Művészet, élmény, tudás, kreativitás

A Bécsi úton, a II. és III. kerület találkozásánál egy, a régi Óbuda hangulatát idéző kis házban található immár tizenkét éve az iskola, amelynek megálmodója és vezetője Török Sára üvegművész, aki férjével, a Szimultán művészeti vezetőjeként és oktatójaként is dolgozó Bukta Norbert festőművésszel együtt vezetett végig minket a zegzugos, több kis műhelynek helyet adó épületen.

– Eredetileg mérnökként végeztem – meséli Török Sára a kezdeteket firtató kérdésemre. – Amikor elvégeztem az egyetemet, megkérdeztem apukámtól, hogy akkor most már csinálhatom-e azt, amit szeretek. Beleegyezését követően elvégeztem egy belsőépítészeti és lakberendező képzést, majd érdeklődésem egyre inkább az üveg felé fordult. A kilencvenes években reneszánszát élt ólmozott üveg készítésével kezdtem „üveges” életemet, ez volt az első technika, amire kis kurzust is szerveztem. Először négy csoportom volt néhány fővel, de amikor látszott, hogy az üvegműhely mellett a tanítás is az életem része lesz, megkerestem néhány barátot, hogy jöjjön el hozzám rajzot, művészettörténetet tanítani, hogy igazán színvonalas képzést nyújtsunk a tanítványoknak, akik ettől valóban többé, gazdagabbá válhatnak. Ezért alapítottam meg az Ars Vitrum Kft.-t is, mert a céges forma már lehetővé tette, hogy szakmai bizonyítványt adó felnőttképzést végezzünk.

A férje is egyike volt az oktatónak felkért barátoknak?

Pontosan. Norbit még főiskolás éveiből ismertem, magam is gyakran megfordultam az Epreskertben, és arra kértem, hogy tanítson rajzot nálam. 2004 óta együtt visszük az iskolát.

Mi mindent lehet önöknél tanulni?

Jelenleg négy szakmai képzésre – ötvös, üveges, grafikus és lakberendező – tudnak jelentkezni az érdeklődők, valamint rövidebb kurzusaink is indulnak: tűzzománc, art clay ezüstékszer, üvegékszer tanfolyamok. Szakmájukban kiemelkedő szinten alkotó, nemzetközileg is elismert művésztanáraink vannak: Sipos Balázs, Borkovics Péter, James Carcass üvegtervezők, Kecskés Orsolya, Vékony Fanni, Fekete Fruzsi pedig ötvösművészek – a teljesség igénye nélkül.

A Szimultán felnőtteknek nyújt művészeti oktatást. Kik jelentkeznek képzésre?

Nagyon különböző indíttatással keresnek fel minket. Van olyan hallgatónk, aki közgazdászként dolgozik, de szeretné a benne rejlő kreativitást valamilyen művészi tevékenységben megélni, de olyan, már saját üvegműhellyel rendelkező tanítványunk is van, aki újfajta technikát, tervezői gondolkodást akar itt elsajátítani, és sokan – akár egy vagy két diploma után – szakmát szeretnének váltani. Az eltelt több mint két évtized alatt egyre több az olyan művész, aki nálunk kezdte tanulmányait, sőt, mostani tanáraink közül is néhányan egykor tanítványaink voltak.

– Még gyerekként jártak hozzám rajzelőkészítőre – kapcsolódik a beszélgetésbe Bukta Norbert –, és most már egyetemet végzett tanárok. Jellemző iskolánkra a családias légkör, oktatásunk alapja a magas szintű technológiai tudás, amihez mindenkivel külön kell foglalkozni, és ezt csak kis létszámú csoportokban lehet megvalósítani. Nagyon büszkék vagyunk művésztanárainkra, akik a tanítás mellett műtermeikben, saját stúdióikban folyamatosan alkotnak, terveznek.

Az iskola többet nyújt annál, mint ami egy hobbihoz kell. Itt valóban komoly és elmélyült munka folyik. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkiből művészt faragunk, ez nem is cél, az viszont igen, hogy valami lényegeset hozzáadjunk tanítványaink személyiségéhez, életéhez.

Sokaknak sokfélét adhat az alkotó tevékenység.

Amikor elkezdtem Sárával dolgozni, csodálkoztam, hogy milyen sok kisgyermekes édesanya jelentkezik a kurzusokra. Őket látva megértettem, hogy szülés után, a gyermekkel otthon töltött évek alatt milyen nagy jelentőségűek, milyen sok mindenben segíthetnek ezek a kreatív tevékenységek, amelyek nem is biztos, hogy csak hallgatóink, hanem akár gyermekeik életére is hatással lehetnek.

Volt például egy elvált apuka, aki úgy járt hozzánk, hogy hozta a gyerekeit is, nem tudta őket kire bízni. A srácok szinte itt nőttek fel, mostanra lassan elvégzik a Kisképzőt, és festőszakra fognak felvételizni. Nem akarok nagy szavakat használni, de nemcsak az egyes ember vagy a család élete változhat meg, hanem az egész társadalom szempontjából is nagy jelentőségű lehet, ha sokan élnek a művészetek nyújtotta lehetőségekkel.

Mi jelenti önöknek a sikert?

Pontosan ez: ha látjuk, hogy adtunk valami fontosat, és ezt a tanítványunk továbbadja másoknak – a saját gyerekeinek vagy újabb tanítványoknak. Mi nem versenyzünk a művészeti egyetemekkel, ugyanakkor a tanáraink egyre eredményesebben készítik fel a diákjainkat: ötvös és üveges hallgatóink komoly sikereket érnek el. Az Ékszerek Éjszakája pályázatain például már harmadik évben nyer tanulónk.

Miért lett az iskola neve Szimultán?

Nem a sakk világára, hanem a színkontrasztra utal – nevet Sára. – A szimultán kontraszt megmutatja, hogyan befolyásolja egymást két különböző szín, ha egymás mellett vannak. Gyerekkoromban nagyon tetszett, hogy amikor belenéztem a napba, utána, ha becsuktam a szemem, mindenhol zöld napokat láttam. Az iskola esetében az elnevezés azt a törekvést mutatja, hogy tanulóink a képzés alatt a szakmai tudás mellé tervezői gondolkodást is kapjanak, hogy a megszerzett szakmai alapokat jól tudják használni. Ötvöseink képzésében például nagy hangsúlyt fektetünk a kortárs ékszertervezésre, arról is elgondolkodunk, hogy mit jelent az ékszer a XXI. században. A tárgyaknak üzenetük van, és napjaink tárgyakkal túlterhelt világában fontos, hogy olyan dolgokkal vegyük körbe magunkat, amik hozzánk szólnak, amikhez kötődünk. Így nemcsak nagyobb becsben fogjuk tartani kedves tárgyainkat, de megváltozik a világhoz való viszonyunk is, jobban érezzük majd magunkat a bőrünkben.

Tervezik, hogy új szakokkal, tanfolyamokkal bővítik az iskola palettáját?

Mesterkurzusokat kezdtünk hirdetni korábbi tanítványainknak – mondja Norbert –, hogy egy-egy területen tovább mélyíthessék ismereteiket, illetve rövidebb, kisebb alapozó tanfolyamokat új érdeklődők számára. Nagyon bővülni, tömegintézménnyé válni nem szeretnénk, igyekszünk meghúzni egy egészséges határt.

Tavaly volt húszéves az iskola, de a járvány miatt ezt nem tudtuk megünnepelni. Idén október 1-jén viszont 20 után/After 20 címmel nyílik egy nagy kiállításunk – a MaxCityben kaptunk erre egy ötszáz négyzetméteres termet –, ahol egyszerre tarthatjuk meg a tavalyi jubileumot és a minden tanévkezdéskor szokásos kiállításunkat is.

Péter Zsuzsanna