Jumurdzsák, Gugyerák és a többiek...

A képen Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának előadása. Éva szerepében Borbíró Andrea, Ádám szerepében Bárdy György (Katona József Színház, 1961)
Fotó: Fortepan/Hunyadi József

Persze, hogy Bárdy Györgyről lesz szó az alábbiakban, a remek karakterszínészről, aki egykor közeli szomszédunk volt a kerületben. 

Talán nem véletlenül találta meg ezt a környéket, amikor itt telepedett le. Ifjúkori emléke juthatott eszébe, amikor kezdő „csóró” színészként egy korabeli sztár, atyai barátja, Jávor Pál felkarolta és nyolc éven át szállást adott neki Pasaréti úti villájában. 

Bárdy Györggyel többször is  találkoztam, nemcsak újságíróként, hanem teniszpartnerként is. Amikor, még a nyolcvanas évek közepén, a sportnapilapba készített interjúnk után meghívott a városmajori teniszpályára egy játékra, nem gondoltam, hogy nemcsak a színpadon profi, hanem a vörös  salakon is. 

Negyvenesként úgy éreztem, hogy a hatvanadik évét már jóval  meghaladó Bárdyval könnyen elbánok. Tévedtem. Úgy játszott velem, mint macska az egérrel. Kiderült, igazolt teniszezője volt a Vasasnak, majd a BSE-nek. Csodáltam a kondiját, kidolgozott izomzatát; semmi súlyfelesleg nem volt rajta. Vajon hogyan csinálta? Elárulta.

„A titok a sportszerű életmód. Nem iszom, nem dohányzom, nem élek éjszakai életet. Egyetlen szenvedélyem van, a tenisz.” 

A másik szenvedélyét nem említette, pedig tudtuk, él-hal a szakmájáért, a színművészetért. Bevallotta, nehéz összeegyeztetni a magas igényű művészi munkát és a versenyszerű sportolást: „A tenisz csodálatos játék. Nem tudok olyan fáradt lenni tizennégy órás filmfelvétel után sem, hogy ne ugrándozzak utána  két  órát a vörös salakon. Ez adja az újjászületést.” 

Bárdy György parodistaként kezdte a pályáját a negyvenes évek elején. Remekül utánozta a kor nagy művészeit, Jávor Pált, Csortos Gyulát, Uray Tivadart, Rózsahegyi Kálmánt. Később az irodalmi Arizona kávéházban kabaréjelenetekben lépett fel. Minden jel arra mutatott, hogy Bárdy eljegyzi magát a kabaré műfajjal. Ám pályafutása másként alakult. A Vígszínházban inkább drámai szerepekben foglalkoztatták. Rómeót, Lucifert, Coriolánust, Napóleont személyesítette meg. A filmvásznon az Egri csillagokban a félszemű Jumurdzsák gonosz figurája ellenére is a közönség kedvence lett.

Fanyar, egyéni humorát a Rádiókabaré fedezte fel újra. „Gugyerák Lajos elipszilonnal” című magánszámával könnyesre nevettette az országot. A kabaréfigura népszerűsége azonban egy idő után már kínossá, kellemetlenné vált számára, hiszen a Vígszínházban drámai szerepeit alakítva is Gugyerákot látta benne a közönség. Akkor elhatározta, soha többet nem lép fel ezzel a számmal. Sőt, ezt a nevet  tilos volt előtte kimondani. 

Bárdyt idős korában sem felejtette el a színházi és filmes szakma. Olyan emblematikus filmekben kapott lehetőséget, mint a Hídember, vagy a Magyar vándor, ahol 36 év után ismét Jumurdzsákot alakította a filmvásznon. Túl a nyolcvanon még operettet énekelt, az Egy csók és más semmi Vígszínház-béli feldolgozásában, Eszenyi, Kern, Börcsök Enikő és Reviczky Gábor partnereként, kiváló előadás volt.

De vissza a teniszhez.

77 éves volt, amikor másodszor találkoztam vele. Fehér melegítőfelsőben, rövidnadrágban, teniszütővel ment edzésre, mert még akkor is  tagja volt a  BSE tartalékcsapatának. S persze, a színpadon is ott volt még.

Nem tudsz választani a kettő közül? – kérdeztem tőle. 

„– A színház az  életem, tenisz nélkül pedig nem tudnék élni” – válaszolta.

Az élet aztán helyette is meghozta a döntést. Amikor 90. születésnapján a színpadon köszöntötték a szerepléstől akkor már visszavonult művészt, elmesélte, hogy még mindig teniszezik, de már nem megy úgy, mint régen. „– Rájöttem, hogy a teniszt nem kézzel, hanem lábbal játsszák” – mondta.

Bárdy György játszott, ameddig a lába bírta, egy nappal 92. születésnapja után hunyt el.

Kemény György