Az UFC-ből a világ élvonalába

Egyedi életutat futott be, ráadásul nem is a legnépszerűbb labdajátékkal kezdődött a sportpályafutása.
Az óbudai Kerék utcai általánosba jártam, ahol nagy keletje volt a kézilabdának. A korábbi válogatott Feketéné Kovács Éva és Paczor Vilmos tanáraim mindent megtettek azért, hogy minél többen megszeressük a kézilabdázást. A tesiórákon leginkább kézilabdáztunk, nagy szerelem volt ez, országos gólkirály is voltam, ám mégis a foci került előtérbe. Az első lépéseket a II. kerületi UFC-ben tettem meg. Szeltner Norbert volt a főnök, úgy tudom, mindmáig ő a klub vezetője.

Onnan hova vitt az útja?
A Vasas hívott Angyalföldre, ahol tíz évet töltöttem el. Elsősorban Ihász Anti bácsit és Berendi Pali bácsit kell megemlítenem. Különösen Anti bácsi foglalkozott velem sokat, tőle kaptam meg az alapokat. Tetszett a kapus poszt, szerettem vetődni, jólesett, ha sáros voltam...

Mikor mondták Önnek először, hogy tehetséges?
Kilencévesen. Tizenhét éves koromra lettem ilyen magas, 195 centiméteres. Akkoriban már az ifi A-ban védtem, majd felkerültem a felnőttek közé. 2007 márciusában védtem először az NB II.-es Vecsésben kölcsönjátékosként, Pisont István volt akkor az edzőm.

Elég hamar külföldre került.
Mindig is Angliába vágytam, és 19 éves koromban egy próbajátékot követően ki is kerültem Boltonba a CMG ügynökség segítségével. Hatalmas munka után három év alatt kerültem az első csapatnál képbe. 1999 óta csak a Premier League vonzott, Schmeichel védései... Úgy érzem, 2012–2013-ban voltam a legjobb formában. Később átkerültem a Liverpoolba, annak is köszönhetően, hogy a 2015-ös tavaszi idény sikerült a legjobban. Az angol labdarúgás atmoszférája különleges, semmi máshoz nem hasonlítható. Mindent megtapsolnak, énekelnek, kulturáltak a körülmények. Nyolc év Bolton után egy évig Liverpoolban voltam, majd a Wiganbe igazoltam, ahol elszakadt a keresztszalagom. Másfél év rehabilitáció következett Liverpoolban, majd kölcsönben védtem a Hiberniannál. 2019-ben hazajöttem, de a Hibernian még visszahívott. Jött a Covid, ismét hazajöttem, a Fradinál még három évig álltam szerződésben. Két és fél éve fejeztem be.

Mivel foglalkozott azóta?
Londonban sportigazgatói egyetemi diplomát szereztem, a kapusedzői képzést is elvégeztem, és elkezdtem dolgozni az MLSZ-ben is. Komoly és hozzám közel álló feladatokat végzek, például a külföldön született, tehetséges magyar játékosok felkutatásában is tevékenykedhetek. Másfél éve az M4-en szakértőként foglalkoztatnak.

Ön legjobban a kapusok helyzetét látja, ha a hazai labdarúgásról beszélünk. Mi a véleménye ezen a téren?
Vannak olyan műhelyek, ahonnan több tehetség feltűnése is várható. Ilyen például Felcsút, ahol Balajcza Szabolcs jó érzékkel foglalkozik a fiatalokkal. Innen került ki például Pécsi Ármin is, akit öt évre szerződtetett a Liverpool.

A külföldön élő vagy ott szereplő magyar játékosokat is figyeli.
Nagyon összetett a kérdés, mert alapból van legalább ötven labdarúgó, akit figyelni kell, hogy fejlődik, behívható-e valamelyik válogatottba, illetve elfogadja-e az invitálást. Példát is mondanék. Legutóbb az U19-ben játszott jól az argentínai Bodnár Simón. Más országok utánpótlás-nevelési szisztémái közül különösen az tetszik, amit a hollandok csinálnak. Voltam egy harmincnapos tanulmányúton az AZ Alkmaarnál, ahol nagyon megalapozott és következetes munka folyik.

Megfordult már a fejében, hogy esetleg edzősködjön?
Eddig még nem értem rá ezen gondolkodni. Jelenleg sokkal jobban lekötnek azok a feladatok, amelyek egy klub működtetését meghatározzák.

Ha nem a labdarúgás, bármely más sportág érdekli? Személyesen űzi is valamelyiket?
A tenisz minden szinten érdekel, játszani is szívesen játszanék, de a porckorongom nem engedi. Agassiért már gyerekkoromban rajongtam, s mindmáig tetszik, amit csinál a pályafutása utáni életében. Federer az egy csoda volt, a mozgását élmény volt követni. Alcaraz jelenleg nálam az első, Sinner is ott van vele egy magasságban. Zverev viszont képtelen átlépni egy bizonyos küszöböt.

Jocha Károly