Budai polgárok a kerületből...

Ő biztonsági őr is, aki egy egész kanapét birtokba vesz. A helyiséget még Huszka Zsolt vásárolta három évtizede, de már kilenc éve lánya, Bíborka viszi az üzletet.

– Nagyapám vésnök volt és apukám is az ötvös szakma mellett kötött ki. Miután nem vettek fel az egyetemre, én is a Práter utcai Kézművesipari Szakképző Iskolába keveredtem, akárcsak ők. Gyerekkoromban a Kacsa utcában laktunk, délutánonként a húgommal bejöttünk ide apuhoz. Mindig szerettem „kreatívkodni”, jól elfoglaltuk magunkat – meséli a fiatal aranyműves, Huszka Bíborka.

– A műhelyt immár kilenc éve én viszem. A három évtized alatt kialakult a törzsközönségünk. Ha személyes a kapcsolat, nagyobb a bizalom, sokan messziről is visszajárnak. Zömében javításokat csinálok, de egyre nagyobb számban vannak készítési megbízások is. Hosszú távon azt szeretném elérni, hogy nagyobb arányban legyenek a saját termékek, mert a kézműves ékszernek ismét van értéke. Saját ötletre és megrendelésre is dolgozom. Ha olyan a megrendelés, ami beindítja a fantáziámat, nagyon tudom szeretni, és jó érzés, ha meg tudom valósítani, amit az emberek kitaláltak. Szeretem kézbe fogni az anyagot, amiből létrehozhatok valamit. Szeretek a magam feje után menni, mert ha hibázom, csak magamat okolhatom. Sosem hiányzott a teljes kiszámíthatóság, talán mert a szüleimtől is ezt láttam, cserébe viszont teljes a szabadságom.

Sok régi ékszer és főleg régi tárgy kerül a kezünkbe, aki behozza, sokszor maga is meglepődik, mennyire régi. Megjavítjuk, amit meg lehet, de amit nem tudunk, az is kaphat új életet: így lesz például ezüst púderszelencéből vagy óratokból medál, régi whiskysdugóból, kiskanálból gyűrű, hústűből hajtű, kanálnyélből karkötő.

A Margit-negyedhez is szeretnék majd csatlakozni, mert pozitív törekvésnek tartom. Szeretek gyerekekkel dolgozni, rendezvényeknél például kézműveskedést tudnék nekik tartani. Nagyon pezsgő életet lehetne élni ezen a részen, ami számomra lényegesen élhetőbb, mint a Duna túloldala. Viszonylag sok a zöld, a fa, közel vannak a parkok, tisztaság van, nyáron a hőség sem olyan, mint a belvárosban.

Gyerekkoromtól a II. kerületnek ezen a részén mozgok, sokan ismernek, míg beérek, tíz-tizenöt emberrel is elbeszélgetek, és ez a jó és bensőséges viszony az emberek között szintén élhetővé teszi a környéket.

Úgy gondolom, minden szolgáltató valahol egy kicsit pszichológus is. Ha meghallgatom az unoka ballagásának történetét, lehet, később nálam készíttetik az eljegyzési gyűrűt. Így lesz kis munkából nagy munka. Az embereknek személyes kapcsolatra van szükségük, archoz kötik a munkát, és ha jól dolgozom, visszajönnek.