a  két nagymester világbajnoki sakkmérkőzését parodizáló jelenetet. Az Alfonzó–Gera Zoltán kettős sakkbohózatán könnyesre kacagta magát a tévénéző.

1974: A rádió Kabarészínházának szilveszteri bemutatója Kazal Lászlóval

Gera magánemberként is szeretett sakkozni. Engem is megtisztelt azzal, hogy meginvitált egy sakkpartira. „Tudsz sakkozni?” – kérdezte. „Elég jól játszom” – szerénykedtem. „Akkor nézzük, mit tudsz!” Felállítottuk a bábukat. A király előtti gyaloggal kezdtem. „Te tényleg tudsz sakkozni” – állapította meg. „Döntetlent ajánlok – mondta anélkül, hogy egyet is lépett volna. Persze, hogy elfogadtam. Némi humorérzékem nekem is van.
A kiváló, sokoldalú színész hosszú, tartalmas életet élt, 92 éves korában halt meg. S hogy szalad az idő! Idén augusztus 19-én lenne százéves.

Kemény György