Véget ért egy budai história

Életének 58. évében elhunyt Verrasztó Gábor író, újságíró, helytörténész. 2008 óta volt a Budai Polgár állandó szerzője, ez idő alatt megszámlálhatatlan helytörténeti írással örvendeztette meg népes olvasótáborát. Kevés ember ismerte nála jobban Budát, a II. kerületet, azon belül pedig a szűkebb hazájának választott Pasarétet. Fáradhatatlan kíváncsisággal kutatta és gyűjtötte városrészünk híres lakóinak és emblematikus épületeinek történeteit, amelyeket Budai históriák címmel rendezett kötetekbe.

Verrasztó Gábor 1964. március 12-én született Orosházán. 18 éves korában jelent meg első publikációja a Békés megyei Népújságban, első önálló helytörténeti munkája pedig 1990-ben látott napvilágot a nagymágocsi Károlyi-kastély történetéről. 1992-ben lett kerületünk lakója. 2008-tól jelentette meg helytörténeti írásait a Budai Polgár külső munkatársaként. Napi- és hetilapokban, folyóiratokban több mint háromezer publikációja jelent meg. 2005-ben adták ki első novelláskötetét a Napkút Kiadónál, amit azután több mint harminc könyv követett.
Újságírói és írói munkássága mellett helytörténeti sétákat is vezetett, ahol megismertette az érdeklődőket városrészünk zegzugos utcáival, azok titkaival és legendáival.

2002-ben Orosháza városától megkapta a Kultúráért Emléklapot, 2017-ben pedig a II. Kerületi Önkormányzat II. Kerületért Emlékéremmel tüntette ki.
2019-ben költözött vissza szülővárosába, pontosabban annak agglomerációjába, Kardoskútra. Kutatói és írói munkáját ott is folytatta, onnan küldte cikkeit a fővárosi újságoknak.

2016 márciusában születésnapja alkalmából a Budai Polgár hasábjain kérdeztük életéről, terveiről:
– A novellák és életrajzi könyvek írása mellett 2006-ban kezdtem el igazán helytörténettel foglalkozni, amikor a mostani, pasaréti lakásba költöztem. Inspirált ez a hamisítatlan polgári miliő, a családi villák. Első történeteimet idős szomszédaimnak köszönhetem, akik ötven-hatvan éve éltek ugyanabban a házban, és rengeteget meséltek az eredeti tulajdonosokról, lakókról. Ezekből a történetekből állítottam össze az első Budai históriákat.
Meglepett, amikor szomszédaim elmesélték, hogy Szabó Magda egyik regényhősének lakásába költöztem. Szabó Magda Az ajtó című regényében írta meg bejárónője, Juliska néni (a könyvben Szeredás Emerenc) történetét. Azonnal megvettem a könyvet, és miután elolvastam, dedikáltattam a két házzal arrébb lakó világhírű írónővel: „Juliska néni helyett is szíves köszöntéssel” – írta a könyvbe.
– Szerencsés embernek érzem magam, mert ugyanaz a munkám és a hobbim – vallotta Verrasztó Gábor abban a portréfilmben, amely 2017-ben, a II. Kerületért Emlékérem odaítélésekor készült róla. – Egy író, újságíró életében a legfontosabb az olvasókkal való kontaktus, az ő véleményük és visszajelzésük – mondta. Verrasztó Gábort szerették és becsülték olvasói. Nagyon sok visszajelzést kapott, de kapott ötleteket, „sztorikat” is. Minden érdekelte, mindenre kíváncsi volt, mindennek utánanézett. Ahogy Szilágyi János újságíró fogalmazott ugyanebben a filmben: „Mindent tud, még azt is, hogy hogy hívták a festőt, aki átmázolta a ház falát. És mindezt nagyon élvezetesen írja le.”

Verrasztó Gábor élete utolsó percéig dolgozott. Régóta dédelgetett nagy vágya volt egy budai helytörténeti gyűjtemény létrehozása. A sors tragédiája, hogy néhány órával hirtelen bekövetkezett halála előtt, éppen ennek terveiről beszélgetett online Őrsi Gergely polgármesterrel.

A polgármester ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle Face­book-oldalán: „Gyermeki kíváncsisággal fordult felnőttként is minden felé, ami Budán történt. Mindenben meglátta az emberi sorsokat és segített nekünk megismerni saját otthonunk lelkét. Büszkék vagyunk rá, hogy kerületünk emlékérmese, hiszen fontos tagja volt a budaiak közösségének.
Számomra hatalmas hiány távozása, a hely- és kultúrtörténeti beszélgetéseink pótolhatatlanok. Minden erőmmel azon leszek, hogy munkásságát méltóképpen megőrizzük.”

2022. február 7-én véget ért egy budai história, Verrasztó Gábor életének története. Helytörténeti és szépirodalmi írásait megőrzi a papír, kedves lényét és finom humorát pedig mindazok, akik szerették és tisztelték. Hamvait február 18-án az orosházi temetőben, korán elveszített édesanyja mellé helyezték örök nyugalomra. A szertartáson a család és a barátok mellett részt vett és a sírnál koszorút helyezett el Őrsi Gergely polgármester, valamint szerkesztőségünk tagjai.

Péter Zsuzsanna