Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Kilenc év után ismét színpadon

2017. szeptember 25.

  Bár Felkai Eszter Budapesten, a II. kerületben él, neve Békéscsabán vált fogalommá. A Jászai Mari-díjas színművész közel ötven évet töltött a Békéscsabai Jókai Színházban, ahol több mint kétszáz szerepben mutathatta meg sokoldalú tehetségét.

 Ez idő alatt a színházirodalom legnagyobb klasszikus hősnői mellett kortárs darabok és könnyedebb hangvételű színművek nőalakjait is életre keltette. A pályáját táncosnőként kezdő művész színészi munkája mellett mintegy hatvan darabot – mesejátékot, operettet, musicalt – koreografált. 2007-ben visszavonult, majd kilenc év kihagyás után újra színpadra állt; Örkény István Macskajáték című remekművében alakítja Orbánné szerepét. A darabot szeptemberben Budapesten három helyszínen – a Thália Színházban a Vidéki Színházak fesztiválján, a József Attila Színházban a Színházak Éjszakáján, valamint a II. kerületi Klebelsberg Kultúrkúriában – láthatta a közönség.

– Amikor 65 éves lettem, úgy döntöttem, abbahagyom – meséli bel-budai otthonában a ma is tűzrőlpattant, csinos, fiatalos színművész. – Azóta minden évben hívtak a színháztól, hogy jöjjek vissza, játsszak el bármit, amit csak akarok, de én hajthatatlan maradtam. Tavaly azután a Jókai Színház igazgatója, Seregi Zoltán új ajánlattal állt elő: nem lenne-e kedvem eljátszani Orbánnét a Macskajátékban. Na, ez már szíven ütött. Kis türelmet kértem tőle, hogy még egyszer elolvashassam a darabot, kíváncsi voltam, hogy most milyen hatással lesz rám. Már az ötödik oldalnál úgy éreztem, mintha a saját mondataimat olvasnám. Erre nem lehetett nemet mondani.

Milyen érzés volt kilenc év kihagyás után ismét színpadra állni?

Mintha előző nap mentem volna le. Nagyon jó érzés volt újra összejönni a kollégákkal, remekül próbáltunk és egy igazán nagyszerű és sikeres előadás született. Igen meghatódtam, amikor a premieren a társulat az Örökös Tag címet adományozta nekem. Az előadást Juhász Róza rendezte, aki egyébként több szállal kötődik a II. kerülethez és a Klebelsberg Kultúrkúriához. A legnagyobb megtiszteltetés az volt, hogy Örkény István özvegye, a Kossuth-díjas dramaturg, Radnóti Zsuzsa kétszer is eljött az előadásra. Elmondta, hogy ő már számos Macskajáték-előadást és Orbánné-figurát látott, de voltak olyan színek, amikkel most találkozott először.

Táncosként kezdte a pályáját, hogy lett mégis színművész?

A szolnoki színház akkori igazgatója, Berényi Gábor látott meg engem egy táncos szerepben és hívott el Szolnokra. Már az első évadban három főszerepet kaptam, egy szubrettet és két prózai szerepet. Ott ismertem meg húszéves koromban a férjemet, Gálfy Lászlót, aki akkor már vezető színész volt. Az életünk attól fogva összekapcsolódott, együtt mentünk először Győrbe, majd 1966-ban Békéscsabára. A békéscsabai évek gyönyörűek voltak, rengeteget játszhattam, és koreográfusként is sok szép feladatom volt. Csodálatos szerepek találtak meg, amelyek mindig előbbre vittek, valósággal doppingoltak, és – ami minden színészt éltet – a közönség szeretetét is éreztük, élveztük.

Miért hagyta abba ezt az igazán sikeres színészi pályát?

Ezt nagyon sokan megkérdezik tőlem, pedig a válasz logikus: nem akartam megvárni azt a pontot, amikor a közönség észreveszi, hogy jobb lenne már visszavonulnom. Én magam is láttam erre példát, ami azért szomorú, mert lerombolja a mítoszt. Arra gondoltam, hogy tapintatból biztos nekem se szólnának, ha ez bekövetkezne. Adtam hát magamnak egy időpontot, a 65. születésnapomat. Akkor végzett az osztályom is – a színház úgynevezett Színitanházában tanítottam –, és sajnos akkor veszítettem el a férjemet is.

Nem bánta meg a döntését?

Egy pillanatra sem. Hiányzott már, hogy egy kicsit a magam ura legyek, oda menjek, azt csináljak, amit szeretnék. Azóta évente kétszer utazom. Legutóbb a Baltikumban jártam, ami csodálatos pontja a világnak, és megnéztem a gyönyörű Szentpétervárt is. Úgy érzem, sikerült egyensúlyt találnom. A Macskajátékot egyszerűen muszáj volt elvállalnom, de mellette marad időm, hogy itt, Budapesten is élhessem az életemet, például színházba járjak. Legutóbb tanítványommal, Vadász Gáborral néztük meg a Hegedűs a háztetőn című musicalt, most pedig a Gyarmati Fanni naplójából készült estre készülök.

Hogy érzi magát a II. kerületben?

Mindig is szerettem a II. kerületet, így amikor túl nagy lett a pesti lakás, itt kezdtem el új otthont keresni – és meg is találtam itt, ebben az Ybl-díjas lakóparkban, a város szívében. Nagyon szeretek itt lakni, és külön öröm számomra, hogy felléphettem a kerületemben, a Kultúrkúria színpadán. Már régen kiszúrtam magamnak ezt az intézményt. Nem elég, hogy gyönyörű környezetben van, páratlanul igényes és sokoldalú művelődési központ, több rendezvényükön is jártam. De ezenkívül is remek programok vannak a II. kerületben. Amikor abbahagytam a pályámat, első dolgom volt, hogy vettem egy számítógépet és jelentkeztem az önkormányzat ingyenes számítógépes tanfolyamára, majd később az angol nyelvi kurzust is elvégeztem. Beiratkoztam a KSH könyvtárba, úszni a Lukácsba, tornászni a Margit körúti Curves-ba járok – szóval kihasználok minden lehetőséget, amit ez a csodálatos kerület nyújt.

Péter Zsuzsanna