125 éve született Fekete István

„Nem ismertem nála melegszívűbb, békésebb, őszintébb embert”

A ma is az egyik legolvasottabbnak számító magyar író 1900. január 25-én született a Somogy megyei Göllén, 1945-től 1970-ben bekövetkezett haláláig azonban Budán, a Tárogató út 77. szám alatt talált otthonra.

A villa érdekessége, hogy két oldalán egy-egy emléktábla tiszteleg valaha itt élt két híres lakója – jobbról Fekete István, balról Rajnai Gábor színművész – emléke előtt, középen pedig az itt működő Jézus Szíve-kápolna bejárata található. Az író születésének 125. évfordulóján e kápolnában tartottak szentmisével egybekötött megemlékezést. 
Fekete István fia, ifj. Fekete István az 1956-os forradalom után elhagyta Magyarországot, 1963 óta Chicagóban él. 93 évesen nem vállalkozott a hosszú utazásra, de levélben köszöntötte édesapja tisztelőit, és nemcsak az író alakját, de a kápolna történetét is felidézte. „Nekem kisgyermekkorom óta bálvány volt Édesapám.

Nem idealizálom őt, de hosszú életem alatt nem ismertem nála melegszívűbb, békésebb, őszintébb embert” – írta, majd kitért a kápolna történetére, amely „szorosan összefonódik Édesapám emberi és szellemi örökségével”.

Ahogy megtudhattuk, 1950-ben az író meglátta az utcán a Szent Ferenc Lányai rendházból kilakoltatott apácákat, amint „megmaradt kis motyójukkal teljes félelemben és bizonytalanságban álldogáltak a csodára várva”, és befogadta őket otthonába, a földszinti lakás nagy méretű ebédlőjébe, amelyből később kialakították a kápolnát. „Úgy érzem, a kápolna ő maga: a jóság, a hit, a befogadás, az adás és a szeretet szimbóluma” – fogalmazott ifj. Fekete István, majd így folytatódik a levél: „Édesapám szeretett és tisztelt író, kiváló humanista volt. Történetei itt vannak velünk, csak meg kell hívnunk őt magunk közé, és szívesen mesél, tanácsokkal lát el... […] Megidézzük mindazt, amit életművével ránk hagyott, hogy tovább éljen bennünk, ami nem más, mint az eredendő jóban való hit ereje és a természet tisztelete.”

A Tárogató úti épület emléktáblával és az ott működő kápolnával őrzi az író emlékét

A felolvasást követően a misét celebráló Lengyel Donát atya is személyes visszaemlékezéssel kezdte beszédét. Ahogy elmondta, az első könyv, amelyet gyerekként végigolvasott Fekete István Téli berek című regénye volt. Évtizedekkel később pedig, amikor bátyja gyermekei iskolás korba léptek, megvásárolta Fekete István összes fellelhető művét, és jeles alkalmakkor abból ajándékozott a gyerekeknek, akik – nagybátyjukhoz hasonlóan – az évek során az összes könyvét elolvasták.

Fekete István valóban rendkívül termékeny író volt, bár eredeti szakmája a gazdálkodáshoz kötötte. Tanulmányai után először Bakócán, gróf Mailáth György birtokán kapott segédtiszti állást, majd amikor megnősült, feleségével Ajkára költözött, ahol vezető gazdatisztként dolgozott.

Az írás egész életében foglalkoztatta. Először a Nimród című vadászújságban jelentek meg szakmai cikkei, majd Kittenberger Kálmán és Csathó Kálmán biztatására kezdett szépirodalmi pályájába. Már első regényei is sikeresek lettek. 1936-ban az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság történelmiregény-pályázatára írta meg A koppányi aga testamentumát, amellyel első lett, három év múlva pedig a Zsellérek című regénye nyerte el az első díjat a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regénypályázatán. Az Új Idők című folyóiratban megjelenő írásai és novellái nyomán egyre népszerűbb lett, 1940-ben a Kisfaludy Társaságba is beválasztották.

A II. világháború után politikai okokból tiltólistára került, kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, könyveit nem adták ki, állandó állást nem kapott.

Alkalmi munkákat vállalt, és csupán két egyházi folyóirat, az Új Ember és a Vigilia közölte írásait. 1951-ben a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában kezdett tanítani, és Halászat címmel tankönyvet írt. Ebben az időben írta meg máig legnépszerűbb, magával ragadó állattörténeteit és ifjúsági regényeit, amelyek természetszeretetéről tanúskodnak, és gyönyörűen ábrázolják az ember és a természet viszonyát.

1960-ban megkapta a József Attila-díjat Tüskevár című regényéért, amelyből – más írásaihoz hasonlóan – nagy sikerű film is készült. 1970 januárjában a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Az elismerésnek azonban nem örülhetett sokáig, mert ez év júniusában, hetvenéves korában szívinfarktus következtében elhunyt. Utolsó nagy műve a Ballagó idő című önéletrajzi regény, amelynek folytatását tervezte, de a teljes önéletrajzot már nem tudta befejezni.

Fekete István 1966-ban, az Írók Alkotóházának parkjában, Szigligeten

Fekete István művei, erkölcsi tanulsággal is szolgáló állatmeséi, varázslatos természetleírásai örökérvényűek. Sok-sok generáció nőtt fel ezeken a történeteken, amelyek szeretetről, barátságról, bölcsességről, az ember és a természet harmonikus együttéléséről, valamint az élet csodájáról tanítják az ifjú és kevésbé ifjú olvasókat.      

Péter Zsuzsanna