Bicska helyett Biblia

Dobos Károly 1964-től nyugdíjba vonulásáig, 1978-ig a Pesthidegkúti Református Gyülekezet lelkésze volt, így bizonyára vannak, akik még személyesen is emlékeznek rá. Hosszú és kalandos életet élt, 2004-ben, 102 éves korában hunyt el.

Még címszavakban is nehéz összefoglalni gazdag életpályáját. Szolnokon született 1902-ben egy nyolcgyermekes, szegény családban. A Budapesti Református Teológiai Akadémián tanult, ahol elnyert egy négyéves amerikai ösztöndíjat. Bár 1927-ben, amikor végzett, Clevelandban magyar református lelkipásztori állást ajánlottak neki (nagyszámú magyar emigráns közösség élt ekkor ott), ő inkább a hazatérés mellett döntött. „Fizetés nincs, csak az egész ország ifjúsága, evangelizálni kell a bicskás legényeket, hogy bicska helyett a Biblia kerüljön a kezükbe” – vallotta.

Feleségével, Ágoston Ilonával 1978-bann

Itthon a két háború közötti időszak legjelentősebb protestáns egyesületének, a Keresztény Ifjúsági Egyesületnek (KIE) a munkájába kapcsolódott be. Ez a szervezet a társadalom kevésbé tehetős rétegeinek fiataljaival foglalkozott: az iparos-, kereskedő- és parasztfiatalok között végzett közösségépítést és evangelizációt. A KIE utazó titkáraként fáradhatatlanul járta az országot és szervezte az addig nem igazán hangsúlyos ifjúsági munkát a református gyülekezetekben. Az egyik ifjúsági találkozón ismerte meg Ágoston Ilonát, a délvidéki református püspök, Ágoston Sándor lányát, akit 1929-ben feleségül vett. Együtt négy fiút neveltek fel, leszármazottai között ma is van református lelkész.

Dobos Károly feleségével és 4 fiával 1947-ben

1938-tól a fasori gyülekezetben lett másodlelkész. A vészkorszak idején aktív szerepet vállalt a származási vagy politikai okokból üldözöttek mentésében. Ezért később megkapta a Yad Vashem Világ Igaza elismerést. A háború után is kiállt az üldözöttekért, így például a kitelepítettekért. A rendszer ezt nem nézte jó szemmel, ezért 1952-ben Dobost áthelyezték a „világ végére”, a Kiskunmajsától nyolc kilométerre lévő Szank községbe. Szegénység lett újra az osztályrésze, két évig fizetést sem kapott. Ennek ellenére több mint egy évtizeden át hűségesen szolgálta a közösséget, járta gyalog és biciklivel a környező tanyavilágot. Sőt, Móricgát községben egy kis templomot is felépített, amelyet 1957-ben szenteltek fel, néma tiltakozásként a levert forradalom után.

Végül hatvankét éves korában, 1964-ben kerülhetett vissza Budapestre, akkor lett Pesthidegkút és a hozzá tartozó Nagykovácsi leányegyházközség lelkésze. (Ebben fontos szerepe volt annak, hogy a Törökvészen lakó Veres Péter ekkor publikált visszaemlékezésében megemlékezett arról, hogyan segítette őt Dobos a vészkorszakban.)
Új állomáshelyén sem maradt tétlen: építette, gyarapította a pesthidegkúti közösséget. Abban az évben, amikor idekerült, megszervezte a „Kirándulók ökumenikus istentiszteleti alkalmait”, amely lehetőséget biztosított a gyülekezethez nem tartozó, de az egyház tanításai iránt nyitott érdeklődők számára, hogy egymással találkozzanak. A környék már akkor is kedvelt kirándulóhely volt, a budai hegyek rétjei, hegyoldalai adták ezeknek az alkalmaknak a hátterét. Pest­hi­deg­kú­ti lelkészként a Nagykovácsiban élő reformátusok lelkigondozását is ellátta – Nagykovácsiban 2013-ban a település református temploma előtti teret hálából róla nevezték el.

Hetvenkét évesen, 1974-ben ökumenikus alapon elindította a Nemzetközi Lepramisszió magyarországi ágát. Ez a jótékonysági szervezet a világ legszegényebb országaiban élő leprabetegek gyógyítását segíti, illetve szociális segítséget is igyekszik nyújtani nekik. A 33 tagországból álló Nemzetközi Lepramissziónak máig ez az egyetlen kelet-európai tagszervezete. A magyar református közösségben évtizedeken át sokan kötöttek önkéntes munkaként speciális harisnyákat, kötszereket a leprás betegeknek, és rendszeresek ma is a célzott gyűjtések a misszió számára.

Dobos Károly a lepramissziót csaknem 100 éves koráig, több mint két évtizeden át vezette. 2004-es halála után a Magyarországi Református Egyház Zsinata emlékét őrizve Dobos Károly-díjat alapított, amelyet minden év novemberében adnak át a gyülekezetben hűséggel szolgáló, a közösséget építő lelkipásztorok számára. Példaadó pályájáról 2025 végén „Az igazak útján – Dobos Károly fordulatos élete” címmel jelent meg könyv.

Viczián Zsófia